Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444, ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán, 555 vett meg a főváros Kelenföldön a Duna mentén, az összekötő vasúti hid alatt. Ingoványos és szikes talaj ez, amely semmire sem használható és nem tudom, ha az a füvészkert, amelyről olyan sokat beszéltek, egyszer tényleg ott nyerne elhelyezést, hogy oldanák meg a kérdést. Valószinüleg csak a levegőt vették meg, amely azon a területen van, mert a földet még oda kell szállítani, hiszen ezen a szikes talajon aligha lehet valamit termelni. (Szeder Ferenc : Kákát termelnek rajta !) De ez a jövő kérdése. Mikor leszünk abban a helyzetben, hogy a füvészkerthez szükséges tőkét elő tudjuk teremteni? Hiszen — sajnos — az állam más irányban sem igen tud kötelezettségeinek eleget tenni. De hogy ez a vétel nem volt előnyös, arra nézve legyen szabad rámutatnom arra, hogy 18 évvel ezelőtt a Szepesi Hitelbank telkeit négyszögölenkint 35 és fél aranykoronáért, ugyanakkor a Nádorkert telkeit négyszögölenként 12 aranykoronáért vették meg. A most felkinált árban a Szepesi Hitelbank telkei valamivel drágábbak voltak, de az árban alig volt valami differencia. Ha azonban ezt a differenciát vesszük, amely a vételnél állott fenn és összehasonlítjuk a 180.000 koronás vételárral, akkor a Szepesi Hitelbank telkeinek mai értéke négyszögölenkint legalább 450.000 korona. Alávaló pimasz gazember, aki ezt állítja ! — Györki Imre : Vén csirkefogó ! — Zaj.) Elnök: Platthy képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) — (Kabók Lajos : Lehet tanulni ! — Platthy György: Majd meg fogják tanulni önök is, ha a város dolgait ellátják !) Peyer Károly: Legyen nyugodt, a szakértőkre még vissza fogok térni s amennyiben a képviselő úrnak e tekintetben lesznek észrevételei, helyt fogok állni azért, amit mondok. — (Platthy György : Majd a Népszava !) Nem a Népszava ; itt fogunk helytállni egymásért. A képviselő úr a főváros közönsége, nevében volt ott, mint szakértő (Györki Imre : És mint kisajátító-bizottsági tag egy személyben !) ; az ön szakvéleménye alapján a főváros megvásárolt olyan telket, melynek forgalmi értéke négyszögölenkint félmillió korona, másfél millió koronáért, (Platthy György : Erről először nem is tudok, másodszor pedig ez nem lehel ! Tessék meggyőződni róla, hogy ott sem voltam ! Sajnálom, hogy nem voltam ott ! — Farkas István : A belügyminister úr is felelős. Miért hagyta jóvá? — Platthy György : Tessék a többit is kikutatni.) Én nem kifogásolhatom azt, ha magánemberek között létrejön valamely vásár, és valaki egy telekért olyan árat fizet, amelyet más nem adna meg érte. Az illető a maga pénzével azt tesz, amit akar, de abban a percben, amikor közpénzekről van szó, természetesen egészen másképen kell kezelni ezt a kérdést, főképen akkor, amikor arról van szó, hogy az autonómia hiányában egy teljesen szükkörű, úgyszólván házi bizottság házilag intézi ezeket a dolgokat. — (Platthy György : Ebben igaza van !), még pedig oly feltűnő gyorsasággal, amely mindenesetre gyanússá teszi az egész ügyet. A belügyminister ur ebben az ügyben egy konferenciát hívott össze, mielőtt ezt a telekvásárlást jóváhagyta volna. Ezen a konferencián pártom megbizásából én is jelen voltam. Én a konferencián a leghatározottabban kifogásoltam ezeknek a telkeknek megvételét. Azt mondtam, hogy nem megyek bele érdemben annak vizsgálatába, hogy ez jó vétel-e vagy nem ; én elvileg kifogásolom ezt, még pedig azért mert nem tartom helyesnek, hogy a főváros ma telkeket vegyen, hanem igenis, azt kívánom, hogy ha a fővárosnak van erre a célra pénze, akkor építsen házakat, hogy ezzel enyhítsen a lakásnyomoruságon, és munkaalkalmakat teremtsen. Mellékesen informálva voltam arról, hogy a fővárosnak nincs is pénze erre, hanem a főváros erre a célra a Nemzeti Banktól kivan kölcsönt felvenni, amelyre évi 13% kamatot kell fizetnie. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) A fővárosnak tehát nincs is pénze és, igy nemlétező pénzből kívánja ezt megvásárolni. És ez a kérdés nem intézhető el azzal, hogy azt méltóztatik mondani, hogy a főváros költségvetésében két millió aranykorona volt telkek vásárlására beállítva. Igen, be volt állítva, de ha a fővárosnak deficitje van, ha költségvetést túllépték, akkor elsősorban ott kell megtakarítást eszközölni, ahol az kevésbé érezhető, nem pedig ugy eljárni, hogy adósságra vesznek fel pénzt és azon telkeket vásárolnak. A magam részéről és pártom nevében tehát a leghatározottabban kifogásoltam ezt a vételt s azt mondottam, hogy amennyiben a minister urnák mégis az volna a véleménye, hogy ezt a telekvásárlást jóvá kívánja hagyni, jóváhagyás előtt küldje vissza az iratokat a főváros közgyűléséhez, hogy a főváros közgyűlésének módja legyen állást foglalni ebben a kérdésben, nehogy a közgyűlés mellőzésével ez a tisztán házilag előkészített ügy a belügyminister döntése alapján nyerjen végleges elintézést. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly: Kérek még 10 percet! A minister ur azzal indokolja meg, hogy erre a telekre szükség van, hogy füvészkertet kivan ott létesíteni, aminek létesitését a kultuszminister ur is sürgette. Rendkívül csodálom, hogy a kultuszministernek nincs más gondja, mindent rendben levőnek talál az országban, és éppen csak füvészkert hiánj^zik még ahhoz, hogy itt teljesen ideális legyen az állapot. Ugy látszik, a kultuszminister ur nem tudja, hogy a polgári iskolákból ma is tömegével utasitják el a gyerekeket, nem tudják felvenni őket azért, mert létszámon felül jelentkeznek ; nem tudja a kultuszminister ur azt sem, amihez talán neki is van valamelyes köze, hogy a füvészkert létesítésén kivűl van még egymás elsőrendű szükséglet is, az, hogy a főváros lakosságának tűrhető lakásokat kell építeni, és hogy nem célszerű, ha a termelő munkától ilyen tőke elvonatik. De ha el is fogadnám — amint hogy nem fogadom el — ezt az indokolást, tisztelettel kérdem a minister urat : mi volt az az indok, amelynek alapján például Unger Bertram telkének vásárlását jóváhagyta. Erre még füvészkertet sem akarnak csinálni (Györki Imre : Ki volt a szakértő ?), mert a telek a Horthy Miklós-uton fekszik, a Budafoki-ut és a Bertalan-ut között. 772 négyszögölet vásároltak itt meg teljesen érthetetlen okokból. Annyi telke van azon a vidéken a fővárosnak és annyi telke van másutt is, hogy nem hiszem, hogy van még egy főváros, amelynek annyi telke volna, mint a mi fővárosunknak. Megvásárolták ezt a telket négyszögölenként másfél millió koronáért, tehát a Fehérvári-uton másfél milliót adtak egy négyszögöl telekért. Hozzáértő emberek, akik a viszonyokkal ismerősek, azt állítják előttem, hogy azon a vidéken a telkek forgalmi értéke maximum félmillió korona négyszögölenkint. Az állam, illetőleg a belügyminister ur nagyszerű üzletet csinált a főváros rovására, de nem tudom, hogy kinek javára csinálta ezt a jó üzletet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.j Ezt volna jő tudni ! (Györki Imre: Majd Platthy ur megmondja! — Platthy György: Mondja meg ön, ha tudja, — Györki Imre : Nem én voltam a szakértő, hanem ön volt a szakértő! Ön mondja meg, hogy mit kapott érte a maga részére, vagy a főváros részére ! — Platthy György : Ki keresett rajta ? Azt mondja meg az ur ! — Györki Imre : A szakértői véleményért ,mit kapott az ur ? — Platthy György : Kicsoda ? En ?