Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

554 A nemzetgyűlés Mi. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. illusztrálására, hogy az egész nemzeti munkavédelmi osztag nem más, mint egyike azoknak a titkos alakulatoknak, amelyeknek megszüntetése már eléggé kivánatos volna. A fővárosi választások előtt alkalmam volt a belügyminister urnák és a ministerelnök urnák egyetmást erről az alakulatról tudomására juttatni. Nem tartom helyénvalónak, hogy itt is elmondjam azt, amit a ministerelnök ur a belügyminister úrral együtt megakadályozott, de egy véletlen folytán került ez a jelentés a kezünkbe és valószínűnek tartom, hogy ha ezt nem sikerült* volna megakadályozni, amit a ministerelnök ur a belügyminister úrral együtt megakadályozott, ha más nem, legalább is az megtörtént volna, hogy a fővárosi választásokat meg kellett volna ismételni, ha csak egyéb atrocitások a választási kapcsolatban nem történtek volna. Az tehát, hogy ez tudomásunkra jutott, lehetővé tette azt, hogy részben a kormány, részben a magunk körében tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé tették azt, hogy a választás rendben lefolyjék. Én akkor is felhívtam a belügyminister ur figyelmét arra, hogj^ ennek a nemzeti munkavédelmi osztagnak tulaj donképen nem az a rendeltetése, mint amilyen tevékenységet kifejt, ebbe olyan egyéneket vesznek fel, akiknek megbizhatóságához nagyon sok kétség fér és akik szakmailag egyáltalában nem képzettek. Hogy ez tény, és hogy ez az intézmény milyen politikai célt szolgál, az abból a levélből tűnik ki, amely a kezemben van, amelyet a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal kaposvári fiókja vagy kaposvári előadója küldött szét. Azt mondja ez a levél (olvassa) : »A Közérdekű Levelek szerkesztőjének. A múlt hó folyamán megrendeltem önöknél a Közérdekű Leveleket, amelyekről levélileg jelezték is, hogy küldik, de amelyek mindezideig nem érkeztek meg. LTgyancsak néhány kommunista érzelmű egyén címére kértük a lap számonkénti küldését is. Kérjük, hogy ezeket, mint a hivatalit, minél előbb folyósítani szíveskedjenek. H&zafias üdvözlettel: Horák előadó, nemzetvédelmi "tiszt.« Tessék elgondolni, hogy micsoda agent provocateur-szerü, Ochranához" hasonló munka folyik itt, mikor a nemzetvédelmi hivatal pénzén, tehát állami pénzen rendelnek meg ostoba módon megirt pamfletteket és küldik el azokat néhány kommunista érzelmű egyénnek. De hát ki állapítja meg azt, hogy valaki kommunista érzelmű-e ? A Nemzeti Munkavédelmi Hivatal rendeltetése, hogy megállapítsa, kik a kommunista érzelmű munkások, vagy kik a kommunista érzelmű egyének ? Miből állapítja ezt meg ? Milyen jelentések, vagy milyen tények alapján ? Es küldeti ezeket a leveleket. Én azt hiszem, legfőbb ideje volna ezeket a mindenféle különböző ministeriumokba tartozó különitményeket megszüntetni, mert ez is egyike ezeknek az elfelejtett, ittmaradt különítményeknek, amelyekben pár ember elhelyezkedik és mivel semíni munkája nincs, tehát keres magának munkát, szerez magának hatáskört, fontoskodik, jelent, denunciál, spicliskedik és költi az állam pénzét. Az az érzésem, hogy erre semmi szükség nincs, de még kevésbé van arra szükség, hogy az állam pénzét erre a haszontalan célra elköltsék. Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz a fővárosi telekvásárlás jóváhagyása tárgyában. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpellációt felolvasni. (Györki Imre : Hol van Platthy ur, hogy meghallgassa ! — Felkiáltások balfelöl : Legalább egy ministerl kérünk!) Perlaki György jegyző (olvassa) : »Igaz-e a napilapokban elterjedt azon hír, amely szerint a belügyminister ur a székesfőváros telekvásárlásáról szóló határozatot jóváhagyta ? Mik voltak azok az indokok, amelyek a minster urat ezen vétel jóváhagyására késztették ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur tudja azt, hogy én ma ezt az interpellációt el fogom mondani. (Kauók Lajos :, Itt is volt előbb !) Ugy érzem nem egészen mindegy az, hogy ő erre válaszol-e, vagy pedig nem válaszol. Mert a főváros közönségének végeredményben joga van tudni, hogy mik voltak azok az indokok, amelyek a ministert arra késztették, hogy a főváros pénzéből 19 és fél milliárdot elvonjon a produktív munkától és improduktiv célra forditson. (Farkas István : Hallatlan disznóság, hallatlan panama !) Méltóztatnak tudni — a napilapok elég bőven irtak erről — hogy a székesfőváros tanácsa felhasználta azt az időt, amely neki rendelkezésre állott az alatt az idő alatt, mikor a község autonómiája nem működött, s egyszerre szükségesnek vélte, hogy több telket vásároljon. így többek között vásárlás céljából tárgyalásokba bocsátkozott az úgynevezett Nádorkert tulajdonosaival is, akikkel azután az egyezség létre is jött. Ugyancsak tárgyalásba.lépett ugyanez a tárgyaló bizottság a Szepesi Hitelbank tulajdonában lévő telkekre nézve, továbbá még egypár kisebb telektulajdonossal, köztük Unger Bertalan úrral is. Minthogy közgyűlés nem volt, olyan módon próbáltak ennek valamelyes hivatalos szinezetet adni, hogy a kerületi választmányi tagokból, ugy a II. kerületből, mint a IX. kerületből úgynevezett kisajátító-bizottságot alakítottak és ennek a kisajátító-bizottságnak véleménye alapján történt a vétel. (Györki Imre : Kik voltak a kisajátító-bizottság tagjai ?) A főváros részéről mint szakértő ki volt küldve Kozma bizottsági tag ur, Platthy bizottsági tag ur és Petrovácz bizottsági tag ur. (Zaj báljelöl.) Ugy tudom azonban, hogy Petrovácz bizottsági tag ur ezekben a tárgyalásokban egyszer sem vett részt, igy csak Kozma és Platthy bizottsági tag urak voltak azok, akik a főváros részéről mint szakértők ebben a vételben szerepeltek. (Szeder Ferenc : Füvészkert ! — Malasits Géza : Ez kell a magyarnak !) Nem megyek bele ennek az egész kérdésnek bonyolult részleteibe. (Szeder Ferenc : Egyedül a füvészkert hiányzik !) Túlságosan sok időt igényelne, ha itt el akarnám mondani mindazokat az előzményeket, amelyek közrejátszottak, hogy ez a vétel létrejött. Teljesen mindegy, hogy volt-e opció, vagy nem volt, és hogy a telek, mint ahogy teátrálisan beállították, most volt-e abban a helyzetben, most volt-e az a döntő pillanat, amikor egyedül lehetett azt megvenni, és ha ezt a pillanatot a főváros elmulasztja, a vételre soha többet nem lesz alkalma. T. i. az örökösök most végre egy nevezőre voltak hozhatók és ha ez az alkalom elmulasztatik, ki tudja, lesz-e bennük hajlandóság később is eladni ezeket a telkeket? Köztudomású, hogy ez a vásárlás hosszú évek óta húzódik és a fővárosnak módjában van a fennálló szabályrendeletek értelmében befolyást gyakorolni arra, hogy valaki telkét értékesitheti-e vagy nem. Maga az a tény, hogy a főváros ismételten elutasította ugy a Nádorkert tulajdonosainak, mint a Szepesi Hitelbanknak azt a kérését, hogy parcellázzák a telket: olyan nyomást gyakorol a telektulajdonosra, amely arra készteti, hogy igyekezzék telkeitől megszabadulni, minthogy pedig ezt csak olyanmódon érheti el, hogy a fővárosnak adja el, tehát a főváros lehet csak a vevő. Az az állítás hangzott el épen a szakértők egyike részéről, hogy ez a vétel a fővárosra nézve igen előnyös feltételek mellett jött létre. 1132 négyszögöl telket