Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

2 A nemzetgyűlés 431. ütése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. terium részéről történt különböző eladások következtében nagyobb devizakészletek állottak rendelkezésre, amelyek ezt az ürt kitöltötték s amelyekkel más oldalon is, ott, ahol hiány volt — igy még a Nemzeti Bank jegyzésénél is — sikerült megoldani a kérdéseket ugy, hogy nagyobb bajok nem következtek be. Ennek dacára még mindig maradtak különösen devizatartozások egyrészt a Devizaközpontnál, másrészt főleg az üzemeknél, melyeket később a népszövetségi kölcsönből kellett fedezni Eközben megindultak a költségvetésre vonatkozó munkálatok is. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen utóvégre öt évnek nem annyira a rendszerben levő hibái, mint tulaj donképen a viszonyok folytán előállott helyzet következtében rendkívül nehéz volt azokat a kereteket megállapítani, amelyeken belül egy helyes költségvetés mozoghat. Ez hónapok munkájába került, amit megnehezített az is, hogy az első költségvetés keretei túlszükek voltak, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem számolt azzal az esetleges változással sem, amely a korona értékében bekövetkezhetett, amit viszont — egészen tárgyilagosan meg kell állapítani — tulaj donképen előre sejteni se lehetett. E szűk keretekbe kellett tehát visszaszorítani a kiadásokat és viszont ehhez képest kellett megalakítani a bevételeket, amelyekről szintén, — mivel teljesen megváltozott viszonyok közé kerültünk, —• bármennyire ismerte az ember statisztikailag is az ország helyzetét, állítom, hogy azokat előre helyesen és jól megállapítani nem lehetett. Én voltam az, aki, mikor az első költségvetést beterjesztettem, egészen nyiltan és Őszintén megmondottam e tekintetben véleményemet, megmondottam azt, hogy ennek kereteit nem tartom olyanoknak, amelyek mellett államcélokat helyesen megoldani lehet. Még csak egy mozzanatot kívánok kiemelni, ebben aztán röviden kifejezésre juttattam a mull. év egész pénzügyi történetét. A költségvetési év első felében, és pedig az első hónapokban, természetesen a közszolgáltatási bevételek gyengék voltak. Közben történnek mindazok az intézkedések, amelyek adórendszerünket hozzáillesztik az uj viszonyokhoz ; eközben indul meg az egész adminisztráció reformja is, — viszont azt látjuk, hogy nagy deficit jelentkezik, amelynek fedezésére a népszövetségi kölcsönből az első félév folyamán 52 millió koronát kell igénybe venni. Amikor az 1924/5. évi költségvetést beterjesztem, akkor már bizonyos fokig megváltozott helyzet volt, bár nem mertem e tekintetben még a teljes következtetést levonni. Örvendetes javulás mutatkozik már ekkor az összes közsolgáltatásoknál és tényleg egykét hónapra rá már meg lehet azt állapítani, hogy az első félév deficitmentes és tulaj donképen nem kellett igénybe venni semmit abból az összegből, amely a népszövetségi kölcsönből deficit-fedezésre rendelkezésre állt. Akkor indokát láttam annak, hogy ebben a helyzetben olyan kérdéseket is törekedjünk megoldani, amelyek nyomasztólag hatnak az egész gazdasági és társadalmi életre, — ilyen vojt a tisztviselőkérdés rendezése, továbbá — mivel múlt évi költségvetési beszédemben egészen • határozottan állítottam azt, hogy én olyan költségvetést, amely csak 12 arany millió korona beruházást ismer, helyes költségvetésnek nem tekinthetek — törekedni kell a gazdasági élet támogatására közvetett utón, és pedig hasznos beruházásokkal. Ha pedig a népszövetségnél februárban még nem értünk el mindent, annak az volt a magyarázata, hogy hátra volt még a második félév és a mi gazdasági viszonyaink között a második félév jórészt olyan természetű, hogy az bevételekben mindig gyengébb szokott lenni. Örvendetesen lehet megállapítani, hogy e tekintetben csalódtunk, mert igenis nemcsak hogy nem volt hiányunk, hanem a második félév is deficitmentes maradt, sőt marad némi felesleg is, amelyet most ugyan nem tudok pozitív számokkal megjelölni — egyszerűen azért, mert a zárszámadások még nincsenek lezárva, — amelyet azonban mintegy negyven millió aranykoronára becsülök. Múltkori költségvetési beszédemben talán nem mertem olyan merész következtetést levonni, mint aminőt most vontam le. Akkor csak annyit állítottam, hogy látva a helyzetet, konstatálom, hogy ez az ország túl van terhelve, hogy itt olyan erőfeszítés történt, amilyenre példa alig*van. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Erőfeszítés történt csak azért, hogy szabaduljunk az infláció összes veszélyeitől, amelyek nagyon könnyen alkalmasak arra is, hogy a társadalmi békét és a rendet is felforgassák. Ritka öntudat volt az egész nemzetben, amely meghozta a maga gyümölcsét egy irányban, mégpedig abban a tekintetben, hogy az államháztartást rendbehoztuk, az államháztartás egyensúlyát megalkottuk, amely pedig sine qua non előfeltétele az egész gazdasági élet átalakulásának. Én, t. uraim, merem állítani, hogy ez az egyetlen és helyes ut. Mert hiszen én arról nem beszélek, hogy kivételes időkben mindig szükségesek az infláció eszközei és az inflációt különbözőképen lehet felhasználni, de kétségtelen, hogy mindig hamar bekövetkezik az a határ, amelyen túl az inflációnak már csak a bajai és veszélyei fenyegetnek. Ha végignézünk egész Európán, azt látjuk, hogy kivétel nélkül minden állam, — ahol az államháztartás nincs egyensúlyban — meg kell, hogy birkózzék ezekkel a problémákkal és merem állítani, hogy tulaj donképen még különbség sincs sem a gondolatmenetben, sem a tények lefolyásában a nálunk történtekkel szemben, legfeljebb csak a méretekben. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassanak elhinni, hogy ott, ahol komolyan akarják rendezni a pénzügyi helyzetet, az első feltétel mindig az lesz, hogy az állami pénzügyek egyensúlyát meg kell teremteni. Ez a pénz állandóságának bázisa és ez adja meg tulajdonképen az egész gazdasági élet kialakulásának reális bázisát, ez kapcsolja ki intézményesen azt az irreális spekulációt, amely mint függvény, mindig jelentkezik az infláció nyomán. (Sándor Pál": Túlzásoktól menten !) Ha most feltárom, hogy ezek következtében milyen irányelveket kellett nekem követnem az ezidei költségvetés összeállításánál, azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés és az egész közvélemény egyet . fog velem érteni abban, ha a következő három alapelvet tartom fontosnak. (Halljuk ! Halljuk !) Először : olyan költségvetésnek kell lennie, amely, a lehetőség szerint számolva az ország teherbíró képességével, lehetővé teszi, hogy az államcélok helyesen megvalósíttassanak. (Helyeslés balfelől.) A második alapelv, amire azután részletesen rá fogok térni beszédem folyamán, az, hog3^ az országnak szerves beruházási programmjának kell lennie. A harmadik alapelv az, hogy ha konstatáljuk, hogy az ország teherviselő képessége túlságosan igénybe van véve, ha olyan terhek vannak, amelyek akadályozzák a helyes gazdasági fejlődést, a tőkeképződést, és ha nem veszél3

T

eztetjük az államháztartás egyensúlyát, akkor, igenis, módot kell találni a terhek csökkentésére. (Helyeslés.) Ezt a három alapelvet követtem én a költségvetés összeállításában ; ezekről különben részletesebben fogok beszámolni beszédem további folyamán. Igen t. Nemzetgyűlés ! Az 1925/26. évi költségvetés papirkoronában készült. Ez formai momentum, de fontos. Annak idején, amikor az az úgynevezett keret-költségvetés készült és tulajdonképen benne voltunk a korona folytonos hulláin-