Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

594 A nemzetgyűlés 446. ülése 1925. évi július hó 10-én, pénteken. teszem a kérdést, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Csontos Imre képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapián személves kérdésben kivan szóli i. Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés ! A múlt hó 16-ikán itt a parlamentben Dénes István rólam olyan nyilatkozatot tett, amelyet én csak »A Mai Nap« című lapból olvastam és tudtam meg. (Szakács Ander : A Világból vette át A Mai Nap !) Az mellékes, én ebből olvastam kedves képviselőtársam. Arra én nem reflektálhatok, hogy melyik lapból vették át. Ebben az volt ellenem lefektetve, hogy én Karcagon a direktórium tagja voltam és mint a direktórium tagja dr. Kálmán Imrét fel akartam akasztatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem doktor az !) Bocsánatot kérek, kedvesem, tisztában vagyok vele, de Dénes István dr. mondta, hogy dr. Kálmán Inrre volt. Természetesen gondolkozóba esik az ember, hogy hogyan ismerhetné meg, hogy Karcagon ki az a dr. Kálmán Imre. Rájöttem arra, hogy Karcagon a direktóriumnak volt egy tagja, Kálmán Imre "munkásember. Mindjárt rájöttünk arra, hogy ez dr. Dénes István képviselőtársam kezelése alatt áll. (Mozgás a szélsőbaloldaton.) Ebben a dologban eddig nem nyilatkoztam. Nem nyilatkoztam pedig azért, mert nem tartottam az ügyet érdemesnek arra, hogy engem ilyen címen meghurcoljon a nemzet szine előtt akár Dénes István, akár más, mert én a direktóriumnak, vagy annak a munkásegyesülésnek tagja nem voltam soha. Méltóztassék megbocsátani. Erre vonatkozóan nekem kiadta a város polgársága közül az igazolványt egynéhány úriember. Természetesen nekik kötelességük azt igazolni, hogy én Karcagon mit csináltam és mit nem csináltam. Méltóztassék megengedni, hogy Dénes István ur vádjával szemben ezt felolvassam. Ez szólt annak a szerkesztőségnek, amely a lapban ezt széjjelvitte az országban. (Halljuk! Halijuk ! — Olvassa) : »Miután b. lapjukat rendszeresen nem olvassuk, csak most jutott tudomásunkra az a súlyos vád, amelyet Dénes István nemzetgyűlési képviselő, városunk köztiszteletben és közszeretetben álló nemzetgyűlési képviselője ellen elkövetett, amely b. lapjuk május 16-iki számában is megjelent. A sajtótörvény idevágó szakaszaira való hivatkozással van szerencsénk tisztelettel felkérni, hogy alábbi közleményünknek helyet adni szíveskedjék, mely szíves figyelméért fogadja alulírottak hálás köszönetét. Alulírottak ezennel hiteltérdemlőleg nyilatkoztatjuk ki, hogy Csontos Imre, Karcag választókerület nemzetgyűlési képviselője, az úgynevezett tanácsköztársaság uralma és ideje alatt annak semmiféle politikai szervében vagy társadalmi alakulatában, sem mint vezető, sem mint egyszerű tag soha részt nem vett, annak uralmi ideje alatt az uralom érdekében semmiféle tanácskozáson részt nem vett, sem fel nem szólalt és nyugodt lelkiismerettel állithatjuk, hogy Csontos Imre a tanácsköztársasági uralommal szemben soha, a legkisebb rokonszenvet sem mutatta, sőt annak az uralomnak épen közismert üldözöttje volt és többizben kellett annak üldözése elől napokig bujdolkonia. Alaptalan tehát az a vád, mintha Csontos Imre nemzetgyűlési képviselő a kommün alatt akasztatni akart volna, sőt eg3' időben épen ő szerepelt az akasztandók lajstromán. Dr. Kálmán Imre ugry a jelenben, mint a múltban Karcagon teljesen ismeretlen, ellenben ma is él itt egy Kálmán Imre nevű földmives-szegény. aki csakugyan részt vett a kommün vezetésében, annak uralma idején Karcagon vezérszerepet játszott és a karcagi direktóriumnak tevékeny és buzgó tagja volt. Ez ügyben minden más beállítás valótlan koholmány«. Ezt kiadta Karcagon Horváth Ferenc gimnáziumi igazgató, dr. Szentessy Tóth Kálmán, nyugalmazott polgáimester, Simon Aladár a fajvédőpárt elnöke, Kovács Imre, közbirtokossági pénztáros, dr. Szántó József, akkori polgármester, ma városi tiszteletbeli főügyész, Török Vince református lelkész, Szentannay Sámuel, a földmíves-iskola igazgatója és a gazdasági egyesület elnöke, Mándoky Imre gazdálkodó, Hemző Lajos főgimnáziumi tanár. Bocsánatot kérek, azt hiszem Dénes István átveszi és igaznak találja ezeknek az állítását. Más tekintetben kedves képviselőtársam mindig arra igyekszem, hogy városomban valakit ne bántsak és önök tudják, hogyha belenyúlnak városomba, ez ellen mindig élénken tiltakozom a nemzet szine előtt, mert nem ismerik a helyzetet, kénytelen vagyok megmondani, hogy így járt Dénes István is. Az önök embere benne volt abban a vezetőségben és a direktóriumnak az volt velünk szemben a legvehemensebb tagja. Ezt az embert senki Karcagon felakasztani nem akarta, senki őket össze nem fogdostatta. Még csak egyet'mondok az uraknak, Amikor a román katonai megszállás elől a vörösök elvonultak, ő is elmenekült minden kergetés nélkül, mert senki nem bántotta. Én, aki mint városi képviselő szerepeltem akkor is, megtettem azt a román katonai parancsnok jelenléte alatt, mikor határozottan követelte a város polgármesterétől és a városi képviselőtestülettől, hogy adják ki neki mindazokat a kommunista vezetőket, akik Karcagon szerepeltek, — méltóztassék megengedni, hogy itt lelkiismeretemből beszéljek az uraknak, — hogy felállottam és határozottan mindent megakadályoztam, elértem, hogy senki ki ne szolgáltattassék a román katonai parancsnokságnak. Ezzel a felszólalásommal ugy tüntettem fel, hogy lehetetlen, hogy a karcagi képviselőtestület a vádlottak parijára álljon és ő ne\ezze meg azokat, akikről határozottan nem is tuelja, hogy kik vezeték a kommünt Karcagon, s ennek alapján egyetlen egy nem került Karcagon a román katonai parancsnokság keze alá. Még tovább megyek, kedves képviselő ur, hogy legyen az én lelkiismeretemmel maga a nemzet szine előtt tisztában. Amikor jött a nemzeti hadsereg és számonkérte a bíróság azt, hogy kik rendezték Karcagon ezt az eljárást, akkor azokat a vezetőket, akik ennek mint képviselők, vagy vezetők tagjai voltak, természetesen befogdosták, de nem valakinek bevádolása alapján, képviselő ur, mert annak a direktóriumnak névjeg\

7

zéke megvolt, Írásban volt megállapítva, hogy kik a tagjai és azokat összefogelostatta a bíróság. Mit tettem én akkor, képviselő ur ? Hozzám fordultak, mert én már akkor, mint nemzetgyűlési képviselő az első cikluson itt voltam ; hozzám fordult a családja. Mert, hogy még összébb vonjam a gondolatát a képviselő urnák, amikor a város reám nehezedett, hogy álljak középre, mert a szegénység csak én rám hallgat, más nincs, akkor középre álltam és meggyőztem azt a szegénységet, hogy mivel nem tudjuk egyikünk sem, hogy ki volt a háború okozója, tehát : kit kerestekTkit akartok legyilkolni ? Ne gyilkoljatok, elég volt a gyilkoláshón Meggyőztem őket az én lelkiismeretemmel és hála Istennek nem történt semmi bántalom, amiért az igazság sujtókeze rájuk eshetett volna. Akkor is ezt tettem ezekkel az emberekkel, amikor hozzám fordultak, hogy mentsem meg őket, mert nem loptak, nem gyilkoltak. Tessék a nemzet szine előtt tudomásul venni, hogy én igenis az akkori igazságagyrninister, Tomcsányi minister ur előtt kopogtattam érdekükben. De hogyan ? Azt mondtam Karcag város vezetői-