Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 829 Bud János pénzügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Minthogy à legtöbb kérdésre vonatkozóan álláspontomat már kifejtettem, a két utolsó napon elhangzott beszédekre vonatkozóan csak egypár igen rövid megjegyzést kivánok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Jórészt csak két kérdés foglalkozatta a szónokokat, az egyik a tisztviselők problémája, a másik pedig a forgalmi adó kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Különösen Szilágyi Lajos igen t. képviselő­társam kivánta ugy feltüntetni a kérdést, mintha a tisztviselők ügyében semmi sem történnék. Én teljesen osztozom vele abban az állásfoglalásban, hogy a tisztviselők kérdése nem lehet külön politi­kum egyik vagy másik párt részére, hanem az tulaj donképen egyformán érdekli valamennyi pár­tot. Nem tudom azt a felfogását magamévá tenni, mintha az egységespárt a tisztviselők kérdése iránt elhidegült volna a mozdonyvezetők sztrájkja következtében, mert épen azóta telt el az a két év, amely alatt ez a párt megmutatta, hogy bár nagy áldozatokkal és a gazdasági élet erős meg­terhelésével, de mégis segítségére sietett a tiszt­viselőknek. (Propper Sándor : A párt vagy a nemzet­gyűlés?) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy semmi egyebet nem csináltunk, minthogy azt, amit februárban megkaptak a tisztviselők, továbbra is megadjuk. Hát én kérdem : ha valakinek egy élet­járadékot csak abban a formában biztosítunk, hogy csak egy évre kapja meg, de egy év után azt vissza is lehet vonni vagy pedig ha azt mondják, hogy egész életére fogja élvezni a járadékot, van-e különbség e közt, igen vagy nem? Az első esetben ideiglenes segítségről, a második esetben pedig az illetők helyzetének állandó javításáról van szó. Kérdem továbbá, lehet-e azt mondani, hogy a korona értékváltozásával beállott változás a tisztviselőkre nézve semmit sem jelent? Annak­idején a tisztviselők fizetése 17.000-res szorzó­számmal állapíttatott meg. Ha a képviselő ur csak egy kis fáradságot venne s a teljes budgetet megvizsgálná ebből a szempontból, akkor konsta­tálná, — én az összes üzemeket is beleértem, nemcsak a közigazgatási budgetet •— hog3?" leg­alább is 50—60 millió aranykorona az az összeg, amelyet a budgetnek ez alapon viselnie kell. Ez a körülmény teszi lehetetlenné, hogy az adóknál teljesen visszatérjünk a régi alapra, mint ahogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam kívánja javas­latában, mert ennyi engedményt már nem tudtunk tenni. Mi a legnehezebb adókat, a forgalmi adót és a házhaszonrészesedést próbáltuk mérsékelni, de az illetékeknél, fogyasztási adóknál és a többi adóknál meg kell tartani mindazt az adóösszeget, amelyet eddig fizettek, mert különben ezt a 60 millió koronát sehonnan nem tudnám előterem­teni. Ha a fogyasztási adókat is felemelem, akkor természetes, hogy a legigazságtalanabb volna más könnyebben elviselhető adókat leszállítani. Ha a bugdet kedvezően alakul, akkor fog elkövet­kezni annak ideje is, hogy az adókat visszaszállít­suk a régi eredeti mértékére. Bizom abban, hogy ez talán a jövő költségvetési években meg fog tör­ténni. Ez is olyan teher, amelyet visel az állam és visel az adózó közönség s nem lehet lebecsülni ezt az összeget, amely körülbelül 80 millió aranykoro­nát tesz ki. Röviden foglalkozni kivánok még a forgalmi adó kérdésével. Én erős kritika alá vettem azt a nagygyűlést, amelyet a napokban tartottak, és pedig azért, mert a formákban nem tartottam helyesnek. Az én kritikám legkevésbé irányult Sándor Pál igen t. képviselőtársam ellen, sőt el kell ismernem, hogy teljesen informálva voltam ennek organizálásáról, s arról, hogy ő elég energi­kusan akart fellépni és a nagygyűlés megtartását meg akarta akadályozni vagy pedig annak idejét kitolni. (Pakots József : Nem volt bűn, hogy meg­tartották !) De épen az igen t. képviselő ur mutatott rá arra, hogy a forgalmi adót arra használják fel, hogy agitácionális és propagandaeszközzé tegyék. Nagyon kérem az igen t. képviselő urat, aki "meg­mutatta, hogy energiával tud szembeszállni áramlattal, oly szellemmel, amely egyszer már megnyilvánult s amely csak kárára volt âz ország­nak, hogy ugyanezzel az energiával szálljon szembe most is ezekkel az áramlatokkal, melyeknek első célja épen az, hogy őt a székébői kiforgassa. (Zaj a szélsőbaloldalon.} Én ez ellen foglaltam állást és ezt az álláspontomat mindig kifejezésre is fogom juttatni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélső­baloldalon.) T. képviselőtársam azt is emiitette, mintha a háttérben mozgatnám az érdekeltségeket egymás ellen. Ez ellen állást kell foglalnom. Én semmiféle befolyást nem gyakoroltam a Gyoszra, vagy a Baross-szövetségre, nem tettem semmiféle oly ki­jelentést, hogy kedvezményhez jussanak azok, akik nem vettek részt az agitácionális munkában. Én csak helyeseltem, hogy komoly formában törek­szenek követeléseiket és kérelmeiket hozzám el­juttatni, A Gyosz. vezetősége maga látta be, hogy mindazok az érvek, melyeket én annak idején fel­hoztam a fázisrendszer ellen, oly akadályok, melyek ezidőszerint a fázisrendszernek megvalósitását nem teszik lehetővé. A t. képviselő ur azt is kifogásolja, hogy én nem veszem észre, mi történik az adminisztráció­ban és szóvátette, hogy én gyakoroltam a legélesebb kritikát a pénzügyi adminisztráció ellen. Vélet­lenül nincs most nálam a beszédem, elfelejtettem magammal hozni, de kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék beszédemet figyelmesebben el­olvasni, mert azt mondottam, hogy vannak hibák, tévedések az adminisztrációban, de ne méltóztas­sék általánosítani, mert olyan ritka, derék tiszt­viselői karral állunk szemben, (Sándor Pál : Én nem tagadom !) amely a leglelkiismeretesebben telje­siti kötelességét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én dol­gozom velük, én ismerem őket és épen ezért az ellen is tiltakozom, hogy személyeket említsenek meg a másik oldalról. . . (Esztergályos János : Dr. Kovács igazgató, Pécs !) Ők ismerik a maguk hivatását (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobbjelöl.) és méltóztassanak megnyugodni abban, hogy a tisztviselők tudatában vannak hiva­tásuknak. Az ellen, ki kötelességét nem teljesiti, viszont a legerélyesebben lépek fel. Nem egy kép­viselő tehet erről tanúságot, mert volt rá eset, hogy elmozdítottam valamelyik tisztviselőt s akkor a képviselő jött hozzám kérni, hogy ne mozdítsam el állásából azt a tisztviselőt. (Zaj balfelől.) Ami a forgalmi adórendszert illeti, az igen t. képviselő ur nagyon zokon vette azt a kijelen­tésemet, amelyet az Omke. elaboratumára mon­dottam. Én csak azt mondottam, hogy nem helyt­állók az adatok egy uj rendszerre való áttérés szempontjából. Itt különböző számitások voltak lehetségesek, de vagy túlmagasan vannak felvéve a statisztikai adatok vagy túlalacsonyan. A kul­csok ugy vannak alkalmazva, hogy végeredmény­ben lehet, hogy egy érdekeltség ezt elfogadhatja, de a többi érdekeltség a legerősebb ellenállást fejtené ki. Én azt kérdeztem és azt kérdezem ma is, hogy mely pénzügyminister meri a felelősséget vállalni, hogy majdnem egyoldalulag készített elaboratum alapján megváltoztassa a rendszert és így tulaj donképen veszélyeztesse a célt, amelyet maga elé tűzött. Azt mondja a képviselő ur, hogy én nagyon könnyen segíthetek, mert mindennap emelhetem az adót. Én két dolgot tanultam meg : először azt, hogy adót emelni nagyon nehéz, és szeretném

Next

/
Thumbnails
Contents