Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-444
A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 553 és unokáinkra hagyni, akkor tényleg az egyenlő elbánás alapján ne csak a nyilt komunistákkal bánjunk el, akikkel annál könnyebb elbánni, mert nyiltak, hanem azokkal is, akik már egyszer nyiltak voltak, most azonban titkosak, de ha még egyszer uralomra jutnának, egyformán fojtanának meg bennünket mindnyájunkat, akár mérsékelt, akár szélsőséges keresztények vagyunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügy minister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja a kereskedelemügyi minister úrhoz az iparfelügyelői jelentésekről. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a magyar királyi iparfelügyelők az ipari vállalatoknál alkalmazott munkások politikai pártállásáról adatokat gyűjtenek? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur azonnal intézkedni, hogy az iparfelügyelők ezen kémkedési munkát beszüntessék és idejüket kizárólag az ipari üzemeknek egészségügyi és életbiztonsági szempontból való megvizsgálásának szenteljék?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A múlt interpeilációs napon már előterjesztettem három ehhez hasonló interpellációt, ennek elmondását pedig azért halasztottam el, mert abban reménykedtem, hogy a kereskedelemügyi minister ur ma jelen lesz. Miután azonban ugy látom, hogy a kereskedelemügyi minister ur állandóan távollétével tiszteli meg a Házat és több alkalmam már nem lesz az elhalasztásra, kénytelen vagyok interpellációmat elmondani és bemutatni a kéziem között levő azokat az iparfelügyelői jelentéseket, amelyek arról tesznek jelentést valamely felsőbb hatóságnak, hogy az egyes üzemekben alkalmazott munkások pártállásuk szerint kicsodák és milyen politikai elveket vallanak. (Györki Imre : Nagyon fontos a termelő munka szempontjából.) Nagyon furcsának tartom — és ez csak egy láncszeme annak az ochrana-szerü rendszernek, amely sajnos, egyes intézményekbe bevonult és amelyről a mai nap folyamán már délelőtt volt alkalmam a honvédelmi minister úrral egyik-másik kérdésben véleményt cserélni, — hogy az iparfelügyelők, akiknek semmiféle politikai tevékenység nincs megengedve, hanem akiknek tisztán az a céljuk, az a feladatuk, hogy az egyes iparvállalatokat az életbiztonság szempontjából és a kazánokat azoknak használhatósága szempontjából felülvizsgálják, pl. azt jelentsék, hogy Schindler György a Magyar Pamutipar-Részvény tásraság részéről Szombathelyen, szociáldemokrata, és viszont jelentsék azt, hogy Handler Juliska a Magyar Pamutipar Részvénytársaság részéről keresztényszocialista. Azután a jelentés tovább sorolja fel a neveket. Nagyon érdekes, hogy mig az ivnek nagyobbik része szociáldemokrata, csak a kisebb része keresztényszocialista. Hogy ez nem egészen véletlen dolog, bizonyitja az is, hogy pl. a pénzügyministerium elnöki osztályának bélyegzőjével, tehát a pénzügyminister ur levélpapirosán irták a következő levelet, amelyben dr. Hajós László ministeri osztálytanácsos közli, hogy ő egy névsort küld át valakinek, s ennek a végére odairja : »Utóirat. A kimutatásban érdemes munkások alatt keresztény szocialisták, kevésbé érdemes munkások alatt erős szocialisták értendők.« Ezt irja a pénzügyministerium elnöki osztályának levélpapirosán dr. Hajós László ministeri osztálytanácsos ur. Van itt egy másik kimutatás is, amely szépen megvonalozva egy árkus papiroson így szól. : »Kimutatás azon szociáldemokrata érzelmű egyénekről, akik a párt érdekében tevékeny részvételt fejtenek ki és akiknek megbízhatósága kifogás alá esik.« Azt mondja : Schauer István bányász, foglalkozása — t. i., hogy hol dolgozik — Salaknán ; minősitése : szélsőséges szocialista ; Kőműves Pál aknaács, volt szocialista elnök ; Patkó János bányász, volt másodelnök. Ezek t. i. mind azért szélsőségesek, mert a belügyminister által engedélyezett egyesület vezetőségében részt vesznek. A keresztényszocialistákat ugyancsak igy sorolja fel és azt mondja. Vogt Adolf napi felvigyázó, Andréasz-akna. Erről nincs semmiféle kellék, hogy miért megbízható, csak az van feltüntetve : kimutatás azokról a keresztényszocialista szervezett egyénekről, hogy a párt érdekében tevékenységet fejtenek ki. Tisztelettel kérdem a kereskedelemügyi minister urat, mi köze az iparfelügyelőnek ehhez ? Mi köze az iparfelügyelőnek ahhoz, hogy valamely munkás politikailag milyen párthoz tartozik, és kinek küldi ezeket a jelentéseket, kinek a megbízásából végez az iparfelügyelő ilyen ochranaszerü spicli munkát ? Véleményem szerint a költségvetésbe felvett fizetésük nem erre a célra van beállítva, hogy ilyen munkát végezzenek, hanem azért van beállítva, hogy az egyes iparvállalatoknál ügyeljenek arra, hogy ne történjenek ott olyan mulasztások, mint amilyen mulasztások történtek a Fecske-utcában, ahol több munkásnak került életébe az, hogy az iparfelügyelő hiányosan és kifogásolható módon végezte munkáját. Sokkal célszerűbb volna, ha a kereskedelemügyi minister ur valamivel többet törődnék ezzel a kérdéssel és utasítaná az iparfelügyelőket, hogy ilyen, állami tisztviselőhöz nem méltó aljas, denunciáns, spicli munkától pedig a jövőben tartózkodjanak. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik Peyer Károly képviselő urnák a belügyminister úrhoz a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal működése tárgyában bejegyzett interpellációja. Kérem a szöveg felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról az agent provocateur-szerü munkáról, amelyet a »Nemzeti Munkavédelmi Hivatal« egyes közegei kifejtenek? Hajlandó-e a belügymnister ur sürgősen intézkedni, hogy ezen hivatal ily irányú tevékenységét beszüntesse? Hajlandó-e a minister ur az ország súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel ezen felesleges hivatal megszüntetése iránt azonnal intézkedni ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ugyancsak állami pénzen fentartott intézményről van szó, amelynek állítólag az a rendeltetése, hogy amenynyiben a közüzemekben munkazavarok állanának be, akkor ennek a nemzetvédelmi munkásosztagnak a tagjai vegyék át ott a munkát. Hogy menynyire nem igaz ez, az ismételten beigazolást nyert, hiszen a budapesti vízműveknél két évvel ezelőtt volt egy nagyobb üzemzavar, amikor kitűnt, hogy ennek a nemzetvédelmi munkásosztagnak egyetlen tagja sem képes ott a munkát elvégezni. Ugyanabban az időben volt a vasmunkások kizárása, —• tehát a munkaadók zárták ki a munkásokat — és a vasmunkás szövetség vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy a kizárt munkások közül egyesek bemenjenek a Lang-féle gépgyárba és elvégezzék azt a munkát, amely szükséges volt ahhoz, hogy a vízmüvek zavartalanul láthassák el a főváros lakosságát vizzel. Számtalan esetet tudnék felsorolni annak
