Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

590 A nemzetgyűlés 446. ülése 1925 elfelejtette azt a szerkesztőnek átadni, ennélfogva ő jóhiszeműen maradt távol a főtárgy^lásról. Annak ellenére, hogy ezek megállapítást nyertek, Schadl tanácselnök ur elrendelte fogvatartását. Mi következett volna ebből ? Következett volna tovább az, hogyha már elrendelte a letartóztatást, a főtárgyalást a legközelebbi főtárgyalási napra kellett volna kitűznie ebben az ügyben is. A mélyen t. tanácselnök ur azonban egy távolabbi határnapot, a szombati napot tűzte ki, ezzel biztosítván dr. Boros László számára a cella, a fogvatartás további örömeit. Hiába volt a védőügyvéd figyelmeztetése, hogy a következő főtárgyalási napon ugyancsak Kóródi-Katona Jánosnak az Esti Kurírral való másik ügye kerül tárgyalás alá, tehát ugyanekkor, vagyis 24 óra múlva letárgyalható dr. Boros László ügye is, a tanácselnök ur azzal az indokolással, hogy Kóródi-Katona János elutazik Balassagyarmatra és szombatig nem tér vissza, a főtárgyalási napot erre a terminusra tűzte ki. Megtörtént azonban, hogy másnap a Balassagyarmatra utazott főmagánvádló megjelent a törvényszéken és az Esti Kurírral támadt másik ügyét letárgyalta a tanácselnök ur, mely alkalommal a felek — hogy Boros László számára lehetővé tegyék, hogy az ügye azonnal letárgyaltassék — sietve kibékültek egymással s a tanácselnök urat figyelmeztette a védőügyvéd, hogy itt van az alkalom, jelen vannak a felek, letárgyalható a Kóródi-Katona c/a. Boros-ügy. A tanácselnök ur azonban ezt azután azzal ütötte el, hogy viszont egy nyomda tévesen van megidézve, ennélfogva mégis szombaton lesz a főtárgyalási nap. Mármost fel kell vetnem azt a kérdést, hogy vájjon először jogos volt-e már az első alkalommal is dr. Boros letartóztatása ? A joggyakorlat ennek ellentmond. Nem volt még erre eset, sőt tovább megyek, körözött egyénekkel szemben is az volt eddig a joggyakorlat, hogyha az illető megjelent, a körözést visszavonták. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csirkefogókat, közönséges sikkásztókat nem szoktak ilyen elbánásban részesíteni, megtörténik azonban ez egy felelős szerkesztővel, a szabad sajtó egyik termékének szellemi irányitójával. (Propper Sándor : A gyilkosok szabadon járnak ! — Zaj.) Nem házi ügy ez, hanem az egész sajtószabadság kérdése. Továbbmegyek. Ha már a törvény betűje szerint igaza is volna a mélyen t. tanácselnök urnák, nincs igaza azonban a méltányosság, az emberiesség és egy magasabb igazságszolgáltatási szellem szempontjából. Nincs joga, hogy valakit hossza napokon át letartóztatásban fogva tartson, amikor nyilvánvaló, hogy az az ügy, amely tárgyalás alá kerül és amelynek vádlottja, terheltje az illető letartóztatott, nem olyan súlyos, hogy esetleg fogsággal is járna. Vagyis hozzájut egy olyan .büntetéshez, amelyet ha az igazságszolgáltatás teljes mértékben érvényei ülhet, rá nem róttak volna ki. Nem olyan egyszerű ez a kérdés, mert hiszen dr. Boros László most már napok óta ül ott a börtön cellájában s vele együtt ott ül fogva a magyar sajtószabadság is, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) vele együtt lakat alá került a vélemény- és a gondolatszabadság is, amelyet oly nagy kedvvel és előszerttettel igyekeznek lebéklyózni azon politika szempontjából, amely úrrá lett Magyarországon. Ezek egészen különös jelenségek, t. Nemzetgyűlés. A birói szék még soha annyira nem volt ingatag, mint ma — és ezt fájdalmas szívvel kell megállapítanom — a bírósághoz még soha annyira fel nem tornyosultak a politikai elfogultság szenynyes hullámai, mint manapság. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rosszul érzi magát ma mindenki tbben az országban, meit a legteljesebb jogbizonytalanévi július hó 10-én, pénteken. sági érzés van, meit mindenki szabad és kész prédának érzi magát, nincs meg az a nagyszerű egyéni biztonsági érzés, mint valamikor, amikor sajtóügyekben Zs.tvay Leók, Balogh Ernők voltak az igazságszolgáltatás kimérői, amikor bárki, aki odakerült a birói fórum elé, tudtà ait, hogy akármilyen ítélttben lesz része, az igazságos lesz és ha lesújtó volt is az ítélet, az igazság érzésének tudatával távozett az elitéit, meit érezte, hogy vele cíak az töitént, aminek hasonló helyzetben t'jiténnie kellett. De maga a társadalom is teljes megnyugvással, teljes megértéssel fogadta a birói ítéleteket. Végzetes egy nemzeti társadalom életében az, hogy épen az alkotmányosságnak, a törvényességnek, az igazságosságnak legfőbb talpköve repedezik meg az igazságszolgáltatásban. Felette áll ez mindennek, a kormányzatnak, az áramlatoknak, a koroknak, mert hiszen épen azért alkottatott, meg, hogy a kontradiktorius eljárás során kiderittessék az igazság, ennek fensősége érvényesüljön és mindenki számára egyformán osszák ki azt, ami részére kijár a-jogszolgáltatás terén. Fájdalmas mindnyájunk számára ez, de fel kell vetnem a kérdést, minthogy már hosszú idők óta mindig ekörül a birói szék körül tornyosultak az elégedetlenség hullámai : vájjon nem veszi-e észre, a t. kormányzat és az igazságügyminister ur is, hogy itt valami hibának kell lennie, nem veszi-e észre, hogy nem szabad a közvéleményben a birói tisztelet nagy és erkölcsi értékű érzését és a tekintélytisztelet érzését megrendíteni és hogy valami módot kell találni arra, hogy végre ez az örökös ütköző pont kiküszöbölt essék a magyar közvéleményből, hogy mindenki gyanakvással és bizonytalansággal nézzen egy olyan Ítélkezés elé, amely a multak tanúsága szerint nem egyforma mértékű volt. Mert történtek sajtómunkásokkal olyan hihetetlen, drákói elbánások, amilyenekre még példa nem volt, ugy, hogy elszörnyüködött mindenki. Egyszerű sajtóvétségért ugyanaz a tanács elit élt sajtómunkásokat 20—50 milliós büntetésekre és négy-hat heti fogházra, míg sokkal súlyosabb deliktumokért más világnézetű sajtómunkásokat 300—500 ezer koronás büntetésekkel sújtott. Nyilvánvaló tehát az elfogultság, a nem egyforma mértékkel való Ítélkezés és ezt tudomásul kell venni, mert ez igy van. Teljes tisztelettel adózván a birói székkel, a bírákkal és az igazságszolgáltatással szemben, szemünket még sem hunyhatjuk be ezek előtt a jelenségek előtt, mert meg vannak és ezek a jelenségek destruálnak és rettentő rombolómunkát végeznek a lelkekben, a társadalom egészséges szellemében, mert a törvényekbe, bíróságba és az igazságszolgáltatásba vetett hitet renditik meg, amelyet pedig minden nemzet nehezen épit fel a maga biztonsága érdekében és amelyet megingatni nem szabad, (Propper Sándor : Forradalmi bíráskodás !) mert abban a pillanatban, amikor utat nyit az emberi szenvedelmeknek és a birói szék árul el emberi szenvedelmeket, a birói szék előtt álló vádlott vagy vádló hogyne tenné meg ugyanezt, hogy nekövetné azt a példát. Igyekeztem ezt a kérdést szenvedelem nélkül tárgyalni, ami — sajnos — nem érvényesül Schadl tanácselnök ur birói eljárásában. Nem akarok bővebben rávilágítani arra, miért épen dr. Boros Lászlóval szemben követte ő el ezt az egészen szokatlan, a magyar igazságszolgáltatásban még elő nem fordult birói gyakorlatot, csak épen érintem, hogy azért, mert dr. Boros László lapjának hasábjain többször volt már .'összeütközése a t. tanácselnök úrral, sőt törvényszéki tárgyalások alkalmával is összeütközésbe került vele, ugy, hogy az a látszat, hogy bosszú műve ez az egész. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát szabad-e bírónak kitenni magát annak, hogy ilyen emberi gyengeséget mutasson és áruljon el?