Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

86 A nemzetgyűlés 433. ülése 19k vest látok a mostani budgetben, ezt nyiltan bevallom. Kívánom, hogy ez a törekvés ne csak törekvés maradjon, hanem valósággá is legyen. Én már láttam olyan helyzetet, t. pénzügyminister ur, amikor egy másik barátom ült ott azon a helyen, Hegedűs Lóránt pénzügyminister ur, (Propper Sándor : Neki is tapsoltak !) hogy neki itt nagyban tapsoltak, én is tapsoltam és keresztülvihetőnek láttam azt, amit Ő akart és akkor ministertársai voltak azok, akik az ő felszólalásában adott programmját elgáncsolták és meghiúsították. A pénzügyminister ur beszéde helyes, igaz és jó, kivéve a forgalmi adóra vonatkozó egyetlen részét. Helyes és jó, aláirom. A minister ur azonban vigyázzon, hogy társai meg ne gátolják abban, hogy ezt keresztül is vigye. Számon fogjuk ezt kérni öntől, t. minister ur ! Az indemnitást elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik? Láng Lajos jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál t. képviselőtársunk kemény ellenzéki kritikát mondott a kormány pénzügyi politikájáról. Itt-ott igen erős szavakat is használt ; feljegyeztem például ezt a kifejezését : adómocsár, stb. a hibák tömkelegére mutatott rá, az indemnitást azonban elfogadta azzal a megokolással, hogy ő a felhatalmazást nem tekinti bizalmi kérdésnek. Ezenkivül zászlót hajtott a genfi eredmények előtt, sőt beállott a tapsolók közé is. Végtelenül sajnálom, nem vagyok abban a helyzetben, hogj^ a genfi eredményeket eredményeknek tartsam, mert én nem látok itt mást, mint azt, hogy az a taps és az az üdvriadal, amely ezt az állítólagos eredményt kiséri, a halálbamenők tisztelgése. Sándor Pál képviselőtársunk azt mondotta, hogy a bizalom visszatérése az, amit ő felfedez, a genfi eredményekben és ebből reményeket merit. A bizalom kinn a Népszövetség szűkebb tanácsa részéről és Smith Jeremiás ur részéről és talán Sir William Good ur részéről visszatért a kormány irányában, én azonban csak akkor tudnék tapsolni a kormánynak, ha meg tudná szerezni az ország dolgozó millióinak bizalmát (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), ha idebenn olyan politikai és gazdasági programmot tudna adni és olyan politikát tudna folytatni, amely — ismétlem és hangsúlyozom, — a halálbamenők tömegeinek vissza tudná adni önbizalmát és az élethez való ragaszkodását. Én ellentétben Sándor Pál képviselőtársunkkal bizalmi kérdésnek tekintem az indemnitást. Bizalmi kérdésnek tekintem, mert hiszen költségvetés nélkül kér felhatalmazást a kormánynak hat hónapra a pénzügyi gazdálkodásra. Bizalmi kérdésről van tehát szó s később majd beszélek is arról, hogy ez a bizalom mennyiben indokolt. Sokat hallunk most a konszolidációról. Ez a jelszó ugy röpköd a levegőben, mint a velencei Szent Márk-téren a galambok. De ha közelebbről nézzük, akkor észre kell vennünk, hogy ezek nem igazi galambok. Hiába veri a kormány féltéglával a mellét és hiába mutat rá arra, hogy nagy eredményeket ért el és az országot tespedő állapotából kiemelte. Ezt, sajnos, mi seholsem tudjuk felfedezni. Lehet, hogy ott van a hiba a két nézet között, hogy Sándor Pál képviselőtársunk és más képviselőtársaink a felső régiókat nézik, azokat a régiókat, ahol a mai gazdasági összeomlás talán a vagyonosodás lassulását vagy a vagyonosodás stagnálását idézi elő, ami végeredményben az illetőknek baj lehet, de nem* életveszélyes, én azonban az alsóbb régiókat nézem és látom, és ott az életről van szó, a fizikai életről, a fizikai megmaradásról, nem a vagyonosodás lassulásáról, a vagyonosodás stagnálásáról. Mert ezt fizikailag valóban el lehet birni. o. évi Junius hó 24-én, szerdán. De az alsóbb régiók az éhenhalás küszöbén vannak, amire majd később fogok rámutatni ; vagy ha esetleg nekem nem lesz rá időm, mások fognak rámutatni számszerűen arra, mi történik azokban az alsóbb régiókban, ahol a fizikai életért folytatják a borzalmas küzdelmet. Az egész világ rohanó iramban igyekszik újra berendezkedni gazdaságilag is, kulturailag is, politikailag is, ezzel szemben azt látjuk, hogy idehaza, Magyarországon a mi kormányzatunk legfeljebb, ha tehénfogaton jár, a tehénfogat gyorsaságával igyekszik bizonyos célokat megközeliteni. (Dénes István : Gyenge célzás a tehénpárt felé !) Célzás nélkül mondom, mert ezt ismerem a leglassúbb fogatnak. (Farkas István : A bivalyfogat még lassúbb !) De ezt a tehénfogatot is ugy kormányozzák, hogy amikor egy lépést lassan-kinosan megtesz előre, akkor két lépést tétetnek velük visszafelé. ( Meskó Zoltán : Szakértő nem vagy a fogatokban, az bizonyos Î — Derültség. ... Farkas István : Folyton csáléra dirigálják, jobbra dirigálják !) Ez a tehénfogat is a tegnapi ülés folyamán egész tengelyig merült bele a reakció mocsarába. Most azután megállt s nincs sem előre, sem hátra. (Farkas István : Kátyúban van a szekér ! •— Meskó Zoltán : Szanálva van a szekér !) A reakciónak tegnapi puccsszerű fellépése, amellyel a választójogi törvényjavaslat 13. §-át elgáncsolták és ezzel a politikai helyzetet újra derekasan elmérgesitették, ez az, ami számomra a felhatalmazási törvényjavaslatot elsőrendű bizalmi kérdéssé teszi. T. Nemzetgyűlés ! A kormány bizalmat kér a nemzetgyűléstől hat hónapi pénzügyi gazdálkodásra. Az ellenzéknek is szállítania kellene ezt a bizalmat, mint ahogy Sándor Pál képviselőtársunk, mint ellenzéki férfiú, szállítja is ezt a bizalmat. Tegnap pártközi tanácskozáson kérték az ellenzék bizalmát a gyors lebonyolítás érdekében. Milyen jogon álla kormány az ellenzék elé bizalomkéréssel, akkor, mikor saját pártjának bizalmát sem birja ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A bizalomnál a legelső az volna, hogy a kormány saját pártjában alapozza meg a bizalmat és ha ott valóban és csakugyan minden kérdésben birja a bizalmat (Meskó Zoltán: Egymásban sem bíznak ; miért bízzanak a kormányban ? — Derültség.), csak akkor volna erkölcsi jogosultság ahhoz, hogy bizonyos kérdésekben az ellenzékhez forduljon kérelemmel bizalomért. ( Rothenstein Mór : Nem bizalom kell nekik, hanem hatalom !) Mi volt a tegnapi eset? Szó volt arról, hogy a választójog terén azt a nagyon megfontolt, nagyon picinyke lépést, amelyet a kormány kontemplált javaslatában, megtegye-e a kormánypárt, vagy pedig rántsa vissza a kormányt erről az útról a bizottság javaslata alapján. A helyett, hogy ezt a picinyke lépést előre megtette volna, inkább hátrafelé tett egyet. Tegnap délután az történt, hogy ezt a 13. §-t az egységespárt reakciós szárnya (Meskó Zoltán: Olyan is van?) véletlen összebeszélés folytán elgáncsolta, leszavazta saját négy ministerét itt a nemzetgyűlés termében ; (Dénes István : Gyönyörű dolog !) leszavazta betegen fekvő ministerelnökét, aki több izben kijelentette, hogy ragaszkodik a törvényjavaslatnak a kormány által szövegezett eredeti formájához. Ez teljes bizalmatlanság az egységes párt reakciós szárnya részéről a kormány iránt ( Meskó Zoltán : Ugy látom, fel fogja önöket oszlatni !) és ugyanakkor (Halász Mórié : Talán Bethlen is ravaszságból operáltatta meg magát?) elmegy a kormány az ellenzékhez és a maga számára hat hónapra szóló pénzügyi felhatalmazást és bizalmat kért. ( Meskó Zoltán : Semmi fegyelem abban a pártban 1) A tegnapi nap után, a tegnapipuccsszerü megnyilatkozás, a titkos kerületek elgáncsolása után a kormánynak nem felhatalmazást kellene