Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

 nemzetgyűlés 433. ülésé 1Ù2Ô. évi június hó 24-én, szerdán. 87 kérnie a nemzetgyűléstől, (Meskó Zolíán : Hanem le kellene mondania !) hanem le kellene vonnia a tegnapi eset konzekvenciáit. ( Meskó Zoltán : Alig hanem most mondtak le, mert nincs itt senki sem ! — Derültség.) Ebben a kérdésben a kormány szemben áll a maga pártjával és erre a sebre nem megfelelő ir az, hogy előzően szabad kezet- adott a kormány az egységes pártnak, mert a beállítás szerint a szabad kéz nem arra szolgált, hogy visszafelé vessék a javaslatot, hanem, hogy a kormánypártnak alkalma legyen esetleg messzebb elmenni, mint amennyire a kormány elment. (Meskó Zoltán : Rekontra volt ez uraim !) Most látszik meg, hogy ez az eset ugyanolyan ravaszul volt kieszelve, mint minden olyan kérdés, amely a kormánynak kényelmetlen és kellemetlen. Hallottuk a választójogi tárgyalások előtt, a választójogi bizottsági tárgyalások alatt azt a kijelentést, hogy a kormány szabad kezet adott ugyan az egységes pártnak, de amennyiben javaslatával leszavaznák, megfontolás tárgyává fogja tenni, vájjon ebből bizonyos konzekvenciákat levonjon-e. (Farkas István : Nem létezik ! Bethlen ilyenre nem kapható !) Két eset állhat fenn : az egyik az, hogy a kormányt leszavazták akarata " ellenére ; (Farkas István : Nem lehet ! — Meskó Zoltán : Szocialistában még ilyen naiv embert nem.láttam !) a másik, ami valószínű, az, hogy a kormány szivesen szavaztatta le magát. (Meskó Zoltán : Ugy van ! Ez az igaz !) Ez a valószinü, mert ha ez nem állana fenn, akkor ma már kormánynyilatkozatnak kellett volna elhangzania a továbbiakról. Sőt tovább megyek, miután a kormány feltétlenül rendelkezik az elnöklés formájával, tegnap az elnök urnák lett volna módja vagy felfüggeszteni az ülést és a kormánynak alkalmat adni arra, hogy a helyzetet tisztázza, vagy alkalma lett volna valamelyik minister urnák arra, hogy felálljon, megakadályozza a puccsot és lehetővé tegye azt, hogy ennél a szakasznál, amely a választójogi törvényjavaslat gerince, legalább is itt lehessen az egész nemzetgyűlés, a nemzetgyűlésnek minden tagja, hogy megnyilatkozhassak már a maga szempontjából is, s hogy a kormány hivatkozhassék majdan arra, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza a nemzetgyűlés jelenlétében, a pártok felvonulásával, az erők szabad mérkőzése alapján jött létre. (Halász Móric : Miért nem tettek elleninditványt ! Joguk lett volna hozzá !) Erre az esetre el lehet mondani, hogy a kő elrepült és senki sem tudja előre megállapítani, hogy hol áll majd meg. Beláthatatlan következményei lesznek a tegnapi puccsnak. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezzel a választójog kérdése nyugvópontra jutott. (Meskó Zoltán : Epen az ellenkezőt érték el ! — Halász Mórié : Tudjuk nagyon jól !) Ez teljesen kizárt dolog. Erőteljes uj harc fog megindulni a becsületes, demokratikus választójogért. Minden eszközzel, amely az ellenzéki pártok rendelkezésére áll, megindul az uj harc és mi nem tehetünk róla, ha a közélet energiáit ez a harc fogja felszivni és nem az újjáéledés, az ujjáteremtés fogja megkapni ezeket az energiákat. (Halász Móric : Ez a fontos ! Ugy van !) Ez a fontos, mert nincs igaza Sándor Pál képviselő urnák abban, hogy ha gazdasági téren rendben vagyunk, akkor rendben van az ország. Forditva van. Ameddig mi itt nem tudunk nyugalmas belpolitikai állapotokat teremteni, ameddig az osztályok között dúló küzdelmet, a kormány és a nép között fennálló ellentétet nem tudjuk nyugvópontra juttatni, addig hiába jönnek akármilyen gazdasági rendszerrel, itt csak kisérletezni lehet, de az országot rendbehozni sohasem. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) I Hiszen tapsoltak Hegedűsnek ; itt voltam a teremben akkor, mint újságíró és soha olyan tapsvihart nem hallottam, mint amikor Hegedűs minister ur annakidején az ő szimfóniáját itt elénekelte. Hallatlan viharzó taps a termen keresztül, rezonnancia a közvéleményben hasonlóképen. Tapsoltak az inflációnak, tapsoltak a deflációnak és tapsoltak minden gazdasági rendszernek, minden olyan kísérletnek, amelyről azt hitték, hogy azzal rendbe tudják hozni az országot és tapsolnak most is. (Halász Móric : Azt hiszem, hogy ez természetes !) Nem egészen természetes, mert egy országot, egy nemzetet nem lehet odatenni kísérleti nyúlnak és minden gazdasági rendszert végigkisérletezni rajta. Mert a kísérleti nyúlnak sorsa végeredményben a halál ( Ugy van ! Ugy van ! balfelol. — Meskó Zoltán : Az operáció sikerül, csak a beteg hal meg !) ; akár sikerül a kisérlet, akár nem, a kísérleti nyúl sorsa előre meg van irva. Ezért nem vagyunk mi hajlandók beállani a tapsolók közé, ezért nem látjuk eredménynek a genfi eredményeket, ezért mondjuk mi, hogy a gazdasági rendszereket politikai megnyugvással kell alátámasztani és a bizalmat nem Genfből, idegen uraktól kell elhozni, hanem idebent kell megszerezni a dolgozó néptől. (Ugy van ! Ugy van ! balfelol. — Rupert Rezsi» : Meg kell szüntetni a börtönt ! Börtön az egész ország !) Mi, a demokrácia pártjai, tovább fogunk viaskodni a demokráciáért. A tegnapi reakciós diadal, — tessék nekem elhinni, — nem jelenti a látszatparlamentarizmus diadalát. Időleges diadal, amely nem fog jó gyümölcsöt teremni azoknak sem, akik ma a diadal érzetében vannak. Lehetséges, hogy a demokrácia elbukik, lehetséges, hogy a mi harcaink nem fognak eredménnyel járni (Farkas István : Az az ország baja lesz !), de tessék tudomásul venni, hogy ha a demokrácia elbukik, akkor nem diadalmaskodik az a rendszer, amelyre önök számítanak. Az álparlamentárizmus ebben az országban és sehol az egész világon többé diadalmaskodni nem fog. Vagy nyilt diktatúra és abszolutizmus vagy tiszta demokrácia ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Harmadik eset nincs. Ha önök a demokráciát elgáncsolják, akkor módjuk lesz egy nyilt abszolutizmushoz vagy diktatúrához, mely — teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldali-e, — eredményeiben és hatásaiban teljesen azonos. (Halász Móric : Nem mindegy ! — Rupert Rezső : Mindkettőnek egyetlen eszköze a szurony !) Tudom, hogy vannak jobboldali diktatórikus törekvések is. Ezzel szemben itt áll a jobboldalon a látszatparlamentarizmus tábora, s itt a baloldalon a demokrácia tábora. E között a három tábor között folyik a döntő küzdelem. Ez a tegnapi napon jelentős állomáshoz érkezett akkor, amikor a demokráciának ezt a pici foszlányát is elgáncsolták. (Mozgás a jobboldalon.) Csak azt mondom, hogy ne örüljenek ennek a diadalnak, mert ez pyrrhusi győzelemnek fog bizonyulni, amelyet később egész bizonyosan nagyon meg fognak bánni. A felelősség a reakciót terheli, a puccsistákat, elsősorban azonban magát a kormányt. A kormányt, amely ugy látszik ebben a kérdésben alakoskodik. Tudjuk, hogy Bethlen István ministerelnök kint Genfben demokrata színekben szokott megjelenni. Idebenn igen szivesen látja a reakció fészkelődését, sőt talán elő is segiti; annak előtörését. Láttuk, hogy ez történt tegnap, amire fel kell hívnunk nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az országnak figyelmét is. A bajok főforrása! természetesen a nemzetgyűlés terheltsége, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy jogfosztás, erőszak nászából fogant ez a nemzetgyűlés, amely nagy cselekedetekre nem alkalmas. Ezt már'láttuk. (Farkas István: Fel kell oszlatni!) Amit azonban tegnap produkált a többség, az olyasmi, ami a demokrácia legfanatikusabb hi vei-