Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444'. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 549 becsületesebben megnevező testülettől, és pedig a Bécsben székelő magyar kommunisták központjától, — ha jól emlékszem — a magyar kommunista szakszervezettől, — mert hiszen csak önök szakszervezik magukat — amely Bécsben székel, és természetesen ezért a magyar hatóságok ellenőrzése alatt nem áll, mindenesetre azonban magát becsületesen kommunista szervezetnek nevezi.« Mindenben aláirom Rakovszky Iván igen t. képviselőtársamnak, egyben ma Magyarország belügyministerének azt a megállapítását, hogy sokkal becsületesebb ez a szervezet, amely legalább nyiltan kommunistának nevezi magát, mert az ilyen szervezetet az államhatalom nyíltabban és könnyebben ellenőrizheti, mint azt a szervezetet, amely megtagadja a kommunizmust, de magát ma is Kun Béla helytartójának érezve, — mint később lesz módom beigazolni — egyszerűen szimulálja a kommunistamentességet és azt akarja elhitetni, hogy semmi köze sincs ahhoz a kommunizmushoz, amely kommunizmus idején itt, ebben a teremben is nem egy tagja szerepelt, mint szovjettag és — amit szintén módom lesz bebizonyítani — még ma is egyetlen rossz szót le nem irt a külföldön, általuk elbújdosottaknak emigráltaknak nevezett, hitvány kommunista rablógyilkosok rovására. (Reisinger Ferenc : Ez a keresztény nemzeti ízlés ? — Barthos Andor : Ez ténykérdés 1 — Zaj ) Ami az izlés dolgát illeti, t. képviselőtársam, hozzánk ne méltóztassék kérdéssel fordulni. A nemzetgyűlés ujságiró karzatán kellett megérnem azt a kétségbeesett pillanatot és jelenetet, amikor Szamuelly és Kun Béla uralma után a magyarországi szociáldemokrata párt képviselői ide bevonultak és akkor egy olyan képviselőtársammal szemben, akihez engem semmiféle pártkötelék nem csatolt, tehát nem vagyok elfogult, meg kellett érnem nekem, aki valamikor itten egészen más országgyűlést láttam, hogy önök a parlamenti illem, a parlamenti francia rokokómodor nevében a »gyilkos«, »strici«, »disznó«, »gazember« és egyéb kifejezések egész szótárát zuditották ide ebben a terembe. Önöknek tehát semmiféle jogosultságuk nincs bennünket parlamenti illemre tanítani. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János : Tessék tudomásul venni : amilyen a mosdó, olyan a törülköző !) Önök kezdték ! Valamikor nem hitvány nemzetköziek ültek itt, hanem komoly magyar emberek. (Ugy van! a jobboldalon.) Önök kezdték tehát és ha önök kint az országban azt mondják, hogy visszatorolnak, akkor nekünk is jogunk van visszatorolni az ellenforradalom halottait ; önök vitték őket sirba ; nem mi voltunk a kezdeményezők, mi nem tettük államrenddé a gyilkolást és rablást. (Esztergályos János : Csak folytassa !) Amikor én azt látom és belügyminiszter beszédéből is azt olvasom, hogy sokkal becsületesebb az, aki magát nyiltan kommunistának mondja, én is azt mondom, hogy habár az a Vági István kommunista — én is annak tartom, — de legalább a javára egy erkölcsi pluszt tudok még mindig írni, mert ő legalább nyiltan megmondja, önök azonban tagadni akarják még azt a kommunizmust is, amelyet önök csináltak. Vági István nevét én nem láttam a gyűjtőfogházban aláirt egyezségiokmány alatt. Vági Istvánt — ismétlem — nem ismerem, a nevét sem láttam azon cikkek alatt, amelyek az önök pártlapjában, amely ma is él, virul és állandóan izgat, a rablógyilkosok pártlapjában megjelentek (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) A külföldi összeköttetésekről vau szó. Amit most mondok, az nem lesz egészen megtisztelő önre nézve, t. Esztergályos János képviselő ur, mert azt NAPLÓ. XXXIV, J a rettenetes dolgot fogom önnel szemben elkövetni, ! hogy saját irását fogom önre ráolvasni. (Zsirkay János : Nagy áldozat lesz meghallgatni !) Ez az irás a fővárosi választások idejében jelent meg. j Rávall a megszólítás is : »Elvtársak ! Elvtársnők ! | Méltó a befejezés is ehhez a megszólításhoz : »Kij adó : Esztergályos János. — Világosság r. t. — Budapest 72239. szám. — Műszaki igazgató : I Deutsch D.« Önök nagyon jól tudják, hogy a Deutsch név is, természetesen, szociáldemokratát jelent. (Esztergályos János : Nagyobb fajvédő, mint ön ! — Zaj.) Ebben a felszólításban azt ol; vassuk, hogy (olvassa) : »A munkásmozgalom , árulói, a Vági-csoport, lankadatlan buzgalommal l végzi egységbontó aknamunkáját». Nem tudom, hogy a munkásmozgalomnak j ki a tulajdonképeni árulója, mert tudom, hogy j mindenesetre árulók azok, akik a munkásságnak ' nevét csak arra használják fel, hogy azt a munkási ságot egyfelől a szakszervezetek örökös terrorja i alatt tartsák, másfelől a múltkor Malasits t. képj viselőtársam által nagyon helyesen megnevezett I zsidó nagytőke korbácsa alatt tartsák. Most tavább fogom olvasni, hogy mit méltóztatik mondani itt (olvassa) : »Hihetetlen bőkezűséggel ontva a könynyen szerzett judáspénzt . . .« Méltóztatott ezt mondani? (Esztergályos János : Igen ! — Tovább olvassa) : ». . . egyre-másra szórja a munkásság közé a mozgalom vezetőit piszkoló és rágalmazó röpiratokat«. Ehhez önnek joga volt, mert sem a Népszava, sem önök soha nem piszkoltak még senkit ebben az országban ; az önök finom stílusában senki még ebben az osszágban soha nem irt, se nem beszélt, s erre mi tanuk vagyunk. (Derültség.) Tovább olvassa) : »A munkásmozgalom huligánjainak egy kicsiny serege — nem tudom, hogy miért lenne az oly kicsiny •— szokatlan -élénkséggel védekezik az árulás vádja ellen, de néni hajlandó egyetlen szóval is elárulni : kinek a pénzén végzi a testvérárulásnak ezt a becstelen munkáját.« (Zsirkay János : A frankokkal !) Ami a Judáspénzt illeti, én is kíváncsi lennék már egyszer arra, hogy önök oly. hosszú időn át kinek a pénzén végezték mindazt, amit itt szociáldemokrata mozgalom címén végeznek? (Kuna P. András : A munkások pénzén ! — Mozgás jobbfelől. —• Rotiienstein Mór : A szakszervezetek pénzén !) Hogy méltóztatnak azt gondolni, hogy ha ez a szegény Vági-csoport oly nagy judáspénzeket kapott volna, lehetséges lenne, hogy egyetlen tagját sem tudta volna behozni ide, ebbe a nemzetgyűlésbe, de még magát sem, aki magát annakidején hivatalos jelöltül állította, de még a fővárosban sem tudta bejuttatni egyetlen tagját sem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tovább olvasom (Olvassa) : »Farizeus ábrázattal állandóan a párt és a szakszervezeti alkalmazottak kenyeres kosarában turkál.« Nagyon helyesen méltóztatott irni 1 Ez a kenyeres kosár — a most tervezett pék-sztrájk idejében mondom —• (Derültség) az önök kenyeres kosara, nagyon tele van, abban lehet turkálni, (Olvassa) : »Azok fizetését hánytorgatja — hát hiszen abban a fizetésben van is mit hánytorgatni — de bölcsen hallgat arról, vájjon kinek a millióiból fizetik a maguk zsíros stallumait, milyen pénzekből tartják fenn a választási irodákat és alkalmazottaikat, ki pénzeli a nagyon költséges vidéki utazgatásokat.« Én nem avatkozhatom be ebbe a kérdésbe, de bocsánatot kérek, mint objektiv ujságiró, mindössze néhány hónap óta tudok valamit a Vági-féle csoportról, de egy magyarországi szociáldemokrata pártról már édesapám is tudott nekem beszélni. Mit gondolnak önök, hát csak most épen ezeknek az utazgatásai olyan fontosak, ezeknek vannak zsíros stallumaik. önök — nem akarok bárkit is 78