Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925, a magyar nép jogaira vonatkozott, egy képviselőnek — a kormány kijelentése szerint saját tetszéséből eredő javaslata alapján — at. Ház elvégezte olymódon, hogy az ellenzék javaslatainak jó részét még elő sem terjeszthette. A magunk részéről csak azon csodálkozunk, hogy a kormány miért tárgyalt az indemnitási vitával kapcsolatban az ellenzékkel, ha a kormány — mint ahogy a felelős kormány tagjai maguk is kijelentették, — tulaj donképen nem ura a vita anyagának és ebben a tekintetben bennünket még azon mérsékeltebb álláspont elérésében sem igyekszik, elősegíteni, amely tulaj donképen a kormány javaslatához is közel áll. A helyzetnek ilyen módon való elmérgesedése után, mivel a kormány az utolsó pillanatban még az utolsó szalmaszálat sem hárította el ennek útjából, sőt Hedry Lőrinc és társainak akcióját a maga részéről elősegítette, azt a kormánypárt megszavazta, (Zaj a jobboldalon.) nekünk ki kell jelentenünk, hogy tulaj donképen ez az egész eljárás nem komoly és ne méltóztassék az ellenzéket támadni majd, ha az ellenzék a maga alkotmányos házszabályadta fegyvereivel él a további kérdésekben. Az ellenzék részéről igenis meg volt a jóakarat arra nézve, hogy ezekben a kérdésekben legalább is egy közelités hozassék létre. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Láttuk az indemnitásnál !) Ránk nézve ma már a választójogi törvényjavaslat további vitájában való részvétel rendkívül nehéz, mert a legfontosabb kérdés, amelyre tulajdonképen a vita anyaga bazirozva volt, az önök részéről erőszakkal, klotürrel és puccsal lett elintézve. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vágyok rendreutasítani ! Különben pedig méltóztassék a tárgyra térni ! Hegymegi-Kiss Páí : En a tárgyhoz szólok ! Az elnök ur rendreutasított. Az elnök úrral vitába a világért sem akarok szállani, a magam részéről csakis az egységespártnak hozzánk jövő hírvivőinek és a kormánynak kijelentéseit idézem, amikor az mondották, hogy erről az indítványról nekik nem volt tudomásuk. Hogy mégis itt vagyunk, és ehhez a 14. §-hoz hozzászólunk és indítványt teszünk, ennek egyetlen magyarázata az, hogy ezt az áldatlan vitát, amely ilyen módon erőszakos útra tereltetett, tulajdonképen nem önök, hanem a magyar nép sinyli meg. A magyar néptől az előbbi szakasszal elvették jogait, most pedig a 14. §-al, a kötelező szavazás felállításával becsületét akarják elvenni, mert hiszen üldözéseknek teszik ki azt, aki nyílt kerületekben nem fog szavazni. Tisztelettel javaslom tehát, hogy a 14. § helyett, amely nyilt szavazás esetén is kötelező szavazási rendszert állit be, méltóztassék más és igy uj szövegként beállítani a következőt : (Olvassa) : »Titkos szavazás esetén a szavazás kötelező.« Hivatkozom arra, hogy minden parlamentben és minden országban a világon ez igy van, és a belligyminister ur, aki ezen reakciós javaslatoknak értelmi szerzője, nem tud egy olyan országot mondani az egész világon, ahol a nyilt szavazás kötelező lenne. (Élénk helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Farkas István. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon. Farkas István : Ez a paragrafus is fokmérője annak, hogy a kormány és az egységespárt azt a terrorisztikus módszert, amellyel egész kormányzását viszi, a választásoknál teljes erejével akarja érvényesiteni. A szavazás titkosságát elvetették. Ezzel megpecsételték sorsát ennek a törvényjavas, évi június hó 23-án, kedden. 65 latnak, vagyis megpecsételték a magyar alkotmányosság sorsát, mert a nyilt szavazásos rendszer érvényesülésével fenmarad az a politikai állapot, amely azt jelenti, hogy a választásokat terrorral, erőszakkal bonyolítják le és hogy erőszakos módon kormányoznak. De mi történik itt? Elképzelik pl. a kisgazdák azt, hogy azokban a falvakban és vidéki városokban, ahol a szavazás kötelező lesz nyilt szavazás esetében is, hogyan fognak terrorizálni, mennyire a csendőrök, szolgabirók és nagybirtokosok befolyása alatt fognak állani a választók? Még kibújni se lehet ez elől a kérdés elől, ha felállítanak két jelöltet és ezek közül az illetőnek egyik sem kell, és mégis oda kell menni szavaznia. Hiszen a titkos szavazás mellett a választó, ha nincs meggyőződése és. felfogása szerinti megfelelő jelölt, egyszerűen áthúzza a szavazólapot és azzal lerótta szavazatát. De mit csináljon a szavazó nyilt szavazás mellett, ha kötelező a szavazás? Annak muszáj egyik vagy másik jelöltre szavazni. Hol az a politikai erkölcs, amely megengedi, hogy kényszerítsenek engem vagy mást arra, hogy X-re vagy Y-ra szavazzak ? Hol van a politikai erkölcs, hol van a nemzeti idealizmus az önök fugaima szerint, amikor majd Szabó-Kovács Jánost beviszik szavazni és csendőrrel kényszeritik arra, hogy szavazzon arra a jelöltre, akit a kormány kijelölt. Ne beszéljenek önök nemzeti idealizmusról és erkölcsi többségről, amelyet ilyen módon hoztak létre ; ne mondják, hogy ez a mandátum, amelyet ezen az alapon bírnak, á nemzet akarata,-mert hiszen kényszerrel hozták létre. Azt még értem, hogy ha nyilt szavazás van, akkor agitál mindenki. Ë mellett is érvényesül a terror, de hogy kényszerítsenek valakit a szavazásra a nyilt szavazási rendszer mellett, ez olyan abszurdum, olyan novum, amely nem fordult elő még sehol sem a világon. Ez olyan erőszakolt dolog, amilyet még ez a rossz nemzetgyűlés sem hozott, amely most együtt van. Sehol a világon nincs meg az, hogy nyilt szavazási rendszer mellett kötelezzék az embert, hogy szavaznia kell. Én tehát Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam javaslatát fogadom el. Egyáltalában nem vagyok azon az állásponton, hogy a választókat kötelezni kell arra, hogy szavazzanak. Egészséges politikai élet és egészséges parlamentáris élet ugy alakul ki, ha mindenki meggyőződése szerint szavaz. A titkos szavazásnál még érthető a kötelező szavazás, mert ott egyszerűen keresztülhúzza az illető a listát és nem szavaz, ha neki megfelelő jelölt nincs, de nyilt szavazás mellett ez tisztára abszurdum, amit józan ésszel törvénybe iktatni nem lehet. Ismétlem, Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam javaslatát fogadom el. Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Rakó vszky Iván belügyniinister: Tisztelt Nemzetgjmlés ! (Halljuk! Halljuk !) .azok az aggályok, amelyek a szakasz eílen már a bizottságban is felmerültek és amelyek a vita folyamán is kifejezésre jutottak, meggyőztek arról, hogy ebben az országban a közhangulat valóban még nem fejlődött ki ahhoz, hogy a kötelező szavazás erkölcsi értékét az ország valóban meg tudja becsülni. Ennélfogva ugy érzem, hogy künn a perifériákon, az ottani választókerületekben... (Szabó Imre közbeszól. — Nagg zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : ... ez az intézkedés kétszeresen antipatikussá lesz és talán végrehajtása is nehézségekkel járna. Ezért hozzájárulok olyan szellemű indítványhoz, aminőt Hegymegi-Kiss Pál igen t képviselőtársam benyujott, tekintettel azonban arra, ennek szövege nem egészen illik bele a törvényjavaslat szövegébe, én a magam részéről azt javasolnám, méltóztassék elfogadni az