Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

?4 A nemzetgyűlés 433. ülése 1Ù25. évi június ko 24-én, szerdán. káosz. Az az álláspont, amely a parlament minden oldalán megnyilvánult és amelyet eddig rajtunk kivül álló okoknál fogva megvalósitani nem lehetett, hogy tudniillik egyszer már rendes költségvetés fogadtassák el s amennyiben mégis indemnitással jön a kormány, az az előző költségvetésre alapittassék, most, ennél az indemnitásnáí hosszú idő óta először valósul meg. Ezzel rámutattam arra, hogy ez az indemnitási törvényjavaslat hosszú indemnitás-sorozatok óta az első, amely azt a pénzügyi jogi, sőt tovább megyek, alkotmányjogi alaptételt megvalósítja, hogy az az előzetes évi költségvetési törvényen alapszik, más szóval, hogy annak kiadási tételeire nézve az 1924/25. évi állami költségvetésről szóló 1925. évi IX. te. keretei az irányadók, amint ezt a törvényjavaslat 2. §-a kimondja. Egészen röviden kénytelen vagyok számot adni arról, hogy miért nem volt lehetséges az idén a költségvetési törvényjavaslatnak idejében való benyújtása olyformán, hogy már a költségvetési év kezdetén kész és elfogadott költségvetéssel operálhattunk volna. Azt hiszem, hogy ezt hoszszasan nem kell indokolni. Amikor békés viszonyok mellett is majdnem lehetetlen volt a kormányok részéről a költségvetések idejében való elkészítése, az elmúlt költségvetési évben ez kétszeresen lehetetlen volt. Méltóztassanak először is meggondolni, hogy az első arany-költségvetésünk tárgyalása a naptári év első hónapjaiban, illetőleg a legutolsó költségvetési év harmadik negyedében történt. A szigorított házszabályokat is figyelembe véve, egy költségvetésnek a rendes és alapos letárgyalásához körülbelül 10—12 hét minimális idő kívántatik meg ; ha tehát most a kormány le akarta volna tárgyalni a költségvetési év eleje előtt az 1925/1926. évi költségvetést, akkor az előző évi költségvetés letárgyalása után közvetlenül be kei lett volna nyújtania a következő év költségvetését s az idei év tavasza után mindjárt folytatólagosan kellett volna a most tárgyalás alá kerülő költségvetést is tárgyaltatnia. Más szóval, nem maradt volna a nemzetgyűlésnek semmi néven nevezendő ideje egyéb törvényjavaslatok elintézésére, amelyekre vonatkozólag pedig a kormány obligát vállalt épen az ellenzékkel szemben, érteni elsősorban a választójogi törvényjavaslatot. (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos : Velünk szemben ! Szabad kérdeznem, hogy volt ez ?) Ha az előző évi költségvetési javaslat elintézése után azonnal tárgyaltuk volna a most sorra kerülő költségvetést, hogy elkészüljünk vele július elsejére, akkor nem maradt volna a két költségvetés tárgyalása között semmi idő egyéb javaslatok elintézésére. (Zaj a baloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) Ezen a — hogy ugy mondjam — időtechnikai okon felül sokkal fontosabb az a körülmény, hogy — mint méltóztatnak tudni — a mostani költségvetéseink összeállításában, sajnos, nem vagyunk teljesen szabadok, amennyiben a szanálási programra folytán a kormánynak bizonyos obligációi vannak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Önként vállalta !) s ezeknek betartása, illetőleg a Népszövetséggel való tárgyalások természetszerű lefolytatása szintén olyan időben történt, — előbb nem történhetett, legalább eredményesen nem, mert a februári eredményekkel akkor meg nem elégedhettünk, — hogy a kormány saját hibáján kivül csak most jöhetett abba a helyzetbe, hogy a költségvetést véglegesen összeállítsa. Erre való tekintette] és az előbb emiitett technikai okoknál fogva valóban a kormányt nem terhelheti az idén a költségvetési törvénynek július l-e előtti tárgyalásának elmulasztása annál kevésbé, mert — ismétlem — rendes, békés időkben is csak kivételes eset volt az, amikor a korj mányok a költségvetési törvénnyel idejében elI készültek. A másik kérdés az, hogy az a hat hónapi idő, amelyet a kormány az indemnitás időtartama szempontjából kér, nem sok-e? Köztudomású, hogy a nemzetgyűlés ülései a nyári szünet miatt rövidesen be fognak rekesztetni. Hogy ez mikor lesz, azt naptárilag megállapítani nem lehet. Azt gondolom azonban, hogy abszurdum is lenne, ha a költségvetési törvényjavaslatot most kezdenők tárgyalni, de ha most kezdenők is azt tárgyalni, akkor is mindenesetre indemnitást kellene kérni. A valószínű számítás az, hogy a nyári szünet után azonnal hozzá fog látni a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a költségvetési javaslat letárgyalásához, hogy azt követőleg a nemzetgyűlés plénuma is foglalkozhassak vele. Számítva ismét azt, és azt a reményt kifejezve, hogy a költségvetés igen alaposan és az ellenzék részvételével fog az őszi kampányban tárgyaltatni, (Szilágyi Lajos : Az ellenzék részvéte mellett !) semmi esetre sem remélhetjük, hogy az a költségvetési tárgyalás nem fogja kimeríteni a házszabályszerü maximális időt, amely — amint az előbb voltam bátor említeni — két-három hónapot tesz ki. Ha ezt számításba méltóztatik venni, akkor az esetben, ha a nyári szünet után összeülő nemzetgyűlés minden egyéb javaslat félretételével azonnal elkezdi a költségvetési javaslat tárgyalását, ez a tárgyalás akkor is erősen bele fog nyúlni a késő őszi hónapokba, úgyhogy a kormány nem tehet mást, minthogy megkéri az indemnitást olyan időre, amely azután a költségvetés nyugodt letárgyalását biztosítja anélkül, hogy a kormánynak ujabb indemnitást kellene kérnie a nemzetgyűléstől. (Szeder Ferene : Tessék ujabb házszabályreviziót csinálni. — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a kormán}' már benyújtotta az 1925/26. évi költségvetés anyagát, — amelynek számoszlopai sokat beszélnek, össze is hasonlíthatjuk azokat az előző évi aranyköltségvetés adataival, — bőven lesz tehát alkalom arra, hogy a t. Nemzetgyűlés tagjai komolyan, szakszerüleg, pénzügyi és gazdasági szempontból szólaljanak fel az indemnitási vita során. Meg vagyok győződve arról, hogy a vitában résztvevők a költségvetésnek első áttanulmányozása után is igen fontos és igen lényeges olyan tárgyakat fedezhetnek fel, amelyek igen alapos vita anyagát képezhetik. Én abban a reményben vagyok, hogy ennek az indemnitásnak tárgyalása során első sorban a pénzügyi és gazdasági kérdések fognak előtérbe nyomulni, nem annyira az általános politikaiak, hiszen azok kifejtésére alkalom volt, alkalom van most is más politikai javaslatok tárgyalásánál. Különösen alkalom volt azon számtalan indemnitások tárgyalásánál amelyeknél-—beismerem magam is — a vitában résztvevők nem voltak abban a helyzetben, hogy kezükben lett volna egy reális és véglegesnek tekinthető állami költségvetés, azok csak olyan indemnitási javaslatok voltak, amelyek az előbb emiitettem módon igen labilis talajra épültek, amikor tehát érthető volt az általános politikai tárgyakra való szoritkozás. A kifejtettek alapján tisztelettel kérem a nemzetgj^ülést, hogy az indemnitási javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék ! (Élénk helyeslés jobbfelől. — Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — JJrózdy Győző : Hiszen egy szót sem szólt a tárgyról !) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Baross János ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap egy pártközi értekezlet folyt le, amelyen a kormány részéről azt a kérelmet terjesztették az ellenzék elé, hogy a legrövidebb idő alatt, már a mostani Őrffy-féle házszabályok, (Huska Vilmos : Fegyve-