Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsilvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A pónzügyminister benyújtja az 1925/26. évi áliami költségvetést és az 1925/26. költségvetési év első hat hónapjára szóló indomnitási javaslatot. — A vallás- és közoktatásügyi minister beterjeszti a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásairól szóló törvényjavaslatot. — A gazdasági bizottság benyújtja jelentését a nemzetgyűlés 1925/26. évi költségvetésről. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Rakovszky Iván, Bud János, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 20 perekor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Csanád, Arad és Torontál vármegyék közönségének feliratát a választójogi törvényjavaslat tárgyában, továbbá a csanádpalotai Ébredő Magyarok Egyesületének Urbanics Kálmán képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a numerus clausus fentartása érdekében. Minthogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot most tárgyaljuk, Csanád, Arad és Tororttál vármegyék közönségének e tárgyú felirata letétetik a Ház asztalára, mig a kérvény a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. A pénzügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni az 1925/26. évi állami költségvetést. Ugyancsak egyidejűleg, minthogy ennek a letárgyalása pár nap alatt nem lehetséges, van szerencsém bejerjeszteni az 1925-iki költségvetési év első hat hónapjára szóló indemnitásra vonatkozó törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék elrendelni, hogy ez a két törvényjavaslat kinyomattassék, szétosztassák s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utaltassék. Egyúttal kérem, hogy az indemnitási törvényjavaslatra nézve a nemzetgyűlés mondja ki, hogy a pénzügyi bizottság köteles arra vonatkozó jelentését a holnapi ülésen napirend előtt beterjeszteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : A két törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét tog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel NAPLÓ. XXXIV. végett az osztályok mellőzésével kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Egyúttal kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a pénzügyi bizottság az indemnitási törvényjavaslatra vonatkozó jelentését köteles legyen az 1925. évi június hó 23-án tartandó ülésen a napirend tárgyalása előtt beterjeszteni? (Igen?) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A ministerelnök ur egy pár nappal ezelőtt beszámolt a genfi tárgyalásokról. Az a beszéd, amelyben ő számot adott az ott elért eredményekről, alkalmas arra is, hogy betekintést adjon az ország gazdasági és pénzügyi helyzetébe. A magam kötelességének azt tartom, hogy egy teljesebb képet adjak és pedig egyrészt magáról a költségvetésről, másrészt az ország egész gazdasági helyzetéről. Akkor, amikor ezt teszem, önkénytelenül is egy visszapillantást kell tennem épen az egy év előtti állapotokra. Amint méltóztatnak tudni, múlt évi június hóban már az volt a helyzet, hogy a Népszövetség hozzájárult a külföldi kölcsön felvételéhez, az összes megállapodások megvoltak, a megfelelő törvények létrejöttek és épen abban az időben folytak a külföldön a kölcsön felvétele iránti tárgyalások. Csak vissza kell gondolnunk, hogy milyen szkepticizmus kísérte ezeket a tárgyalásokat ; azt hiszem, sokkal többen voltak, akik nem biztak ezeknek sikerében, mint azok, akik biztak a sikerben. Magában az államháztartásban a hiányok megszüntetése volt tulajdonképen a cél. A közszolgáltatási bevételek az infláció hatása következtében úgyszólván a minimumra sülyedtek ; a rendes kiadásokat csak ugy tudtuk fedezni, hogy igénybevettük a kényszerkölcsönt és egy 20 millió svájci frankos belső kölcsönt. Ott voltak, mint ránk nehezedő óriási terhek a régi, több száz milliárdra rugó tartozások, amelyeknek fedezésére az inflációt tovább kellett fejlesztenünk abban a méretben és keretben, amint ahhoz a Népszövetség hozzájárult. Rámutatok még arra is, hogy milyen gyenge volt a helyzet a külföldi fizetési eszközökben. A Devizaközpont napról-napra a legnagyobb nehézségekkel küzdött s úgyszólván művészi mesterkedéssel sikerült csak a bajokat elkerülni. Hogy nagyobb bajok nem következtek be, azt jórészt annak lehetett betudni, hogy a közélelmezési minis-