Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

78 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. kenyér nélkül. (Kiss Menyhért : Ugy van Î 250.000 a munkanélküliek száma !) Mi szanáltuk magunkat. Annyi adót préseltek ki a magyar közgazdasági életből, hogy nem volt szükség arra a külföldi kölcsönre ; feleslegünk van, nem kell azt igénybe vennünk az államháztartás egyensúlya céljaira ; hanem most megtörténik az a fonák helyzet, hogy kiszivattyúzták óriási kínszenvedéssel és óriási közigazgatási és adminisztratív költséggel a pénzt a magyar közgazdasági életből, (Ugy van! balfelől.) most az tezaurálva van nálunk, kint pedig igénybe nem vett kölcsönünkből kérünk kölcsönt és azt osztjuk szét megint jól vagy rosszul a magyar közgazdasági életben. Erre eszembe jut, t. pénzügyminister ur, az a közigazgatása a magyar pénzügyministeriumnak, hogy a különböző állampénztárak, illetőleg állampénztár-fiókok, amikor átutalnak egymás között valami összeget, még máig is effektive pecsételik a bankót délelőtt és kilószámra küldik Balassagyarmatra, Szécsénybe, vagy hogy az önt érdeklő nógrádi példát említsem : az egyik pénzügyigazgatóságtól a másikhoz, az egyik állampénztártól a másikhoz, ahelyett hogy egy csekket írnának róla. Ép igy jártunk mi az egész szanálással. Saját pénzünket kivették belőlünk óriási rezsiköltséggel, és most uzsorakamatok mellett visszaadják nekünk. Nem, t. Nemzetgyűlés, ezt diadalnak feltüntetni még gróf Bethlen Istvánnak sem sikerül. Szó sincs róla, ő egy nagjon ügyes debatter, de csak az olyan birkatürelmű, naiv, pénzügyi és közgazdasági kérdésekben járatlan publikum, mint a magyar, tudja bevenni, hogy ez diadal. (Ugy van ! balfelől.) Nem, t. Nemzetgyűlés, ez egészen más, mint diadal. Nézzük csak azt a 40 milliót, amely feleslege a múlt évi budgetnek. Bud János pénzügyminister ur szórói-szóra azt mondja, hogy »örvendetesen lehet megállapítani, hogy e tekintetben csalódtunk, mert igenis, nemcsak hogy nem volt hiányunk, hanem, amit örvendetes tényként — tehát megint örvend — le lehet szegezni : a második félév is deficitmentes maradt, sőt'maradt olyan felesleg is, amit nem tudok most pozitiv számokkal megjelölni, amit azonban 40 millió aranykoronára becsülök«. (Bud János pénzügyminister : Ha tudná a képviselő ur, hogy ennek a kijelentésnek milyen kihatása van a közgazdasági életre és a közhiteire, akkor nem olvasná fel !) A közhitehői majd a tőzsdei számoknál fogok beszélni. Én ugy tanultam Kautzban és Mariskában, hogy az államnak nincs joga több adót igénybe venni a közgazdasági élettől, mint amenynyire az állami kiadások fedezése céljából szükség van. (Strausz István : Elmélet !) Ezt nincs joga tenni, de nem is szabad az államnak többet elvonnia a közgazdasági élettől, mert hiszen itt van rá az eleven példa, a magyar közgazdasági élet, amelyet az adósróínak túlságos megcsavarása, a forgalmi eszközök elvonása következtében teljesen alélttá tett. (Ugy van ! balfelől.) Más ország, más társadalom nem tűrné el azt, hogy pénzügyi kísérletezések kedvéért tönkretegyék a gazdasági exisztenciákat. Ehhez a pénzhez, amit a magyar állam az adófillérekből megtakarított, könny és vér tapad, t. minister ur : a szenvedőknek, a kisexisztenciáknak, a munkátlanoknak, a tönkrement iparnak és kereskedelemnek, a tönkrement családoknak könnye és az öngyilkosoknak vére tapad ehhez a megtakarításhoz. (Kiss Menyhért : Naponta húsz öngyilkos !) Higyjék meg, hogs^ha más országban lenne ilyen pénzügyi politika, ott nem banketteznének efölött, nem Íratnának diadalmi cikkeket. Nem, ott nagy politikai rendszerváltozás és kormánybukás következnék be diadalmi bankettek helyett. (Kiss Menyhért : Üres padsorok előtt kell ezt elmondani ! — Bothenstein Mór : Majd a szavazásnál megint itt lesznek ! — Egy hang a középen : Az természetes !) Ennek a politikának gazdasági mérlegét megadtam napirend előtti felszólalásomban, amikor a ministerelnök ur Genfbe utazott. Egy témával nem foglalkoztam akkor és ezt most pár szóval érinteni akarom. Hallatlan vagyonok pusztulnak el értékpapírokban ennek a deflációs politikának következtében. Megdöbbentő képet nyújt a hivatalos statisztika arról, hogy mi pusztult el ebben az országban. Elismerem, hogy voltak hibák, hogy az utóbbi éveKben a kormány nem ellenőrizte kellően a tőzsdét és sok gyenge papirt vezettek be. Hiszen a tőzsdén szereplő vagyonértéknek 94%-a régi reális, 1 millión felüli vállalat papírja, amelyből körülbelül 80 millió darab van forgalomban és majdnem ugyanannyi, 70 millió darab van forgalomban olyan, amelynek értéke csak az összérték 6%-ának felel meg. Részben feltétlenül gyenge papírokat vezettek tehát be az utóbbi időben a tőzsdére. Itt sem menthető a kormány felelőssége. Ott volt a kormánybiztos, miéit nem vigyázott jobban ezekre a kérdésekre. (Kiss Menyhért : Sőt odacsalták a közönséget ! Kállay itt mondta, hogy lehet venni papírokat elhelyezésre ! Ilyen lángelme ! Ezért vesztettem el 35 hold földet ! — Sándor Pál : Mondott ő mást is !) De én ezekkel a gyenge papírokkal foglalkozni nem akarok. Foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy a Magyar Leszámítoló Bank részvényét ma meg lehet venni 9 aranykoronáért, a Belvárosi Takarék részvényét 4 aranykoronáért, az Egyesült Tégla- és Cementgyár részvényét 8 aranykoronáért, a Kronberger Faipar részvényét 1*5 aranykoronáért, a Slavóniai Faipart 9 aranykoronáért, a Rimamurányit 14 koronáért, a Schlick-Nicholsont 7 koronáért, a Rössemann és Kühnemannt 6 koronáért, a Magyar Általános Gépgyárt 4 koronáért, a Fővárosi Seríőzőt 4 koronáért, a Király Serfőzőt 7 koronáért, a Gizella Gőzmalmot 6 koronáért, az Egyesült Gyapjumosót 6 koronáért, a Kartonnyomó Ipart, a Kender és Lenipart 7 aranykoronáért. Tehát ha. egy jókedvű amerikai hentesmesternek kedve kerekedik, 7—

S koronáért darabonkint megveszi a magyar gyáripart, a bányászatot, a magyar bankokat ! (Mozgás a jobboldalon.) T. pénzügyminister ur, hogyan akarják a külföld hitelét idehozni Magyarországra, hogyan akarják a külföldi tőkét idecsalogatni ? (Bud János pénzügyminister : Az ön beszédével nem !) Majd elmondom, t. pénzügyminister ur, az értékpapírok hivatalos statisztikai árfolyama alapján, hogy mit veszített az az ember, aki magyar papírokat vett 1913-ban. Aki 1913-ban 100 aranykoronát fektetett papírokba, annak ez a 100 koronányi értéke ért 1924-ben, ha bankpapírokat vett 6 koronát, ha takarékpénztári papírokat vett 3 koronát, ha biztositótársasági papírokat vett, 3*5 koronát, ha gőzmalmi papírokat vett, 20 koronát, ha közlekedési vállalatok papírjait vette, 5 koronát és igy tovább. Kiderül az, hogy ezidén májusban, ha vegyesen vett mindenféle papirokat, az a 100 aranykoronája összesen 10 aranykoronát ért meg, vagyis pénzének 90%-át elvesztette az az ember, aki a legreálisabb, legbecsületesebben vezetett magyar vállalatok papírjait vette meg. (Propper Sándor : Hát a hadikölcsön mit ér ?) Az a gyár ott van, a bányák ott vannak, az ipartelepek ott vannak mind. Ezekben a vállalatokban nem loptak, ott becsületesen dolgoztak és mégis elvesztette pénzének 90%-át az, r aki pénzét ezekbe befektette. (Halász Mórié : Épen igy volt Németországban és a többi helyen !) Igy akarja a t. pénzügyminister ur a külföldi tőkét idecsalogatni ? (Kiss Menyhért : A bankigazgatók és az igazgatósági tagok három milliárd évi tantiémet kapnak, jobbról