Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

5ö2 A nemzetgyűlés Wt. ülése 1925. évi Julius hó 8-án, szerdán. tekét kell meghagyni a szegény emberek kezében addig, amig a törvény alapján földhöz jutnak. Erre nézve évről-évre megtörtént a hivatalos ministeri rendelkezés, sőt 1923-ban egyetemleges intézkedés történt és rendelet adatott ki arra nézve, hogy mindaddig, amig valamely községben a földbirtokreformtörvényt végre nem hajtották, ezek a kisbérletek meghagyandók. Egy pár esetet felemiitett ugyan a rendelet, ámenekben a földtulajdonosok kérhetik ezeknek a kishaszonbérleteknek felmondását, amely esetekben azonban a vármegyei gazdasági albizottság dönt első fokon, elfogadja vagy elutasítja a felmondást második fokon pedig a földmivelésügyi ministeriumba kerül az ügy. Mernyén az történt a mull ősszel, hogy amikor a kisbérlők nagyobb része kis földeeskéjét már meg is szántotta, akkor a földtulajdonos megbízottja erőszakkal, valósággal csendőrökkel parancsoltatta ki a kishaszonbéríetekről ezeket a kisembereket anélkül, hogy a kishaszonbérletek felmondása iránt csak lépéseket is tett volna. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy itt a törvényes ministeri rendeletnek legnagyobb arculcsapása történt Azokat a kisembereket, akik négy év óta várják a földbirtokreformtörvény végrehajtását, kidobálták még abból a kishaszonbérletból is, amelyet pedig törvényen alapuló ministeri rendelkezés mindaddig biztosított részükre, amig a földbirtokreformtörvény végrehajtva nincs. Végtelen szomorú dolog, hog}

r arról az uradalomról van szó, amelynek nemzeti hivatását, kulturális misszióját egyéb vonatkozásban mindig elismertük. A kegyes tanitórend birtokáról van szó. Nem a kegyes tanitórend felelős azonban ezért az esetért, hanem a kegyes tanitórend ottani jószágkormányzója, aki nem valami krisztusi kegyességgel hajtotta végre ezt az eléggé cl nem Ítélhető dolgot, hogy ezeket a kisembereket minden fennálló törvényes rendelkezés ellenére egyszerűen kidobatta kisbérletükből. Ezek a kisemberek azután elmentek panaszra a járási gazdasági felügyelőhöz. Az ki is szállt. Igaz, hogy közben hónapok teltek el. A gazdasági felügyelő próbált egyezséget létesíteni. A kisemberek hajlandók voltak egyezségre, az uradalom megbízottja, Hannig jószágkormányzó ur — méltónak tartom, hogy neve itt szégyenités okából megörökittessék — még egyezkedésre sem volt hajlandó, ugy hogy ennek folytán az ügy a vármegyei gazdasági albizottsághoz került, amety — sajnos, szintén pár havi időtöltés után — állást foglalt és véghatározatában kimondotta, hogy sem az uradalom részéről szabályszerű felmondás nem történt, sem pedig a községben a földbirtokreformtörvény végrehajtva nincs, tehát a kisbérlők igenis meghagyandók kisbérleteikben és amennyiben nem lennének birtokban, a járási főszolgabíró ur utján jogerőre emelkedés esetén azonnal birtokbahelyezendők. A vármegyei gazdasági albizottság is belátta tehát, hogy itt sérelem történt. Igaz, hogy ezt a határozatot csak május 13-án hozták, de ha akkor végrehajtották volna, akkor azok a kisemberek talán még hozzájutottak volna valami kis haszonhoz kisbérleteik utján,legalább az aratáshoz Persze, hogy megfellebeztetett ez a határozat. (Szeder Ferenc: Az uradalom pedig birtokba vette a földet !) Az uradalom azt már birtokba vette az elmúlt ősszel, mint mondottam, erőszakkal, csendőrökkel kidobáltatta a kisbérlőket, ami a gazdasági albizottság álláspontja szerint is jogtalan volt. (Peyer Károly: Miért ad a rendfőnök ilyen jogot a jószágkormányzónak ?) Hátra volt még az utolsó fórum, az Országos Földbirtokrendező Biróság. Az én közbenjárásomra és Neubauer t. képviselőtársam, az államtitkár ur intézkedésére tegnapelőtt megtörtént, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság is véglegesen kimondta, hogy a kisbérieteknek ez az elvétele jogtalan, törvénytelen volt, tehát a kisbérlők a birtokban meghagyandók, illetve visszahelyezendők (Szakács Andor : Hol van a szankció ?) Közben a tulajdonos, az uradalom learatta a termést, ugy hogy most a kishaszonbérlők, bár minden forum igazat adott nekik, ott vannak minden haszon és minden termés nélkül. (Mozgás a jobboldalon. — báró Podmaniezky Endre : Kártérítést kérhetnek ! — Peyer Károly : A kártérítési per öt évig tart! — Farkas István; A kisbérlők egész jövedelmét felemészti I) Most erre fogok rátérni. Méltóztassék csak ezt is meghallgatni/ Ez sajnos nem egyedülálló eset. Egy ilyen eset ügyében két évvel ezelőtt sajnos, már interpelláltam. Mi történt? Akkor is azt a ministeri megnyugtatást kaptam, hogy hiszen kártérítési keresettel élhetnek. Élhetnek. De mi ennek a feltétele ? Az, hogy azt az ügyvédet, akit megfogadnak, fizethessék, hogy a bélyeg- és egyéb költségeket az ügyvédnél leróhassak, hogy az a 40—50 ember bemenjen a bírósághoz és aláírja a keresetet. (Zaj a jobboldalon.) De előlegezni valamiképen csak kell. (PeyerKároly: Minden meghatalmazás 10.000korona!) Méltóztassék elképzelni, hogy ezek nyomorult, szegény, nincstelen emberek, akiknek az a kis bérletük, amelyet birtak, volt az egyedüli megfogható kis jövedelmet hajtó dolguk s akiket ettől is megfosztottak, ugy hogy most munkájuk nincs, honnan vegyék az előleget, amelyet a per meginditására keli fordítani. Abban az üg3^ben, amelyben két évvel ezelőtt a túlsó oldalról interpelláltam, ugyanaz volt az eset. A szegény kisemberek nem tudták előteremteni azt az összeget, amely a per megindításához szükséges lett volna, ugy hogy nem kaptak semmiféle kárpótlást. Valószinü, — mert ez a szomszédban történt — hogy ez adott — hogy ugy mondjam — szarvakat a t. Hannig jószágkormányzó urnák, aki látva, hogy a szomszédban sem lett semmi baj abból, hogy erőszakkal kidobálták a kisbérlőket, azt gondolta, ő is megteheti. És meg is tette. Azoknak a kisembereknek tehát nagyon szomorú vigasztalás az, hogy ők kártérítési perrel élhetnek. Még ha elő is tudnák teremteni azt, amire szükségük van, de mikor lesz vége annak a pernek, mikor jutnak ahhoz, hogy valami kárpótlási kapnak ? Kérdezem önöket : szabad-e ilyen intézkedést végrehajtani? Hát nem a törvén3

7

ek és törvényes rendelkezések megtartása az államhatalom első kötelessége ? Nem azért harcol és küzd az államhatalom, hogy minden vonalon helyreállítsa a konszolidációt, a jogrendet ? Szabad megtörténnie ilyen esetnek, amely legeklatánsabb arculcsapása a jogrendnek, a törvények tiszteletének ? Ha megkívánjuk attól a kisembertől, hogy a törvényeket tiszteletben tartsa nem kell-e attól a nagy'uradalomtól is megkívánni, hogy szintén tiszteletben tartsa a törvényeket? Ismétlem, nem lehet izgatóbb dolog annál, mint ami itt Mernye községben történt. (Peyer Károly: Csak lett volna megfordítva!) Száz izgató sem csinálhatna oly nagy emóciót a lelkeRben, mint amilyen elégedetlenséget vált ki az ilyen törvénytelenség. Ebből az következik, hogy a kisember azt mondja : csak nekem kell megtartani a törvényes rendelkezéseket, de az uradalom, a jószágkormányzó ur nem köteles megtartani a törvényt ? (Zaj a szélsőbaloldalon.j Ha kártérítési pert indítanak is, de nyilvánvaló, hogy ilyen jogsérelem elkövetéséért azt a bizonyos uradalmat vagy annak eljáró közegét példás büntetésben kell részesíteni. Hiszen ha a biróság idők multán bizonyos kártérítést ítél meg a jogtalanul megröviditett embereknek, ez nem lesz elég büntetés arra nézve, aki az ilyen törvénytelenséget elkövette. A kormányhatalomnak igenis gondoskodnia kellene arról, hogy az ő törvényes rendelkezéseinek megsértői elvegyék méltó büntetésüket. Ezeket a kérdéseket akartam a t. földmivelés-