Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-445
A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. ugy történik, hogy régebben három évenként kongresszusokat hívták össze ; most már ez az időtartam öt évre terjesztetett ki. tehát valamivel hosszabb időtartamokban fognak ezek a kongresz szusok bekövetkezni, amelyeknek feladata épen azoknak a szabályoknak egységes megállapítása, amelyek az egyetemes postaforgalomra vonatkoznak. A jogszokás mindenkor az volt, hogy az úgynevezett főszerződés a magyar törvénytárba iktattassák és ennek megfelelően a legutoljára, 1924 augusztus havában aláirt egyetemes postaszerződés is a nemzetgyűlés elé került. Olyan intézkedésről lévén szó, amelyet csak egészében elfogadni, vagy egészében elvetni lehet, s tekintettel arra, hogy az egész vonalon könnyítések mutatkoznak, igy a tarifáknak részbeni leszállításánál, ennek következtében javaslom az egyezmény becikkelyezését s ennek megfelelően a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. Egyébként stiláris módosításokat itt is leszek bátor ajánlani a részletes tárgyalás során. (Helyeslés.) Elnök : Kiván-e valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom ; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a Stockholmban, 1924. évi augusztus hó 28-án kötött egyetemes postaszerződést becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen f) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a címet felolvasni. Láng János jegyző (olvassa a törvény javaslat címét.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni ! Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! A címben javaslom, hogy a »kötött« szó helyébe a »kelt« szót irjuk. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur indítványa ellentétben áll a törvényjavaslat eredeti szövegével s ezért ellentétbe fogom állítani azt az eredeti szöveggel. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslat címét eredeti szövegében, szemben az előadó ur indítványával elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, a címet az előadó ur indítványával jelentem ki elfogadottnak. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni 1 Láng János jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólani ! Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! Itt is tisztelettel javasolom, hogy a »kötött« szó helyébe »kelt» szó tétessék. (Helyeslés.) " Elnök : Az előadó ur módositó indítványa ellentétben áll az eredeti szöveggel, tehát szembe fogom azt állítani vele. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. §-t eredeti szövegében, szemben az előadó indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem !) A Nemzetgyűlés az eredé i szövege nem fogadja el és igy a szakaszt az előadó ur indítványával jelentem' ki elfogadottnak. Az előadó ur kivan szólni ! Herrmann Miksa előadó : Tisztelettel javasolom, hogy egy uj 2. §. iktattassák be, t. i. az egyöntetűség kedvééit kívánatos, hogy a tulaj donképeni anyag egy külön paragrafusba foglaltassák. Ennek következtében tisztelettel javasolom 2. §-ként az egyetemes postaszerződést és a záró jegyzőkönyvnek szövegét felvenni. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem, méltóztatnak-e az uj 2. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A szakasz meg évi július hó 9-én, csütörtökön. 571 nem támadtítnám, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a régi 2., az uj 3. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni ! Láng János jegyző (olvassa a régi 2., uj 3. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök : Ezzel a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyalva, annak harmadszori olvasása iránt napireneli indítványom során teszek javaslatot. Következik a városok kölesönéről szóló törvényjavaslat (írom. 921, 931) álttlános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A nemzetgyűlés pénzügyi előadója ritkán volt, különösen az utóbbi időkben, abban a helyzetben, hogy a bizottság nevében olyan javaslatot terjeszthetett volna elő a plénumban, amely a közgazdasági életre valamilyen előnyös változást jelentett volna, mert nagyobbrészt közterhekre vonatkoztak a legutóbbi időben beterjesztett javaslatok, amelyek bizony kevés örömet okoztak a közgazdasági életnek, amit loyálisan el kell, hogy ismerjek. Most azonban abban a szerencsésebb helyzetben vagyok, mert az általam benyújtott törvényjavaslatot olyannak tarthatom, illetőleg maga a pénzügyi bizottság is olyannak tartja minden ellenkező véleménnyel szemben, amely nemcsak a városok anyagi helyzetét fogja javítani, hanem közvetve nagyon előnyös hatással lesz az általános közgazdasági helyzetre is. A városok kölcsönéről szóló törvényjavaslat mai tárgyalását megelőzőleg ellenőrizhetetlen formában, illetőleg ellenőrizhetetlenül a tekintetben, hogy kitől és hogyan, megjelentek bizonyos nyilatkozatok, amelyek megtámadták ezt a javaslatot, amelyet pedig a pénzügyi bizottság, felelősségeteljes tudatában nemcsak jónak, hanem olyan szerencsés javaslatnak is tartott, hogy jelentésében a szerződés megkötéséért külön köszönetét is fejezte ki a pénzügyi kormányzatnak. Olyannak minősítették a javaslatot, mint amely nem megfelelő és azt állították, hogy a ratifikálni szándékolt szerződésnél jobb szerződést is lehetett volna kötni. Ilyen természetű javaslatoknál általános tünet ez. Ezeknek a legtöbbször burkolt vagy gazdátlan támadásoknak rendesen az szokott a Iiáttere lenni, hogy ilyenkor bizonyos konkurrencia jelentkezik a hitelezők részéről és ezen hitelezőknek exponensei itt az országban bizonyos mérvben lemaradottaknak érzik magukat s ezért bizonyos keserűséggel támadják a javaslatot anélkül, hogy igazolni tudnák, hogy az általuk képviselt hitelezői érdekcsoportok jobb, kedvezőbb javaslatot tudtak volna tenni. (Ugy van! jobbfelől.) A törvényi avaslat ismertetését illetőleg legyen szabad rámit tnom arra, hogy £z l.§ kifejezetten hasznos beruházásokat említ meg, amelyeket mostani helyzetünkben helyeseknek kell elismernünk. Meg kell azonban jegyeznem : nem azért tesszük, mintha nem volna érzékünk a városok szociális szükségleteinek kielégítése iránt, hiszen kétségtelen dolog, hogy legalább is egyenrangúaknak kell ismernünk azokat a beruházásokat, amelyeket a városok nem tisztán üzleti szempontból kivannak eszközölni, hanem merőben szociális szükségletek kielégítésére alketaneló különböző intézményeik költségeinek fedezése céljából. Mégis hangsúlyoznom kell, — a ministeri indokolásból is kitűnik — hogy körülbelül az igériybeveendő hiteleknek 25%-a mégis olyan összeg, amelyet a váiosok nem kimondottan lukrativ befektetések céljára, hanem közérdekű befektetések céljára kivannak igénybe venni. A hitelező szempontjából természetesen nag3 r obb megnyugvás, ha a váiosok a kölcsönvett összeget túlnyomórészt hasznos beruházásokra akarják fordtani, mert ez biztosítéka lesz azután annak, hogy ennek az egész külföldi hitelnek kamat-
