Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. vagyok annyira elragadtatva ettől a javaslattól, mint az előadó ur. Pedig a helyzet az, hogy a városok mai állapota, lerongyoltsága, valósággal ázsiai lezüllottsége, de különösen a rettenetes munkanélküliség mellett voltaképen örömmel kellene fogadni minden olyan javaslatot, amely a városok számára beruházási kölcsönt biztosit. Ismétlem, örcmmel kellene fogadni az ilyen javaslatot és minden biráló szó nélkül egy pillanat alatt megszavazni, hogy az a pénz, az a beruházási lehetőség minél hamarabb ott legyen a városok kezében. Mégis — őszintén mondom — a legnagyobb aggodalommal vagyok eltelve a javaslat iránt és ki kell jelentenem azt is, hogy lelkiismerettel és felelősségérzettel ezt nem tudnám megszavazni. A minister ur azt mondja a javaslat indokolásában, hogy ennek a javaslatnak, ennek a lehetőségnek a városok is nagyon örülnek. Azt mondja, hogy a városok vezetői nyilatkozataikban a városok hitelügyének ilyen megoldását kedvezőnek tartják. Ezzel az állítással szemben mégis az a helyzet, azt kell tapasztalnunk, hogy a városok épenséggel nem nagyon örülnek az ügy ilyetén megoldásának, és ha elfogadják ezt a mindenesetre kevés, de ezzel arányban épen olyan drága kölcsönt, ezt csak a legnagyobb kényszerhelyzetben teszik meg és a magam részéről ezeket a városi képviselőtestületeket, amelyek kényszerhelyzetben a kölcsön elfogadása mellett döntöttek, sohasem tudnám a könynyelmü adósságcsinálók sorába állítani. A kölcsön egyáltalában nem volt akkora, mint a pénzügyminister ur indokolása állítja, ugy hogy 10 olyan város, amely bejelentette igényét a kölcsönre, időközben visszalépett és merem állítani, hogy épen olyan fájó szívvel lépett vissza a kölcsöntől, amilyen fájó szívvel körülbelül 44 város ezt a kölcsönt elfogadta. Különösebb részletes indokolás nem szükségeltetik ahhoz, hogy kevés és drága az a beruházási kölcsön, amelyet a javaslat nyújt. Az előadó ur megállapításával szemben pedig állítom és megmaradok amellett, hogy az átvételi árfolyam túlságosan alacsony. Nem fogadom el az olyan könynyed álláspontot, amely szembeállítja ezt az átvételi árfolyamot a népszövetségi kölcsön átvételi árfolyamával, mert a nemzetközi pénzpiac helyzete ma egészen más, mint amilyen a múlt esztendő elején volt. Ma már nagy a kínálat a pénzpiacon, vagy legalább is annyira megjavult a pénzpiac helyzete, a hitel, hogy ilyen átvételi árfolyam túlságosan is alacsonynak mondható. De a nagy hibák mellett vannak a javaslatnak még más hibái is. A pénzügyminister urnák bizonyára van tudomása azokról a lapközleményekről, amelyek szerint a Speyer cég ajánlatánál volt kedvezőbb ajánlat is. (Bud János pénzügyminister : Hol?) Mindjárt rátérek. Volt kedvezőbb és magassbb kölcsönajánlat is, nem 10 millió dolláros, hanem 25 millió dolláros ajánlat is. T. Nemzetgyűlés és t. pénzügyminister ur ! Előre is kijelentem, hogy ezeknek a lapközleményeknek a tartalmát nem fogadom el 100% erejéig, sőt hozzáfűzöm, hogy 1% erejéig sem, mert nem akarom egy jámbor beugratott szerepét vállalni, aki akaratán és tudtán kivül öntudatlanul is bármely érdekeltség érdekeit védi. Ha ezeket a híreket itt felemlitem, ha utalok ezekre a lapközleményekre, ezt tisztára azért teszem, hogy a pénzügyminister urnák módot adjak arra, hogy ezekkel szemben pontos és határozott nyilatkozatot tegyen. Egy ilyen nyilatkozat ugyan már megjelent a tegnapi és — ha jól tudom — a mai reggeli lapokban is, Varga Imre pénzügyi államtitkár úrtól, aki az egész kölcsönügy előzményeiről is nyilatkozik és nyilatkozik arról az — magam is hozzáteszem — állítólag jobb, kedvezőbb és magasabb kölcsönajánlatról is, amelyről a pénzügyi kormány évi július hó 9-én, csütörtökön. "573 még csak tárgyalni sem akart. De van ennek a nyilatkozatnak egy-két szempontja, amelyre érdemes némileg figyelemmel lenni. Az államtitkár ur azt mondja, védekezvén az ellen a vád ellen, hogy itt a kormány egyetlen egy cég számára monopóliumot teremtett," hogy eszében sem volt a pénzügyi kormányzatnak, hogy megakadályozza a városokat abban, hogy önállóan vegyenek fel kölcsönt a kormány megkerülésével, hogy maguk közvetlenül lépjenek érintkezésbe a nyílt piacokkal. Azt mondja az államtitkár ur, hogy a városok kongresszusának tavalyi nyíregyházai ülése kérte fel a pénzügyministeriumot arra, hogy tegye lehetővé beruházási kölcsön felvételét. Az államtitkár ur szerint azért is kérte ezt a városok kongresszusa, mert a városok külön próbálkoztak, tárgyaltak, de rájöttek arra, hogy így pénzhez maguk nem tudtak volna hozzájutni. Ezzel szembenáll Debrecen Városának esete. Tudjuk, hogy Debrecen felvehetett volna önállóan, a kormány minden garanciája nélkül egy öt milliárdos kölcsönt, (Heyymegi-Iviss Fái : * Blöff volt! Majd én beszélek róla !) a lapok mindenesetre erről adtak híradásokat és a kormány ezt az utolsó pillanatban lefújta, ugy, hogy a város nem tudott a kölcsönhöz hozzájutni. De itt van az az állítólagos jobb és kedvezőbb ajánlat, amelyről az államtitkár ur nyilatkozata is elismeri, hogy megérkezett. 25 millió dolláros kölesönajánlat volt, azonban, mint az államtitkár ur mondja, árfolyam, kamat alig volt megemlitvc. Ha azt mondja az államtitkár ur, hogy ez alig volt megemlítve, teljesen képtelenség, hogy mégis ne lett volna a kamatteher, az átvételi árfolyam és egyéb ilyen dolog abban az ajánlatban megemlítve és hacsak érintve is volt, mégis látniok kellett volna azoknak az illetékes uraknak, akiknek kezébe jutott ez az ajánlat, hogy ez olyan dolog, amellyel érdemes foglalkozni. Az államtitkár ur ebből az ajánlatból négy pontot kiragadott, elismerem, olyan négy pontot, amely teljesen elfogadhatatlan és azt mondja, hogy még ennek ellenére is mondták ennek az ajánlattevőnek, hogy most a Speyer-céggel vannak tárgyalásban, tehát amig ezzel nem végeznek, addig ez az ajánlattevő várjon. Majd azt mondja az államtitkár ur, amikor már bevallotta a Speyercég iránti való ezt a különös udvariassági tényt : »hogyha elfogadták volna ezt a magasabb és állítólag kedvezőbb ajánlatot, a gazdasági dolgokban J jártas, elfogulatlan szakértőkre bízom annak meg| ítélését, vájjon sokat mulasztott-e a kormány, I amikor nem tárgyalt ilyen ajánlatról«. Amint már emiitettem, az államtitkár ur kiragad ebből az ajánlatból négy pontot, ismételten elismerem, négy olyan pontot, amely elfogadhatatlan. De, ha az államtitkár ur és bizonyára a pénzügyminister ur is a közvéleméiryre akarja bizni annak a megítélését, hogy elfogadható volt-e ez az ajánlat vagy nem, hogy kedvezőbb, jobb volt-e, mint a Speyer-cégé, akkor ne méltóztassanak ebből az ajánlatból csak négy pontot kiragadni, négy olyan pontot, amely valóban az ajánlat ellen szól, hanem tessék az egész ajánlatot ugy, amint megérkezett, a nyilvánosság elé bocsátani, hogy lássa a közvélemény, hogyan áll ez a dolog és ezzel vegyék elejét annak a gyanúnak, amelyet épen maga a pénzügyministerium ébresztett maga ellen. De akármi van ebben az ajánlatban, akármint volt is, mindenesetre tény az, hogy egy 25 millió dolláros kölcsönajánlat volt és tény az is, amint az államtitkár ur is bevallja, hogy ezzel a 25 millió dolláros ajánlattevővel a pénzügyministerium szóba sem állt, azt üzente neki, hogy várjon, meg sem kísérelt egy alkut, hogy az ajánlatnak el nem fogadható pontjait változtassa meg. Az államtitkár ur azt mondja, hogy egy ilyen NAPLÓ. XXXIV.