Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

A nemzetgyűlés 446. ülése 1925. nek, elsősorban a református papnak : »Nagytiszte­letü nr, nem szabad nekünk a bosszúállás terére lépnünk, nem tudjuk soha, mire fordulhat az idő. Nem szabad ezt nekünk megtenni. Ha meg tudtuk őrizni a mi népünket, városunkat attól, hogy senki sem tett olyat, hogy a börtönt megérdemelné, most is mentsük meg a börtöntől !« Nálunk voltak a kérvények, aláirtak, elsőnek az én felszólításomra a református pap. Mert ugy az akkori igazságügy- ; minister, mint a belügyminister azt mondották nekem : »Képviselő ,ur, amennyiben Karcag város vezetősége kiállítja ezek mellett az emberek mellett azt, hogy ezek nem gyilkoltak, hajlandó vagyok őket a börtönből kiereszteni«. így történt kedves képviselő ur ! Én vagyok az az ember, aki igy akasztattam a szegényeket ! Én vittem a ministerhez az iratokat, az én kérel­memre vette ki a börtönből az igazságügyminister ur azt a szegényt, aki hálátlanul most a maga embere, akit maga ellenem használ fel elég tág lelkiismerettel. így áll az képviselő ur ! Azt is meg­mondom magának : én egész életemben arról va­gyok ismeretes Karcagon, hogy annak a szegény­ségnek minden bajában benne voltam Karcagon 38 esztendő óta, ma is a kezemben van a birtok­reformnak minden tétele, ön csak interpellált, de a házhely ügye, minden a kezemben van. (Farkas István : Kortescélokra, igen ! — Propper Sándor : Az igénylők kezében legyen !) Méltóztassék tudo­másul venni, hogy Karcagon egyetlenegy ember házhely nélkül nincs, nem lesz. (Sütő Józseí : Kér­dezze meg őket!) Nem kérdezem, mert tudom. (Sütő József : Én lenn jártam, tudom !) Értsük meg egymást képviselő ur. Nálunk a házhelyet a tör­vény alapján ki fogják osztani, de a város azt kérdi : »Épitetni akarsz, azonnal méretem !« Érti a képviselő ur ? (Sütő József : Értem ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Abban a percben megkapja, mihelyt a tanácshoz fordul, mert meg vannak állapítva azok a nevek. így vádaskodni tehát, amint a képviselő m­itt tette velem szemben, hogy a becsületemet haj­landó volt az ország szine elé vinni, higyje el nekem, nem illik magyar emberhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ha azt a Kálmán Imrét, akinek ügyét ide az asztalra tette, holnap becsukják . . . (Dénes István : Próbálják meg ! Ezt akarom !) De nem akarom. (Dénes István : Tessék becsukatni, ne tessék kibújni !) Az majd a jövő titka. Mindannyian tudjuk, hogy azt a beadványt nem Kálmán Imre fogalmazta, ő csak aláirta. (Dénes István: Majd megmondja !) Bocsánatot kérek, ez az a tér, amely egy életre elválaszt bennünket a kisgazdatársadal­mat önöktől. Mert higyje el nekem a képviselő ur, hogyha igy nem bujtogatják azt a szegényt, akkor nincs vele annyi baj. Megmondom magának, itt az ideje ! Ebben a szerencsétlen helyzetben nekünk itt van a pénzügyminister, a földmivelésügyi minister előtt, a kérelmünk, hogy elláttassék az a tengernyi szegény, aki ebben az időben a nyakunkba szakadt. Ott van a pénzügyminister és a földmivelésügyi minister előtt milliók aktája, elintézés végett, hogy maga ne ugrathassa, ne bujtogathassa azt a népet, amellyel mi együtt élünk. Vegye tudomásul, én ember vagyok, vagyok olyan becsületes, mint maga, egy élettel fedezem tetteimet és maga húzgált meg engem mégis, mint gyilkost, mint akasztófa fel­állitóját. Higyje el, fáj nekem, hegy ebben a nem­zetgyűlésben egy képviselőtársammal ilyen hangon kell beszélnem. Ha igy taktikázik, ha a más becsületébe vág> vegye tudomásul a képviselő ur, hogy ezek épen olyan támadások, mint amilyenekkel a szegény Nagyatádival szemben éltek S Tudja, hová vitte azt az embert az a támadás ? A sirba ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy az vitte !) Azok a támadá­sok megfosztották az életétől, Az elkeseredés a évi július hó 10-én, pénteken. 595 sirba vitte. Azok voltak ennek az okai, akik nyag­gatták ott azt a szerencsétlen Esküttet. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Csontos Imre : Erkölcsileg állok most itt. Láttam annak az embernek lelki vergődését. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Csontos Imre : Nem játszhatunk ezzel a dolog­gal, az ilyen vádakkal. Szemközt állok magukkal és kérdezem ; melyiküknek a becsületébe nyúlok én? Egyikük becsülebe sem ! Maguk pedig azt mond­ják : »Csontos, ez a kisgazdaképviselő aggatni akar !« és elhitetik Magyarország népével, hogy ez olyan rosszlelkü ember, pedig egy egész életet'töl­tött a nép érdekeivel. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni ! Csontos Imre : Csak annyit akarok mondani képviselőtársamnak, hogy elébe állok a vizsgálat­nak. Egyenesen feléje fordulok ennek a pártnak és elvárom ettől a párttól, hogy inditsa meg ebben az ügyben a vizsgálatot. Engem nem lehet kifor­gatni az igazságból. Tessék a pártnak ezt meg­vizsgálni. Itt vagyok, vagy becsületes ember va­gyok és akkor helyem van ebben a parlamentben, vagy olyan ember vagyok, mint amilyennek Dénes István lefest és akkor egy percig sincs helyem itt. Ezt a pártommal szemben is kötelességem volt megmondani. (Helyeslés jobbfelöl. — Dénes Ist­ván : Személyes kérdésben kérek szót !) Elnök : Dénes István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni Î Dénes István : T. Nemzetgyűlés Î Én nem akarom Csontos képviselőtársam életét meg­röviditeni — amint ő mondja — ilyen támadások­kal. Én nem támadtam őt. (Csontos Imre : Lefes­tett az egész ország szine előtt !) Tartozom a t. többségnek is figyelmébe idézni azt, hogy nem én kezdtem a támadást, melyet a t. képviselő ur most nekem inszinuál. Ő kezdte ezt azzal, hogy azt mondotta a nemzetgyűlésen : miért adjuk meg a titkos választójogot a magyar népnek azért, hogy az ország a Dénes Istvánok és többiek kezébe kerüljön? Hátha ön ezt nem tekinti sértés­nek, akkor nem tudom, mit tart sértésnek. (Nagy zaj a jobboldalon.) Erre én letettem a Ház aszta­lára . . . (Kováts-Nagy Sándor : Egy privát leve­let !) Erre válaszoltam itt és azt mondottam, hogy egy olyan képviselőnek, aki akasztatni akart. . . (Szabó Sándor : Ez nem igaz, még a levél szerint sem ! Tessék felolvasni a levelet ! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. képviselő ur, ön­től nem fogadok el semmiféle leckét. (Szabó Sán­dor : Igenis, megleckéztetem ! Beszéljen nyiltan ! — ZajT) Aki vádat emelt a direktórium ülésén, a direktórium elnöke mellett ülve . . . (Szabó Sán­dor : Nincs benne a levélben !) Akkor a képviselő ur nem olvasta. Ne álljon elő hamis dolgokkal. (Szabó Sándor : Olvassa fel !) Csontos Imre jelen­legi nemzetgyűlési képviselő ur vádjára kötél általi halálra ítélték és elfogatási parancsot ki­adtak ellene. (Csontos Imre : Hogy tehettem volna meg, jó ember? — Meskó Zoltán : Tessék Dénest a bíróság elé állítani ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István : T. képviselő ur ! Ide figyeljen most. A direktóriumi ülés kezdetén és annak befejezésével a dalárda az Internacionálé vörös indulót énekelte el. Az eléneklés után Csontos Imre gratulált Pásztor Imre direktóriumi elnöknek azért, hogy Kálmán Imrét halálra Ítélte. (Zaj a jobb­oldalon. -— Meskó Zoltán : Bíróság elé ! •— Kováts­Nagy Sándor: Olyan levél ez, mint amilyent Erdélyből írtak magának ! Akkor magának fájtak azok a levelek ! Tóth közjegyző ur levele ! — Nagy zaj. •— Szabó Sándor : Ne ide tessék letenni a leve­let, hanem a bíróság elé !)

Next

/
Thumbnails
Contents