Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

88 À nemzetgyűlés 433. ülése Í92B. évi 'június hó 24-én, szerdán. ben is megrendíti azt a bizalmat, azt a reményt, hogy parlamentarizmussal, lassú munkával vala­mikor is valamit el lehet érni. (Rupert Rezső : Be bizonyították, hogy nem alkalmasak a nemzet ügyeinek intézésére I) A kormány bűne, hogy ez a nemzetgyűlés élet­képtelen, hogy személyes kérdésekben és invek­tivákban éli ki a maga energiáit, a kormány bűne, hogy a nemzetgyűlés a további romlását lehetővé tette, a kormány bűne, hogy megtörténhetett az, hogy 1925-ben a választójog rendszerét Magyar­országon visszafejlesztették. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tegnapelőtt terjesztették be a román kamara elé az uj választójogi törvényjavaslatot, amely minden 21 éves román embernek megadja a köz­vetlen, titkos választójogot. Románia a balkán államok közé számit. Ha földrajzilag nem is tar­tozik oda, politikai berendezkedéseinél fogva a balkáni államok közé számitják és Románia 21 éves lakosának választójogot ad I (Rupert Rezső: Pedig ott is vannak bojárok I) Ugyanakkor itt diadalmámorral nyakazzák le (Farkas István : Ott a bojárok okosabbak !) azt a nagyon pici demokrá­ciát, amelyet a kormány az öt ipari kerületnek a titkos kerületek közé való bekapcsolásával meg­valósítani akart. Ne méltóztassék csodálkozni azon, ha Magyar­ország megcsalatott, dolgozó népe uj harcirendben sorakozik a demokráciáért. A jövőben ne méltóz­tassék izgatókról beszélni, sem i'elforgatokrol, mert az ellenzék — ugy a szociáldemokrata párt, mint a polgári demokratikus ellenzék — megmutatta, hogy saját érdekeinek háttérbe szorításával csupán a demokratikus haladásért képes áldozatokat hozni. Megszakítottuk passzivitásunkat, bejöttünk a nem­zetgyűlésbe, lendíteni akartunk a választójog sorsán, mert hívogattak és mert hangoztatták, hogy csak be kell jönni és a megértés, a kontra­diktórius eljárás eredménye, nem fog elmaradni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy csúfolódó ábrá­zattal, éljenriadallal szavazták le u saját kormá­nyukat csak azért, hogy a demokrácián rúghassa­nak egyet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : A kormány kívánságára szavazták le a kormányt ! Komédia volt az egész ! — Farkas István Véres tragédia, nem komédia !) Nem menthető a kormány a felelősség alól azért sem, mert minden intézkedésével ezt a célt szolgálta. Erre az útra hajszolta az eseményeket. Hogy ne menjünk túlságosan vissza ennek a nem­zetgyűlésnek történetében, elég, ha visszamegyünk a házszabályok módosításáig. Sajnos, nekünk eddig nem volt módunkban erről itt beszélni. Mél­tóztatnak nagyon jól tudni, hogy a házszabályok módosítása egy jogtalan, erőszakos cselekmény után következett be. E jogtalan és erőszakos cse­lekmény után az ellenzék passzivitásba szorult, nem vehetett részt azokon a tanácskozásokon, amelyeken a házszabályokat módosították. Ez természetszerűen hozza magával azt, hogy ezek a házszabályok az ellenzékre erkölcsileg nem köte­lezők. Csak a kényszerhelyzet okozza azt, hogy az ellenzék a házszabályoknak magát aláveti. Azok erkölcsileg nem kötelezik az ellenzéket, mert nem vett részt azoknak megtárgyalásában, mert nem hallgatták meg észrevételeit, (Farkas István : 25 napra ki voltunk tiltva !) mert úgyszólván egy­oldalú párthatározat alapján szövegezték meg, hozták meg azokat és léptették azokat életbe. Sehol a világon erre precedens nincs. Én legalább nem ismerek olyan esetet, hogy ellenzékmentes parlamentben tárgyaltak volna házszabályokról és hoztak volna olyan rendelkezéseket . . . (Farkas István : Mussolini f) Még Mussolini sem. Mussolini a választójognál volt erőszakos, noha az egész vonalon titkos választójogot csinált. De nyíltan és őszintén megmondta, hogy a maga részére à többséget biztosítani kívánja. A házszabályokhoz nem nyúlt hozzá. Nincs arra precedens a parlamentarizmus történetében, hogy egyoldalú párthatározattal oktrojáltak egy egész parlamentre házszabályokat. Ez az egyedülálló eset, amely azután azzal a követ­kezménnyel járt, hogy csak pillanatnyilag szol­gálja ä többségi párt érdekeit, az ország érdekeit azonban semmiképen sem szolgálja és nem fogja a jövőben sem. Diskutabilis az, hogy a tanácskozási rend szabályai milyenek legyenek, szigoruak-e vagy liberálisak. Lehet szó arról, hogy a házszabályok szigorúak legyenek. Ennek azonban két olyan fel­tétele van, amelyeket figyelmen kivül hagyni könnyelműség. Az egyik az, hogy igazi népképvise­let légyen az, amely magára nézve ilyen drákói rendszabályokat fogad el. A másik pedig az, hogy az elnöklést — itt a rendszerről beszélek — el kell választani az uralkodó kormányzattól és a kor­mánytól. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a két feltétel megvan, akkor lehet szó arról, hogy a tanácskozási rend szigorú legyen, mert hiszen akkor nincs is alkalom arra, hogy a házszabályok szigorúságát a parlamenttel vagy annak egyes pártjaival éreztessék. Ha ezek hiányoz­nak, akkor ezt a két feltételt először meg kell teremteni és csak azután szabad a házszabályok módosításához, szigorításához hozzáfogni. Ha vizs­gáljuk azt, hogy ezek a feltételek adódtak-e a házszabályok módosításához, meg kell állapítani, hogy még a legoptimisztikusabb felfogás szerint is hiányoznak ezek a feltételek. Ez a nemzetgyűlés csak karikatúrája a népképviseletnek, mert hiszen jogfosztáson, erőszakon, szolgabírói önkényen ala­puló választások után hivták össze. De ha eddig bárkinek kétségei lehettek aziránt, vájjon ez a nemzetgyűlés tekinthető-e népképviseletnek, a tegnapi nap erre világos, egyenes, félremagyaráz­hatatlan választ adott. T. Nemzetgyűlés ! Egy parlament, amely határozatban mondja ki, hogy az ország dolgozó népe éretlen, nem nevezheti magát népképviselet­nek ; az a parlament távol áll a néptől, az a parla­ment csak önmagában és önmagáért él. Elsősorban tehát meg kellett volna alkotni a demokratikus választójogot, olyan választójogi rendszert, amely­nek alapján komoly, aggálytalan népképviseleti parlamentet lehetett volna összehívni. Ha ez meg­történt volna és azután az elnöklést elválasztot­ták volna a kormánytól, és a kormánypárttól akkor, de csak akkor és csak az ellenzék közben­jöttével és részvételével lehetett volna a ház­szabályok kérdéséhez hozzányúlni. A helyzet ebben a pillanatban az, hogy ezek az önök alkotta házszabályok, ez a párthatároza­ton alapuló tanácskozási rend lehetetlenné teszi az ellenzéknek a parlamenti munkában való aktiv részvételt. Hogy ebben a pillanatban még itt vagyunk, annak talán a mi önfeláldozásunk a magyarázata ; az utolsó kisérlet, a felelősségérzet, a lelkiismeret parancsa, amelynek alapján ki aka- * runk tartani az utolsó pillanatig, talán addig, amíg megint fegyveres katonákkal fognak minket kihurcoltatni innét. De, t. Nemzetgyűlés, parla­mentarizmusnak ez nem nevezhető, kontradiktó­rius törvényhozásnak ez nem mondható, parla­menti jelzőre ez nem tarthat számot. Ez látszat­parlamentarizmus, melybe bele van burkolva a kormány abszolutisztikus célja, akarata és ten­denciája. Idebent — én nem tehetek róla — az uj házszabályok óta nagyon nyomasztó az atmosz­féra a mi számunkra. Valahogy nem parlament­ben érzem magam, a fogház levegőjét érzem itt. Mintha fogházba tenném a lábam, ha ide, a nagy­terembe lépek. Különösen a házszabályok alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents