Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

252 A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július M 8-án, szerdán. (Fábián Béla : És jutalék is ! — Sándor Pál : És van zsarolás ! — Rothenstein Mór : És illegális jövedelem !) és ez a jutalom épen olyan mohóságra ösztönöz egyes tisztviselőket, mint a jutalék, ami természetes, főleg akkor, ha nem adnak nekik tisztességes fizetést. Figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy foglalkozzék a községi pótadókkal, amelyeknek kivetését kontingentálta, korlátozta. Emiatt ma abban a községben is, amely kultúra szempontjából a helyzet magaslatán áll és fejleszteni akarja a népkultúrát, lehetetlenné van téve a község törekvése a pótadók kivetése mértékének megszabása folytán. Az a véleménye a t. kormánynak, hogy a kereseti adókból bőségesen kárpótolhatja magát a község. Ez azonban csak a községek 2—3%-ára vonatkozik, nem a községek egyetemére. Annak idején beigérte Kállay t. képviselőtársam és barátom (Mozgás.) — büszke vagyok rá, ha nem is vallok vele egy politikai nézetet (Helyeslés a jobboldalon.) — hogy rendszeres és intézményes alapon rendezni fogják a községek háztartását. Ez a törvényjavaslat azonban egyre késik. Ugy látszik, hogy ezt is Genfbe kell vinni legközelebb és ott kell engedélyt kérni a községek háztartásának rendezhetésére. T. Nemzetgyűlés ! még csak egy-két szót a beruházásokról. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur ugy hozta Genfből a beruházásokat, mint engedményt és ezt a felfogást a helyettes ministerelnök ur több lapban közzétett nyilatkozataiban be akarja vinni a köztudatba. Ismétlem, egészen téves felfogás. Azt sem tudom kimagyarázni a külföldi kölcsön felvételét tárgj-aló protókollumokból, hogy mi lekötöttük volna magunkat abban a tekintetben is, hogy saját erőnkből sem fogunk beruházásokat eszközölni. Ez utóbbi felfogás nyilvánul azonban meg a pénzügyminister urnák és az igen t. ministerelnök urnák genfi utjukról elmondott beszámolójukban. Azt a jelentést tették ide hogy a Népszövetségi Tanács Genfben megengedte, hogy az 1924/25. költségvetési évben elért körülbelül 40 millió aranykoronás bevételi többletet beruházásokra felhasználhatjuk. Ismétlem, semmi jogalapja nincs a genfi értekezletnek a törvényeink közé beiktatott egyezmények szerint arra, hogy ehhez hozzászólhasson. Én örülnék, ha vállalná ezt a szerepet a népek szövetségének tanácsa.Örülnék, mert akkor látná a Népszövetség Tanácsa, hogy nekünk csakugyan annyi kölcsönre van szükségünk, hogy talpraállitsuk az országot, amenynyit Kállay és a mélyen t. miniszterelnök ur annak idején tett előterjesztésében számításba vett, t. L, 650 millió koronára. Most Smith Jeremiás főbiztos ur egyenesen ösztökéli jelentéseivel a kormányt, hogy iparkodjék az állam pénzügyi helyzetének helyreállítása mellett a gazdasági eletet ís lendületbe hozni. Egyenesen követeli tőle, minden jelentésében kifejezetten, aki itt a Nemzetek Szövetsége Tanácsának képviselője, ez a követelménye. Ha a beruházásokra sem szabad a saját forrásainkból elért bevételeket saját legjobb belátásunk szerint fordítani, kérdem, hogyan tudjuk rendezni, reorganizálni, magángazdaságunkat, amelyre a Népszövetség oly nagy súlyt helyez. Nagy hiba volt (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) a kormány részéről, amelyért viselnie kell a felelősséget az egész kormánynak, de különösen a pénzügyminister urnák, hogy az 1924/25. évi költségvetésben nem irányozták elő megfelelő beruházásskra azt a bevételi összeget, amelyből a 40 millió aranykorona, a többlet keletkezett. Egészen máskép állana gazdasági életünk, ha a maga idejében beruháztunk volna 50—60 millió aranykoronát, mert én a több-bevételt ennyire taksálom. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Azt sem értem, hogy a Népszövetségi Tanács vonakodik attól, hogy a deficit fedezésére nem szükséges 50 millió aranykoronát a külföldi kölcsönből beruházásokra fordítsuk. Hol van itt az észszerüség, hol van itt a logika? Mitől fél? Miért bizalmatlan velünk szemben, amikor látja, hogy a magyar nép, az egész ország egyeteme képes a végsőkre is, hogy talpra állítsa ezt az országot gazdaságilag és hogy megalapozza ennek az országnak jövőjét. Szinte azt kell hinnem, hogy enged minket a lejtőn lesiklani, ha elzárja tőlünk a beruházások lehetőségét. Ne felejtse el a Nemzetek Szövetsége, hogy nekünk államadóssági terheinkre évente 70 millió aranykoronát kell fizetnünk és ebből 33'8 millió korona a külföldi kölcsön törlesztésére és kamatára esik. Mi senkit sem fogunk felhizlalni az 50 millió aranykorona megtakarított kölcsön alacsony kamatoztatásával. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Nagy hibája a beruházási programúinak az, hogy nem programm. Az igen t. ministerelnök ur és Bud igen t. pénzügyminister ur programmról beszél, de nem konkretizálja, hogy mire akarják fordítani ezt a 70 millió aranykoronát. Mindig csak az üzemeket tolják előtérbe és ezek között elsősorban az államvasutakat. Micsoda gazdálkodás folyik az államvasutaknál és milyen a tarifapolitikája? Kell nekem erről a nemzetgyűlés előtt beszélni? Kiérzem a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur nyilatkozataiból, hogy maguk is helytelenítik az ott folyó gazdálkodást, de'tehetetlenek, mert az államvasutaknak Van egy őrangyala, de nem is őrangyala, hanem egy hatalmas őre, aki nem angyal. "(Felkiáltások : ~Ki az?) Majd meg fogom mondani. Szeretném az államvasutak gazdálkodási rendszerét apró részletekre szétszedni. Ezt azonban nem teszem, csak felhivom az igen t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az 1924-25. évi költségvetésben 800 milliárdos beruházási alapot létesítettünk, amelyre nézve kijelentette, hogy ezt a 800 milliárdot is nagyobbrészben az államvasutak beruházására szánta. Én tehát olyan kormány iránt, amelynek égisze alatt az államvasutaknál ilyen okszerűtlen és pazar gazdálkodás folyik, bizalommal nem viseltetem és minthogy ez a törvényjavaslat főleg ezt a gazdálkodást táplálja, a javaslatot általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólára következik? Csik József jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Volt már Magyarországon forradalmár ügyvéd, forradalmár orvos, forradalmár nagybirtokos, de fűszerest, aki forradalmár lett volna, iparost vagy piaci árust, aki Magyarországon forradalmat csinált volna, még nem jegyzett fel a történelem. Az első férfiú, aki Magyarországon ezt a társadalmi osztályt, amelynek életérdeke fűződik a nyugodt munkához és ahhoz, hogy ne legyen forradalom, igy állította be és aki suszter-Maratkat és füszeres-Robespiere-ket fedezett fel, Magyarország uj pénzügyministere, Bud János minister ur. (Felkiáltások : Miért uj ?) Uj a pénzügyminister ur azért, mert ő eddig csak ahhoz volt hozzászokva, hogy nevét a legnagyobb dicséret hangján, a legnagyobb szeretettel és ragaszkodással emiitették ugy' a sajtóban, mint itt a nemzetgyűlésen és nem volt hozzászokva ahhoz, hogy az ellenzék néha a pénzügyminister politikájával szemben kritikát is gyakarol ; ő csak egy kedves, szerény, derék és aranyos ellenzékhez volt hozzászokva, amely az ő működését kedves és dicsérő kritikával illeti. Ugy látszik, ő nem volt hozzászokva ahhoz a nehéz parlamenti atmoszférához, amelyben Kállay pénzügyminister volt, akinek itt a Házban bizony a mosta-