Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

574 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. évi július hó 9-én, csütörtökön. üzenetet küldtek annak a cégnek. Őszintén szólva, a*t sem tudom, ez volt-e ez az ajánlat. Remélem, a pénzügyminűter ur fel fog világosítani. (Bud János pénzügyminister : Helyes !) De nem a kormány mer.t el ehhez az állitólagosan jobb ajánlattevőhöz, hanem az jctt a kormányhoz, tehát vele szemben a kormány fölényben volt és én azt hiszem, ha szóba állottak volna vele, nem olyan lehetetlen dolog, hogy merevségéből, elfogadhata lan pontjaiból engedett volna, hogy enyhített volna rajtuk és egy ilyen konkurráló állapot talán mégis csak sokkal jobb kölcsönt tudett volna biztosítani a várof oknak, mint amilyent szerintünk ez a mostani törvényjavaslat bizosít. De nézzük meg magát a javaslatot. A tiz millió dolláros, tehát 50 millió aranykoronás kölcsönnel szembenáll a városok 500 millió aranykoronánál nagyobb vagjona, tehát a kölcsönre több, mint három és félszeres fedezetet nyújtanak. Mégis azt kell látnunk, hogy ez a javaslat különösen a rendezett tanácsú városok önkormányzatát egészen megbéklyózza. A 3. § szerint ugyanis azoknak a rendezett tanácsú városoknak, amelyek ebből a kölcsönből részesedni fognak, kölcsön felvételére, valamint valamely ingttlannak vagy jognak megszerzésére, elidegenítésére, átalakítására, felosztására, elcserélésére vagy megterhelésére vonatkozó hítározíta't a vármegyei törvényhatóság jóváhagyásának kieszközlése Ltán a jelen törvénnyel engedélyezett kölcsön törlesztésének ideje aktt a, belügyministerhez kell felterjeszteni, aki azt a pénzügyminiszterrel egyetértőleg hagyja jóvá vagy utasítja vissza. Erre mondom én, hogy ennek az egyáltalában nem jelentős kölcsönnek fejében teljesen megbéklyózzák a városok önkormányzatát. Pedig azt kell látnom, hogy a minister ur is nagyon jól tudja, hogy milyen érték az önkormányzat és hogy milyen különösen fontos a városok pénzügyi önállósága. Meg is mondja ezt a javaslat indokolásában (olvassa) : »Igaz ugyan, hogy a városok önrendelkezési jogának egy lényeges attribútumaként jelentkezik a pénzügyi téren való cselekvési szabadság, a pénzügyi önállóság. A városok gazdasági önállóságának teljes kifejlődéséhez, mint lényeges kellék mutatkoznék tehát annak a lehetővé tétele, hogy a városok szabadon, minden korlátozástól mentesen kereshessék fel a nyilt piacot s lépjenek összeköttetésbe minden közvetítő nélkül a kínálkozó tőkével.« T. Nemzetgyűlés ! A pénzügy minister ur ezzel a felfogásával épen ellenkezően cselekszik. Először is, amint láttuk, megakadályozta azt, hogy a városok a nyilt piaccal közvetlen összeköttetésbe lépjenek ; másodszor pedig, amikor a szükségletekhez mérten, — ezt hangsúlyozom — jelentéktelen kölcsönt közvetít számukra, ugy megkötözi önkormán3

r

zatukat, hogy kormányhatósági jóváhagyás nélkül ezek a szerencsétlen városok még lélegzetet sem tudnak majd venni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez a megkötöttség nem vezethet jóra. A városok fejlődésének nagyon az útjában áll és a városoknak már most is tűrhetetlen terhe az a hihetetlenül nagy mértékű vármegyei gyámkodás és ellenőrzés ; erre a minister ur ezzel a javaslatával rádupláz, a városok minden lépését akadályozza, ellenőrzi és nemcsak a vármegyei jóváhagyásokhoz köti a városok tevékenységét, hanem a vármegyei jóváhagyásokon felül még a saját maga és a belügyminister jóváhagyását is követeli. Ezt az állapotot nemhogy fokozni, hanem megszüntetni kellene, és én ismétlem, hogy a javaslatnak egyáltalában nem szerencsés rendelkezése az, hogy a városokat ennyire megköti. A továbbiakban veszedelmet látok a kölcsön biztosításáról szóló 5. §-ban. Nem a városok veszedelmét látom ebben, hanem a városokban élő dolgozó osztályok veszedelmét. Mindjárt rá fogok mutatni. Az 5. § 2. bekezdése azt mondja : (olvassa) : »A kölcsön után járó kamat és tőketörlesztés biztosítására a városnak az általános kereseti adóból és a forgalmi adó részesedésből eredő jövedelme külön is leköttetik«. Külön is, amellett — amint az 1. bekezdés kimondja, — hogy ezzel a kölcsönnel szemben a város még mindennemű vagyonával és közjövedelmével is felelős. T. Nemzetgyűlés ! Aki nyilt szemmel, lelkiismerettel, szociális érzékenységgel nézi a mai állapotokat, annak nem kell különösen magyarázni azt, hogy a kereseti adó is, a forgalmi adó is teljesen megérettek arra, hogy eltüntessék őket a magyar adórendszerből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a dolgozó osztályok helyzete épen a mi adórendszerünkkel vonatkozásban amúgy is nehéz, tűrhetetlen. A legváltozatosabb különféle fogyasztási adókban és illetékekben annyi mindent lerónak az államkincstár számára, hogy a kereseti adótól és a forgalmi adótól bátran mentesíteni lehetne őket. Ellenben akkor, amikor ilyen az állapot, én ebből a paragrafusból kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy ez a kereseti adót hosszú időre lerögzíti (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), a kölcsön törlesztésének idejére szinte eltörölhetetlenné deklarálja. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy például Újpest városa a részére nyújtandó kölcsönt 40 fél esztendő alatt fizeti vissza. A helyzet tehát ugyebár az, •— legalább is a javaslat szerint — hogy ez alatt az idő alatt a kereseti adót nem lehet megszüntetni. (Szilágyi Lajos : Ugy van ! Csökkenteni sem !) nem lehet megszüntetni akkor, amikor ott tartunk, hogy most kellene már megszüntetni, nem pedig olyan rendelkezést csinálni, hogy még húsz esztendőre annak fenn kell maradnia. (Szilágyi Lajos : Később pedig arra fog hivatkozni a minister ur, hogy meg van kötve a keze ! •— Bud János pénzügyinmister : Nem ! — Szilágyi Lajos : De igen !) De a minister ur nemcsak hogy eltörölni nem akarja a kereseti adót, nemcsak hogy azt nem akarja, hogy ez a kereseti adó ne rögzittessék le ad Graecas Calendas, hanem kilátásba helyezi annak felemelését is, amint erről ez a javaslat igen ékesen tanúskodik. Azt mondja az 5. § 3. bekezdése (olvassa) : »Amennyiben bármely városnak az általa felvett kölcsön biztosítására az előbbi bekezdés szerint lekötött jövedelmei az 1925. évi előirányzati összeggel szemben a kölcsöntörlesztési idő alatt oly mérvben csökkennének, . . .« azután »... és a z eredeti arány a kereseti adókulcs megfelelő felemelésével sem volna helyreállítható,« — tehát itt koncedál a minister ur egy esetleges felemelést a kereseti adónál — akkor »az illető városnak a fogyasztási adó jövedelmeit« — t. i. felhatalmazást nyer, hogy ebben az esetben a fogyasztási adó jövedelmeit köthesse le a városnak — »mindaddig, amig a hiány pótolva nincs«. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Miért nem kötik le a földadói?) Ebben a rendelkezésben tehát a következő két veszedelem van : a kereseti adó felemelésének a lehetősége, vagy mondhatom azt is, egyenes bejelentése, azután az, hogy a fogyasztási adók jövedelmeit teszi meg a kölcsön fedezetéül. A fogyasztási adók már most is megdrágítják az elsőrendű közszükségleti cikkeket, megdrágítják a ruházatot, a kenyeret, az italt és itt van egy lehetőség, amely még rosszabbá és elviselhetetlenebbé teheti a helyzetet a mostanival szemben, mert a városokat rászabadítja a fogyasztási adók felemelésére, annyira, hogy ez a kölcsön hosszú időre, nagyon, de nagyon megkeserítheti a fogyasztó tömegek helyzetét. Én ezekre a szempontokra kívántam figyelmeztetni a t. Nemzetgyűlést, amikor ismételni ki-