Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napi­rendjének megállapítása. — Elnöki előterjesztések. — Interpellációk : Dénes István (írásbeli) inter­pellációja a földmivelósügyi ministerhez, a Tóíkomlósi ártéri és szárazéri belvizîevezetô társulat ügyében. — Dénes István (Írásbeli) interpellációja a belügyministerhez, a Tóíkomlósi munkásotthon alapszabályainak jóváhagyása tárgyában. — Dénes István (írásbeli) interpellációja az összkormány­hoz, a szárazság és sáskajárás által elpusztított területek földmunkásságának helyzete tárgyában. — A földmivelésügyi minister (írásbeli) válasza. — Kabók Lajos a népjóléti ós munkaügyi ministerhez, a munkanélküliség esetébe szóló biztosítás tárgyában. — A népjóléti és munkaügyi minister válasza. — Esztergályos János a vallás- és közoktatásügyi ministerhez, a testnevelésről szóló törvény végre­hajtása tárgyában. — Kabók Lajos a belügyministerhez, a 200.000/VTI. 1925. II. rendelet tárgyában. — A belügyminister válasza. — Eckhardt Tibor a ministerelnökhöz, a sajtóval szemben követett kor­mányzati politika tárgyában. — Eckhardt Tibor a ministerelnökhöz, a keresztény főváros tárgyá­ban. — Rupert Rezső a pénzügyi, a földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministorekhez, az állami százmilliós beruházási összeg miként leendő felhasználása tárgyában. — A pénzü^yminister válasza. — Szakács Andor a földmivelésügyi ministerhez, a debreceni mezőgazdasági munkások panasza tár­gyában. — A földmivelésügyi minister válasza. — Kiss Menyhért a belügyministerhez, a tabi főszolga­bíró választási túlkapása tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Bud János, Rakovszkg Iván, gr. Klebelsberg Kunó, Mayer János, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik d. e- 11 árakor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. T. Nemzetgyűlés I Miután a házszabályok 212. §-ának 4. bekezdése értelmében az indem­nitás tárgyalásának idejére a napirendre szánt idő­nek legalább napi 8 órának kell lennie, javaslatot teszek a t. nemzetgyűlésnek, hogy megszakítás nélkül délelőtt 10 órától délután 6 óráig tanács­kozzék a Ház. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki­a határozatot. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 871, 873) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. (Szilágyi Lajos : Állapítsuk meg, hogy most 11 óra van ! Állapítsuk meg, hogy az ülésnek 10 órakor kellett volna kez­dődnie, s az előadó ur csak 11 órakor kezdi meg beszédét !) Őrífy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Minden előadónak két feladata van a törvényjavaslatok ismertetésénél : az egyik a törvényjavaslat tartal­mának rövid ismertetése, a másik pedig annak az anyagnak az ismertetése, — s itt elsősorban az indokolásra gondolok — amely a törvényjavas­lattal összefügg. (Propper Sándor : Minisztert ké­rünk I) Azt íriszem, hogy ennek az indemnitási törvényjavaslatnak előadásánál relatíve könnyű szerepem lesz, amennyiben maga a törvényjavas­lat anyaga csekély három szakaszt tartalmaz csak, NAPLÓ. XXXIV. s annak indokolása, szerény nézetem szerint szin­tén olyan, amelyet a legteljesebb objektivitással nézve is elfogadhat a nemzetgyűlés minden egyes pártja. Minden valamire való modern államban a pénzügyi gazdálkodás rendszere a költségvetés­hez, illetőleg amennyiben a költségvetési javaslat idejében el nem készült, a felhatalmazási javaslat megadásához van kötve. A törvényhozások ugyanis sehol sem tűrik azt, hogy az illető kormányok kor­látlan pénzügyi gazdálkodást vigyenek, hanem vagy megszavazzák a következő évre a költség­vetést magát és a hozzáfűzött költségvetési tör­vényjavaslatot, vagy pedig — ha ez idejében nincs készen — indemnitást, felhatalmazást adnak egyelőre meghatározott időre. A költségvetési törvényjavaslatoknak a költ­ségvetési év kezdetéig való formális letárg5 7 alása még békeidőben, a háború előtti időkben sem sike­rült rendesen, sőt mondhatjuk, hogy ez csak nagy kivétel volt, úgyhogy rendesen indemnitásokka kezdték a kormányok a költségvetési évet. A leg­utolsó időkben azonban az indemnitások valóságos szabállyá, rendszerré váltak, reméljük azonban, hogy ez történelmi ténnyé vált és megismétlődni nem fog — és \\ogy az állandó indemnitásokkal való tárgyalási rendszernek egyszer s mindenkorra vége szakad. M eg állapithatjuk ezt annál is inkább, mert a jelenlegi indemnitás beadása — és erre különösen felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét — lényegesen más körülmények és feltételek mellett történik, mint történt eddig. Az eddig elmúlt esztendők indemnitásai tudni­illik igen labilis talajon nőttek fel. Azok a költség­vetések ugyanis, amelyek alapján az illető indem­nitások beadattak, nem váltak előzetesen tör­vénnyé, úgyhogy az indemnitások talaja tulajdon­képen teljesen ingatag volt, mert hiszen az előző költségvetések törvénnyé nem válván, mindig csak a költségvetési előirányzatokra épültek fel, amihez pénzünk értékcsökkenése járulván, teljessé vált a 11

Next

/
Thumbnails
Contents