Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 523 ninál sokkal nehezebb időkben kellett a sarat megállania és az ellenzéki kritikával szemben védelmeznie azt a politikát, amely végeredményben mégis csak Bud pénzügyminister ur helyzetét könynyitette meg. Mi visszamenőleg hangoztathatnánk bármilyen súlyos kritikát, mégis meg kell állapitanunk róla azt, hogy sokkal nehezebb időkben állt a magyar pénzügyek élén, mint Bud minister ur, akkor, amikor a magyar pénzügyi politika és az egész magyar közgazdasági élet nem volt egyéb, mint a háború és a forradalmak után itt, a televény területen felhalmozódott piszkos vizekből keletkezett posvány. És mégis, mi volt a helyzete Kállay pénzügyministernek ? A legélesebb ellenzéki kirtikával kisérték működését, amelynek eredményeképen vagy honorálásaként — és ezt utólag meg kell állapitanom Kállay volt pénzügyminister úrról — ő a vidéki harambasák működését nem tűrte. Ha tudomására jutottak olyan tények, amelyekből nyilvánvalóan látta, hogy a vidéki lakosságot, az iparosokat, kereskedőket, vagy másrendü lakosságot az úgynevezett forgalmi adóellenőrök háborgatják — ma az egész gazdasági élet jóformán a forgalmi adóellenőrök körül forog, — ha látta azt, hogy a forgalmi adóellenőrök és a pénzügyigazgatók szükségtelenül és igazságtalanul nyúzzák a népet és harácsolnak, akkor a volt pénzügyminister urnák volt ereje, hogy ezekkel a harambasákkal és protektoraikkal szemben is a maga akaratát vigye keresztül a pénzügyministeriumban. (Meskó Zoltán : Vissza kell hivni a régi pénzügyministereket ! akik legalább tudják, hogy mit hogyan nem kell csinálni !) Ezzel szemben most mit tapasztalunk ? Az ellenzék a legnagyobb bizalommal fogadta Bud pénzügyminister urat és politikáját és ő maga is, mikor ide kiállott a nemzetgyűlés elé, nagyon szimpatikus beszédet mondott arról az adminisztrációról, amelynek hidrája szükségtelenül hatalmassá nőtt és azokról a pénzügyi tisztviselőkről, akik igazságtalanul járnak el az állam lakosságával szemben. De mit kellett ezután tapasztalnunk? A pénzügyminister urnák azt jelenti a forgalmi adóügy osztály, — mit jelenthetne egyebet — hogy Magyarországon egy-két kisközség kivételével az egész nép csendben van és örömmel várja a forgalmi adóellenőrök látogatását ; ha pedig egy forgalmi adó-főellenör beteszi a kereskedő és iparos üzletébe vagy műhelyébe a lábát, akkor a boldogságtól hajlandó a forgalmi adó dupláját megfizetni. De mégis csak jó volna, ha a pénzügyminister ur nemcsak a forgalmi adó-ügyosztály hatalmas osztálytanácsosát hallgatná meg, hanem, ha már az ellenzéki képviselőket nem hallgatja meg, legalább hallgassa meg a pártjában levő képviselőket arra nézve, hogy mi a véleményük erről. (Egy hang a jobboldalon : Megmondottuk a véleményünket !) Nagyon örülök, ha a t. képviselő ur megmondotta, mert akkor a minister urnák tudnia kell, hogy a forgalmi adóügyosztály a minister urat helytelenül informálta, hiszen ez állandóan azt jelenti, hogy a Sipkaszorosban minden csendes. Előttem jelentette a forgalmi adóügyosztályban dolgozó ministeri tanácsos a minister urnák, hogy pár község kivételével az egész országban a forgalmi adó terén rend van és az emberek meg vannak elégedve. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fábián Béla : Az a küzdelem, amely a forgalmi adó kérdésében ugy kint az érdekeltségek körében, mint pedig idebent a parlamentben folyik, tulajdonképen három irányú. Az első irányzat a forgalmi adó eltörlését követeli, igazságtalannak mondván azt, mivel a forgalmi adó nem egyéb, mint burkolt fogyasztási adó és kéri ennek "egyenes adókkal való helyettesítését. Erre a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy mai államgazdasági okok lelietetiennné teszik a forgalmi adó eltörlését. A második irányzat az, hogy ha már a forgalmi adónak meg kell maradnia, akkor hozzák be a fázisrendszert, hogy az első helyen, tehát a termelőnél a gyárban, vagy pedig a határon rójják le a forgalmi adót. Erre is azt mondja a minister ur, hogy ez is lehetetlen, annak dacára, hogy 1925 január elsejére ígérték a forgalmi adó rendszerének az egész országban való megváltoztatását. Közben azonban a Gyosz.-nak, amelynek, ugy látszik, legnagyobb a hatalma Magyarországon, két osztálya a bőrgyárosok és a vasgyárosok kijelentették, hogy lehetetlenség, hogy a fázisrendszerre térjenek át s erre a pénzügyminister urnák egyszerre az lett a véleménye, hogy, kérem szépen, akkor a fázisrendszerre egyelőre áttérni nem lehet, mert nincs garantálva az az összeg, amely a költségvetésbe be van áilitva. Hiába állította az Omke, azt, hogy behajtja azt az összeget, amelyet a pénzügyminister ur kontemplált, a pénzügyminister ur erre áttérni még sem volt hajlandó. A harmadik, amivei főként foglalkozni kívánok, a behajtás módja. Azt hiszem, ebben a kérdésben nincs pártkülönbség sem ellenzéki, sem egységespárti képviselők között. Ha már be kell hajtani azt az összeget, legyen egyszer már vége anak a gyalázatos, vexaturás behajtási rendszernek, amelyet az egész országban tapasztalhatunk (Ugy van ! Ugy van !), legyen vége a vidéki harambasák basáskodásának és a pénzügyminister ur szerezzen egyszer érvényt akaratának ugy a ministeriumában, mint a vidéken ; mert ha a vidéki pénzügyigazgató fontosabb személyiség és súlyosabb a szava, mint a t. pénzügyminister urnák, tegyük meg talán őt pénzügyministernek s akkor a pénzügyminister ur mint pénzügyigazgató majd engedelmeskedni fog az újonnan kinevezett pénzügyministernek. Csak példát akarok a nemzetgyűlés elé hozni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a pénzügyminister ur kijelentette már párszor és kijelentette most nemrégiben is, hogy a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek és piaci árusoknak, ha segéd nélkül dolgoznak, nem kell könyvet vezetni. Itt van a csepeli piaci árusok kérvénye, amelyben kérik, hogy az Isten szerelméért hagyják őket békében, ne kötelezzék őket hivatalos könyvek vezetésére. Ezek a piaci árusok kisembereü, akik nem tudják, hogy melyik tételt irják be előbb a könyvbe a vásárolt cikkek után. És ezekre a kisemberekre rónak ki milliós összegeket azért, mert nem vezettek könyveket. Sándor Pál t. képviselőtársam megemlítette, hogy előfordult olyan eset, hogy a községben levő szövetkezet igazgatója egyszersmind forgalmi adóellenőr is. Nekem volt egy esetem, hogy valaki községi biró volt, iparhatósági megbízott volt, Hangya igazgató volt s forgalmi adóellenőr volt egy személyben. (Szabó Sándor : Tehetséges ember volt !) Hogy milyen tehetséges ember volt, az mindjárt kitűnik a következőkből : blokkoltatta a többi kereskedőket és amikor valaki állítólag forgalmi adóáthágást követett el, ugyanazt a kereskedőt havonként húszszor idéztette be a távoli községben lakó főszolgabíróhoz, úgyhogy ha fel is mentették azt a szerencsétlen embert, de húsz napot nem tölthetett az üzletében. Amikor felvezettem a vidéki kereskedők és iparosok küldöttségét Pest vármegye főispánjához Preszly Elemérhez, és felmutattuk előtte az ugyanazon ember részére szóló idézéseket, a főispán maga is elborzadt és intézkedéseket igért. Mentem a kereskedelmi ministerhez, a pénzügyministerhez, de olyan hatalmas főszolgabíróval állottunk szemben, hogy tehetetlen volt vele szemben nemcsak a