Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

572 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925, szolgálata minden nagyobb súrlódás nélkül, köny­nyen lesz ellátható. Ami a kölcsön lebonyol tását illeti, bátor vagyok rámutatni arra, hogy ezt egy négy tagú bizott­ság fogja eszközölni, amelyben helyet foglal majd a kormány kénviselőjén kivül a városok meg­bízottja is. Miután a kormánynak kölcsön tekin­tetében bizonyos felelőssége is van, természetszerű, hogy a bizettságban helyet kivan adni az ő expo­nenseinek is, és hogy az elnöki tisztet fentartja magának, illetve az összminiít3ritm megbízottja szí mára. Az a rendelkezés, rmely a rendezett tanácsú városokra vonatkozik, a 3. §-ban van, hogy t. i. bizonyos éttéken felüli és pedig 10 ezer arany­koronán felüli nrnden olyan határoz; thoz, amely valamely ingatlannak, vagy jognak elidegeníté­sére, megszerzésére, í'talakitására, felosztására, elcserélésére, vagy megterhelésére vonatkozik, tör­vényhatósági jóváhagyáson kivül szükség van mini:téri jóváhagyásra is. Épen a kölcsönszolgálat biztosítása szempontjából a kormányhatósági jóvá­hagyást is — csak helyeselhetjük, mert ezzel több garanciát kívánunk azokra a városokra nézve, amelyek a most szóbanlevő kölesönöket fel akarják venni. Természetesen nehezebb kérdés lesz az, hogy az egyes városok mennyit vehetnek igénybe ? Min­den ellenkező véleménnyel szemben, amely fel­burjánzott a sajtóban is, biztos vagyok benne, hogy a városok nemcsak azt az összeget fogják igényelni, amit bejelentettek, hanem ennél többet is, mert rájöttek arra, hogy ez a kölcsön reájuk nézve csak előnyös. Ezért a kormánynak fenn kellett tartania azt a jogot, hogy ő, és pedig köze­lebbről a pénzügyminister a belügyministerrel egyetértőkig, állapítsa meg az igénybevehető ösz­szeg mértékét. Az igénybevételt illetőleg az 5. § ad bizonyos útmutatásokat. Nagy vívmánynak kell tekintenünk azt, a törvényjavaslatban benne nem levő, de a szerző­désből negative megállapítható azt a tényt, hogy a városok nem kötelesek semmiféle jelzáloghitel­lekötést adni a külföldi hitelezők részére, sőt el lett ejtve a városok egyetemleges felelőssége is, amelyet a külföldi hitelezők igen sokáig követeltek és amelyre azért lett volna szükség, mert kétség­telen, hogy az egyes városok anyagi helyzetében nagy különbség van. Tehát a városok fentartották maguknak a teljesen szabad rendelkezési jogot, saját ingatlanaik és vagyonuk felett — természe­tesen bizonyos kormányhatósági ellenőrzés mel­lett — és nem kötöttek le mást, mint tisztán csak az 5. §-ban felsorolt közjövedelmeiket, mégpedig elsősorban — mint bizonyára méltóztatnak böl­csen tudni — az általános kereseti és forgalmi adó jövedelmüket, azután amennyiben ez elegendő nem volna, másodsorban a kereseti adó megfelelő fel­emelésének jogát kellett törvényileg biztosítani, amire a kereseti adótörvény különben is kellő jog­alapot nyújt, harmadik sorban a városok fogyasz­tási adójövedelme lenne megfelelő törlesztési alap, végül pedig a városok saját külön vagyonából eredő jövedelem is megkonstruálható, mint a kamatszolgáltátás alapja. Egy olyan pontról is gondoskodik a törvény­javaslat, amely egy kis, távolabbi reményt csillant meg a nemzetgyűlés minden oldalán, különösen az ellenzéki oldalán a forgalmi adó tekintetében. A forgalmi adó tekintetében itt, miután 20 éves időszakról van szó a városi kölcsön törlesztésénél, gondoskodni kellett arról, hogy a forgalmi adó ügyében várható és remélhetőleg nem túlságosan késő törvényhozási további intézkedések esetén mi történjék ? Azt mondja : amennyiben ez adó tovább csökkentetik, nem változhatik a városok fél százalékos forgalmi adó részesedése, amely pedig . évi július hó 9-én, csütörtökön. igen tekintélyes, sőt merném állítani, legtekinté­lyesebb jövedelmi forrása ma a városoknak. Ha azonban a forgalmi adó végleg megszűnnék — mél­tóztassék ezzel a gondolattal is megbarátkozni, — az esetre is provideál a javaslat, amennyiben ki­mondja, hogy a ministerium épen a hitelezők biz­tosítása érdekében gondoskodni, illetőleg intéz­kedni fog arról, hogy a városok más saját állandó jövedelmi forrása szolgáljon a kamatszolgáltatás ellátására. (Helyeslés.) Az a külön biztosíték, amelyet a hitelezők kívántak, tudniillik, hogy a kamatnak és a törlesz­tési hányadnak félévi összege kvázi, mint kaució biztosittassék a hitelezőknek, nem nagy. Emiitet­tem, hogy jelzálogos lekötés, egyetemleges felelős­ség nem volt, tehát a félévi kamatnak és a törlesz­tésnek előzetes lekötése nem tekinthető olyan kikö­tésnek, amely a kölcsön előnyösségét bármi tekin­tetben is befolyásolhatná. A kormányhatósági ellenőrzés kikötése a 7. §­ban szintén természetszerű következménye annak a helyzetnek, amelyet a kormány ugy a kölcsön létesítése, mint későbbi ellenőrzése körül el fog foglalni. A kedvezmények szintén csak a kölcsönköt­vények bonitásának és hitelképességének emelését célozzák, tehát az, hogy óvadékképesek lesznek, továbbá az, hogy a postatakarékpénztár nemcsak tartalékbetéteit, hanem a cheque- és clearing­íorgalomban befolyó összegek egy részét, azután tartalékalapját, sőt a betétmaximumot meghaladó részét is ilyen kötvényekbe helyezheti el, feltétlenül előnyösen fogja befolyásolni ezeknek a kötvények­nek értékét. Meg kell még itt említenem a kötvények tekin­tetében, hogy a kibocsátási árfolyam is kedvező ; kedvezőbb, mint a szanálási kölcsönnél volt, amikor 80-as árfolyammal kellett számolnunk, itt pedig, mint méltóztatott a sajtóban olvasni és méltóztatott hallani a pénzügyi bizottságban tett ministeri nyilatkozatból, 82-es árfolyam szerepel. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Megváltoztak a viszonyok !) Amennyiben pedig a 89-es árfolyamot meghaladja, az árfolyamtöbblet fele a városok javára esik, ami szintén igen kedvező, épugy, mint kedvező az is, hogy nem tízéves a felmondás, hanem utólag sikerült a hitelezőkkel az ötéves határ­időt elfogadtatni. Az okirtt- és kamatilleték alól való mentes­ség indokolást nem igényel ; ez szintén csak a kölcsönnyújtás megkönnyítését célozza. Épugy nem igényel részletesebb indokolást a 9. § sem, amely kifejezetten felhatalmazza a pénzügyminis­ter t — amely felhatalmazás nélkül természetesen lehetetlen lenne az ő részéről a szerződés effektuá­lása — a kölcsönszerződés végleges megkötésére. Csak azt ismétlem, amit bátor voltam beszé­dem elején mondani : a javaslat feltétlenül olyan, hogy azt nemcsak a városok, hanem a magyar közgazdasági élet is örömmel fogadhatja. Akinek csak valamennyire is fogalma van a világ-pénzpiac helyzetéről, az semmiképen sem alkothat olyan véleményt erről a szerződési javaslatról, hogy az kedvezőtlen, illetőleg, hogy ennél kedvezőbbet is lehetne kötni. Mindig jönnek emberek, akik azt állítják, hogy tudnának kedvezőbb szerződést adni, ele mihelyt hozzájuk fordultak, mihelyt komoly érdeklődés tárgyává tétetett az ilyen ajánlat, mindjárt ki'unt, hogy alartalán vagy nem kellően megalapozott ajánlat. Mindezekre való tekintettel nyugodt lelki­ismerettel ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek ugy álta­lánosságban, mint részleteiben elfogadásra a javas­latot. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Én nem

Next

/
Thumbnails
Contents