Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

548 A 'nemzetgyűlés ML ülése Id25. évi július hó 8-án, szerdán. az oldalról, mint amilyeneket megszoktunk, csakugyan kommunista volt-e, vagy sem. Nem tudom róla, hogy valóban oly államrendellenes működést fejtett volna ki, mint amilyen államellenes működéséről nekem a napilapokból a szociáldemokrata párt élénk helyeslése és assz/isztálása mellett napról-napra értesülnöm kellett. Mindössze az a tudomásom róla, hogy régi híve a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, s mindössze az az értesülésem róla, hogy hivatalos jelöltjük volt. De én azt mondom : nem kutatom a rendőrségi jelentésekben azt, hogy ezek valóban megfelelnek-e a tényeknek, tudomásul veszem. Nincs is jogom kétségbe vonni, hogy az az ember és csoportja valóban kommunista, valóban nyiltan a keresztény nemzeti Magyarország felforditására törekedett s e felfordulást akarta előidézni. (Rupert Rezső: Hogy jut ahhoz, hogy a keresztény szót a szájába vegye ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lendvai István : Én nem vagyok sem szociáldemokrata, sem októbrista (Rupert Rezső : De volt már kommunista is !), sem nem kezdtem politikai pályafutásomat azzal, amivel e sűrűn közbeszóló képviselőlársam kezdte, hogy az én programbeszédem idején a devecseri zsidókkal szemben ugy felléptek volna és az ablakaikat beverték voina . . . ( Rupert Rezső : Ostoba hazugság ! — Zaj.) Elnök : Ruper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Lendvai István : Mondhatja, de hiába borítja rá erre a hazugságra az ön hajának sürü sátorát. (Élénk derültség és zaj.) Én csak azt mondom : ha az a Vági István valamennyi letartóztatott társával egyetemben kommunista, akkor pusztuljon, akkor teljesedjék be rajta az igazságtevésnek legmagasabb mértéke, mert ehhez nekünk, nemzeti keresztény magyaroknak, akik átmentünk egy 1919-en, egy kommunista forradalmon, jogunk van. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Lendvai István : Méltóztassék megengedni, hogy erre azt mondjam . . . (Rupert Rezső közbeszól.) Kedves képviselőtársam, én már ezt a hangtani atrocitást utálom ; ha nekem ügyészi módom lenne arra, hogy indítványozzam, hogy Ledéremét nagyon megbüntessék, azt indítványoznám, hogy 24 órára összecsukják önnel együtt és ön beszéljen neki 24 órán át. (Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök : Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak komolyságukat megőrizni ! Lendvai István : Amennyiben magasabb helyről nem kapnék védelmet, nem tudom, hogy milyen hangtani alapon folytassam mondanivalóimat. T. Nemzetgyűlés ! Azzal kezdtem mondatomat, s azzal fogom folytatni. . . (Rupert Rezső közbeszól. — Zsirkay János : Maga csak Budaházy érvelését érti meg ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek 1 Ha a képviselő urak nem tudnak nyugalomban maradni, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni ! (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat már ismételten figyelmeztettem ; kénytelen vagyok rendreutasítani. Zsirkay képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Lendvai István: Kénytelen vagyok kisajátítani az ő szólamaikat, melyeket ők mindig hangoztattak, de soha valóra nem váltanak. Önök állítólag az egyenlő elbánás alapján állanak ; önök állítólag a humanizmus, az emberszeretet és a politikai véleményszabadság alapján állanak : (Eckhardt Tibor : Láttuk a Korvin-Klein idejében !) Hát én tisztelettel kérdezem : ha valóban kommunista ez a Vági István, ha valóban kommunista az ő egész csoportja, akkor érje is utol a büntetés . . . (Eckhardt Tibor közbeszól.) Elnök : Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Lendvai István : . . . hogy lehetséges itt 1919. tanulságai után nem is egészen hat esztendővel az, hogy nem is fél- hanem negyedmunkát végez az a keresztény, nemzetinek mondott irányzat és akkor lakat alá teszik azt a valakit, akiről ma sincs módomban megállapítani, hogy valóban kommunista-e s ugyanekkor itt szabadon járnak, sőt mi több, nem csak szabadon járnak, hanem az általuk eltemetett ezeréves alkotmány feltámadása után a mentelmi jog védelme alá helyezkedve, itt újból szabadon izgatnak a keresztény nemzeti államrend ellen azok, akiknek egy nagyon nagy előnyük van ezzel a Vági Istvánnal szemben is, az, hogy ők megteremtették a kommunizmust Magyarországon. (Esztergályos János : Vigyázzon, mert figyeli Müller doktor !) Vági István még nem teremtette meg ! Mondom, nekem semmi közöm hozzá ; ha kommunista, akkor pusztuljon, de annak a Vági Istvánnak nem volt itt egy Népszava cimü napilapja, az a Vági István akarva sem követhette el, hogy évtizedeken keresztül a Népszava cimü napilapban pusztítsa a tekintélyeket, rombolja ezt az országot, azután hivatalos lapja legyen Samuelly Tibornak és Kun Bélának ( Ugy van ! a jobboldalon.) s mikor végre egyszer állítólag a keresztény nemzeti irányzat kerekedett felül, akkor ő büntetlenül újra megjelenhessék, izgatásait tovább folytathassa és ma sem legyen betiltva még annyira sem, mint amennyire legalább a zsidó nagytőkének egy másik napilapja, Az Újság be^_ van tiltva. T. Nemzetgyűlés ! Én azt mondom : ami az áliamrendet illeti, nekem mindig az volt az álláspontom, hogy a nyílt kommunizmus nem oly veszedelmes, mint a leplezett vagy a tagadott kommunizmus. Ezzel a véleményemmel nem állok egyedül ezen a szélső jobboldalon, hanem ezt a véleményemet tökéletesen alátámasztja az a válasz, amelyet 1925 március 11-én Rakovszky Iván belügyminister ur adott az én akkori interpellációmra. Amikor én a Rote Hilfe című segélyalapról beszéltem s amikor megállapitottam, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a bebörtönzött vagy egyébként üldözött kommunisták javára súlyos dollárokat és súlyos magyar milliókat elfogadott, a belügyminister ur azt felelte nekem : »Igenis, megállapítást nyert, hogy Magyarországon a Rote Hilfetől származó pénzösszegeket osztottak ki.« Ezt mondta akkor, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Pártról kezdett beszélni. Azt mondotta : »Megállapítást nyert, hogy tényleg csakis a politikai bűnökért és elsősorban a proletárdiktatúra alatt elkövetett bűnökért elitéltek családját és ezeket a bűnösöket segítették ebből a pénzből.« Megállapítom a nemzetgyűlési naplóból, hogy zárjelben van ideírva : »Zaj és felkiáltások a Ház minden oldalán : Hallatlan !« Azután következik : »Megállapítást nyert, hogy ez a segélyezés már több esztendő óta folyt és csak a múlt esztendő decemberében szűnt meg. Nyilván azt akarta a minister ur mondani, hogy kinyomozható módon akkor szűnt meg. (Esztergályos János : Ötven millió koronáért kormányfőtanácsosságot kaptak ! — Zaj.) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Lendvai István : »Kezdetben azonban — folytatta a minister ur — ezeket az összegeket nem a Rote Hilfe részéről kapták azok az egyének, kiket névszerint ismerünk, azonban nem tartottam opportunusnak a vizsgálat érdekében, hogy megnevezzem őket, hanem — egy kis figyelmet kérek, önöket is meg fogja tisztelni az a mondás, amit a belügyminister ur mondott — egy magát sokkal