Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-444
A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdám. 551 kel kivan foglalkozni, hanem politikai kérdésekkel is. Itt én egy bizonyos Esztergályosjános nevű képviselőtársam fogalmazásában olvasom, hogy »ezek a Vágiék szennyes váladékkal telitett röpirataikban» — mert hiszen ez az önök parlamentáris hangja, ugyebár — »azzal mentegetőznek, hogy ők a szakszervezeti egység hivei«. Méltóztassanak a következő részletet megfigyelni : »Elfelejtik azonban, hogy olyan józaneszü munkás nem akad, aki speciell — nagyon szép, régi turáni magyar szó —• Magyarországon a szakszervezeti egységet pártegység nélkül el tudná képzelni. Hogyan ?« — kérdezik önök felháborodva. — »Hát mi a magyar munkásmozgalom ? Fából vaskarika ? Elképzelhető, hogy a munkások a szakszervezetben példás egységben tudják megvívni gazdasági harcaikat, ha a pártmozgalomban politikai ellenségekként állanak szemben egymással ? . (Homonnay Tivadar : Politika !) Nem — mondják önök — ilyen őrületek elgondolására csak megkergült renegátok képesek.« ( Malasits Géza : Amig a keresztény szervezetek politizálnak, mi is politizálunk !) így van ez szórói-szóra. Én azt felelem erre az egy mondatra : lehet, hogy az a Yági István egy megőrült renegát, de akkor azt mondom, hogy attól a belügyministertől kezdve, aki Magyarország belügyeinek legfőbb őre, önök szerint mindenki csak megkergült renegát lehet, ha azt tudja elképzelni, hogy azok a szakszervezetek mindenféle politikától függetlenül működhetnek ; az önök saját mondatainak, az önök saját kifejezéseiknek értelmében mindnyájan őrültek vagyunk, akik azt el tudjuk képzelni, —ahogyan önök mondották, — hogy a szakszervezeti egység politikai egység nélkül is meglehet. (Esztergályos János : Nem ért ön hozzá !) Hiszen önök rá is mutattak erre. Legutóbb volt itt egy kérdés. Itt volt az a nyomdász-sztrájk, amelyet még az ön szanálatlan memóriája sem tud elnyelni. (Derültség jobb felől.) . Az a nyomdász-sztrájk semmiféle kényszerítő gazdasági ok nélkül ki nem tör. Legjobb emlékezetem szerint az akkor dolgozó nyomdászságot nem kényszeritette oda semmiféle gazdasági ok, még önök sem jelöltek meg ilyen okot arra, hogy sztrájkot elkezdjenek. Önök egyszerűen sztrájkba kergették politikai okokból azt a nyomdász szakszervezetet, nem azért, hogy a maga helyzetén javítson valamit (Rothenstein Mór : De igen I) Maga ehhez nem ért ! Hát mit javítottak rajta? (Rothenstein Mór : Egszisztenciális kérdés volt!) Egszisztenciális kérdés volt? (Rothenstein Mór : Igen !) Hát kérdezem itt a Nemzetgyűlés színe előtt, hogy mennyivel javult a szociáldemokrata szakszervezetekbe beszervezett munkásság sorsa azóta, hogy a szociáldemokratapárt belekergette őket egy sztrájkba, amelynek semmiféle gazdasági oka nem volt, de volt az a politikai oka, hogy Krausz Simonnak és egyéb tőzsdei hatalmasságoknak megtámadott és veszélyeztetett lapját megvédelmezzék? Hozzon ön ide nekem egyetlen egy magyar szociáldemokratának beszervezett munkást, akinek kenyere azóta vastagabb, zsírosabb és súlyosabb lett, mióta a sztrájkot megcsinálták. (Rothenstein Mór : Ahhoz maga nem ért !) De az a munkásság ért hozzá, hogy az ő kenyere nagyon sovány, a pártadója meg nagy. (Zaj a szélsőbaloldalon. —• Rothenstein Mór közbeszól.) Elnök : Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék már egyszer csendben maradni. (Dobóczky Pál : Az igazság fáj !) Lendvai István : Tovább folytatom a felolvasást. Ne méltóztassék rossz néven venni, én szivesebben olvasnék fel zseniálisabb és szebb olvasmányt, mint Esztergályos János szellemi termékét. Azután azt mondja, hogy kérdezze meg a munkásság Vágiéktól : »ki pénzeli ezt az uj mozgal| mat ?« Ez nagyon helyes. Csak azt nem értem, mihelyt pártkülönbség nélkül azt találtuk kérdezni, ki pénzelte azt a régi mozgalmat odaát, mindig nagy lárma volt és az elnök uraknak gyűlt meg a bajuk a nemzetgyűlésen, de választ sohasem .kaptunk. És akkor ők, az emberi szabadságoknak, az emberi méltóságnak ezek a méltó és hivatott képviselői azt mondják : »Vessétek föl rögtön a kinzó, az égető kérdett, ki pénzeli ezt az uj mozgalmat? Ha erre az egyszerű és egyenes kérdésre nem kaptok nyílt és egyenes választ, mint ahogy nem kaptok — ez utasításként van odamondva, — akkor bánjatok el a bujtogatókkal érdemük szerint !« (Derültség jobbfelől és a középen.) Hát, a jogrend hivei, a mindenféle atrocitások ellenségei ilyen szép krisztusi jelszavakkal bujtogatják az ő tömegeiket, hogy : »bánjatok el a bujtogatókkal érdemük szerint !« Mi, akik a magyar néppel valahogyan ismerősök vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy itt nyilvánvalóan erőművi . elbánásról van szó. (Esztergályos János : Ez aztán aljasság ! — Dobóczky Dezső : Azt értik alatta ! — Esztergályos János: Aljasság! — Dobóczky Dezső : Hát hogyan akar vele elbánni? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lendvai István : Ebben a szép pásztori fuvolahangu irásban ezt is kell olvasnom (olvassa) : »Nem lehet ott kíméletről ábrándozni, ahol a judás-pénz elvette az emberek eszét«. Hát, én elhiszem, hogy önök nem ábrándoznak kíméletről, mert az önök eszét a judás-pénz nyilván elvette az önök mondata értelmében. De tiszteltetem én az önök mozgalmait és jelszavait a szabadság érdekében, amikor önök vastag betűkkel azt irják : »Nem lehet ott kíméletről ábrándozni, ahol a judáspénz elvette az emberek eszét«. Önök hányszor de hán3 r szor bennünket tettek itt is, a sajtóban is felelőssé olyan atrocitásokéit, amelyekkel nem tudtak összefüggésbe hozni bennünket, amelyekhez semmi közünk nem volt és akkor önök kíméletről, emberszeretetről beszéltek. Mit gondolnak mit jelent ez az önök tömegei előtt, amely tömegek hosszú tiz esztendők alatt vannak felizgatva? Hát, ez az önök emb érsz eret ete t. képviselőtársaim, ahol néhány önhittségben, érvényesülési vágyában megkótyagosodott félnótás a munkásság végtelen nyomorúságát, az eddig le nem leplezett pénzforrást használja ki poziciószerzésre ! Erre a mondatra én csak annyit mondhatok, hogy ezt ők írták. (Derültség.) Azt irják önök befejezésül, hogy nagyon komoly okunk van azt hinni —- és ezt aláhúzták kétszer, hiszen értenek a tipográfiához — hogy e renegátok, e bérencek leleplezése csak napok kérdése. írták ezt akkor, amikor még azt akarták inszinuálni — és ezt mint szélső jobboldali ellenzéki képviselő mondom, —• hogy ezt a Vági-csoportot egyszerűen a kormány pénzeli. Azt irják továbbá (olvassa) : »Addig is : őrizkedjetek tőlük, kerüljétek őket, mint a bélpoklosokat — csupa finom mondat — és ha erőszakoskodni próbálnak valahol, bánjatok el velük érdemük szerint. Egyetlen gondolat vezessen benneteket ; csak zárt sorokban, csak hamisítatlan proletár-egységgel győzhetjük le összes __ ellenfeleinket. Az árulóknak veszniök kell ! Éljen a proletár-szolidaritás ! Testvéri üdvözlettel a magyarországi szoriáldemokrata párt!« Méltóztatnak tudni valamit erről a röpiratról ? (Esztergályos János : Fátig vagyok ! Kész vagyok! — Derültség. -— Zsirkay János: Maga fátig volt már akkor, mikor megszületett ! — Derültség.) Rendkívül örülök annak, :— felszólalásomban is legalább tarthattam magamat ahhoz — hogy itt részvénytársaságkép meg van nevezve a Világosság. Azt hiszem, némely fejekre sikerült világosságot gyújtanom. (Derültség a jobboldalon.) Azután, hogy még folytassam azt, hogy mí;is 78*
