Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán, 521 eljárás, amely semmiképen sem egyeztethető össze a mi költségvetési jogunkkal, és legkevésbé alkotmányunkkal, hogy a pénzügyminister ur idedob egy felesleget anélkül, hogy errenézve a költségvetésben magában részletesen felosztást közölne a nemzetgyűléssel abban a tekintetben, hogy miképenis fog a fizetésjavitás kijégecesedni az egyes kormányzati ágaknál. (Halljuk! bal/elől.) Enélkül nem lehet birálni az államháztartás helyzetét, ha a kormány nem áttekinthető formában a költségvetésbe beleillesztve hozza a 15%-os alapon felépített illetményrendezést. A pénzügyminister ur arra is utal, hogy státusrendezés van. T. i. a lineáris fizetésjavitáson kivül még 5%-ot szánnak státusrendezésre. Ez a státusrendezés zárt ajtók mögött folyik és az egyes szakmabeli tisztviselők nem tudnak arról, mi is" fog velük történni. Kiszivárgott az a hir, hogy az az arány, amely a különböző tisztviselői állások tekintetében a különböző szakoknál eddig fennállott, meg fog változni ugy, hogy egyes tisztviselői szakok ezáltal előléptetésükben valósággal megakadályoztatnak, elnyomatnak. A fizetésrendezés elégtelenségen kivül ez járul hozzá a tisztviselők izgalmához, a tisztviselők nyugtalanságához. Tudom, hogy a t. pénzügyminister ur a szakmunkát becsüli és nagyra értékeli, ezért csak arra kérem, hogy semmiféle befolyás által ne engedje magát az osztó igazságtól eltántorítani. Ahhoz a minden branche, minden szakma hozzájárul, hogy a magas állások megfelelően arányosittassanak, mert hiszen abuzus volt, a forradalomnak egy fattyú kinövése, hogy annyi magas állást rendszeresítettek. De viszont azt az arányszámot, amely a különböző szakmabeli státusokban az állások tekintetében fennállott, nem szabad megváltoztatni az egyes szakmabeli tisztviselők rovására, mert ennek kiszámíthatatlan következményei lennének a közigazgatásra és az egész kormányzatra. (Ugy van! a baloldalon.) A nyugdíjasokkal is nagy a megélhetési gond. Az odadobott 400 milliárdnyi nagy összegről a költségvetési részletek betekintése és bírálata nélkül nem tudom megállapítani, hogy csakugyan lehetetlenség-e az, hogy a legnagyobb nyomorban szenvedő nyugdíj ásóknak legalább némileg javítsák az ellátását. Mindkettőnél — ugy a ténylegeseknél, mint a nyugdíjasoknál — olyan feszítő a nyomor, hogy az valóságos mételyévé válik a közéletnek, ha a ténylegeseknél nem megyünk tovább 15%-nál és nem nyújtunk legalább valamit a nyugdíjasok részére. A nyugdíj ásóknál a kormány egy önleleplezéssel élt. Azt mondja, hogy az elkapcsolt területekről idemenekült tisztviselők nyugdíját is mi viseljük és ez az egész államháztartásban 47—48 millió aranykoronát tesz ki. (Fábián Béla : Meg kellene fizettetni azokkal, akik idehozták azokat a megszállott területekről való köztisztviselőket !) Az én álláspontom rigorozusabb ennél és ugy a magánjog, mint a nemzetközi jog alapján teljesen helytálló. Ezt a 45 millió aranykoronát olyan arányban, amilyen arányban a magyar területek az utódállamokhoz csatoltattak, az utódállamok viselni kötelesek, épolyan jogon, amilyenen elszedték tőlünk kultúrintézményeink felszerelését, elszedték vasutainkat, elszedték minden ingó javainkat, amelyek az elszakított területen maradtak. Az elszakított területen szolgált tisztviselő épugy, mint a fa az ottani erdőnek, egyenesen elválaszthatatlan tartozéka annak a területnek, amelytől őket elszakították, ahonnan kiutasították vagy kiüldözték. Az utódállamok tehát kötelesek nyugdíjuk terhét is viselni. Itt nem lehet diplomáciai, fceztyüskézzel tárgyalni az utódállamokkal. Méltóztassék az igen t. kormánynak ebben a kérdésben ez egyszer gerincesnek lenni és kijelenteni egy jegyzékben, hogy minaddig, amíg ezt a 48 millió aranykoronát, amely őket jogosan terheli, az utódállamok egymás között nem vállalják, mi egy fillér reparációs költséget sem fizetünk. (Helyeslés.) Nem akarok az egyszerűsítésekről beszélni. Ezt esztendők óta huzza ennek a kormánynak elődje és ez a kormány maga is, bár törvények kötelezik arra, hogy az egyszerűsítést intézményes alapon intézze el. Most mit csinál ? Azt mondja, hogy az Országos Takarékossági Bizottság kezébe tette le ezt a nagy horderejű égetően sürgős kérdést, a Takarékossági Bizottságról pedig a félhivatalos jelentés közli, hogy szabadságon van. Azoknak az uraknak, akik ennek a kérdésnek az intézését bízták, nem lehet nyugalmuk addig, amig ezt a kérdést dűlőre nem viszik. Kiszámíthatatlanok azok a következmények, amelyek az egyszerűsítés halogatásából anyagi és erkölcsi tekintetben erre az országra hárulnak. Sokszor felemeltem szavamat az egyszerűsítés kérdésében, mert az egyszerűsítés végrehajtásáról és attól, hogy tudja-e a kormány a menekült tisztviselők 48 milliónyi nyugdíját áthárítani az utódállamokra, függ ennek az országnak életképessége. Ezzel nem lehet taktikázni, ezzel nem lehet politikát csinálni. Ha igaz, az a megállapítás, amelyet gróf Andrássy Gyula a választójogi vitában tett, hogy a politika művészet és tudomány, akkor az igen t. ministerelnök ur mindkét követelménynek megfelel. De a szakminiszterek kötelesek őt az általam érintett kérdésekben támogatni, felvilágosítani, mert hiszen ő a gazdasági- és pénzügyi kérdésekben nem jártas annyira, hogy megvethetné lábát a külfölddel szemben, habár enélkül is külföldi tárgyalásai nagyjelentőségüek az országra. Még csak néhány szót. Sándor Pál t. képviselőtársam részletesen kifejtette, hogy a forgalmi adórendszer megváltoztatása mellőzhetetlenül szükséges. Ehhez nincs semmi hozzátenni valóm ; ő példákkal illusztrálta ezt. Nekem az a véleményem, hogy akármilyen rendszer van, hat a szellem és az irány jó, akkor megszűnik az a vexatura, megszűnik az a veszedelem, hogy a kereskedők és kisiparosok rövid idő alatt elpusztulnak a forgalmi adó igazságtalanságai folytán. (Fábián Béía : A minister urnák azt referálta az osztály, hogy a vidéken meg vannak elégedve a forgalmi adó behajtási módjával !) Ha a pénzügyminister ur a kisiparosokra és kiskereskedŐKre nézve átalányozza a forgalmi adót és ezt igazságos és méltányos alapon teszi, 'ezzel a vexaturáktól mentesiti a kisipart és a kiskereskedelmet. Mindenesetre a fázisos rendszer vezetne a teljes sikerre és én hiszem, hogyha olyan fanatizmussal szólott is és ha erősen angazsálta is magát a t. pénzügyminister ur a mostani rendszer mellett, Sándor Pál igen t. képviselőtársam és barátom felszólalása megingatta őt. Épen ezért merem hinni, hogy kisebb területen el fogja rendelni a fázisos rendszerre nézve a próbát. Amit most látnak a vidéki kiskereskedők és kisiparosok, az egyenesen megdöbbentő. Az én kerületemben eddig nem volt forgalmi adóhivatal. Most egyszerre kettőt szerveznek, ami ha megtörténik, kerületemet elözönlik az ellenőrök. Egyenesen kétségbeestek, hogy ezentiil mi fog velük történni. Eddig csak levetkőztették őket, de most még családi szentélyükbe is betörnek, a veséjükbe is be akarnak nézni ! (Fábián Béla : Azt kérdezik, hogy mennyibe kerül havonta a mosás !) Azzal a mohósággal törekszenek kipuhatolására, igazságtalan kipuhatolására a forgalmi adóknak, amellyel a tőzsdei konjunktúra idejében a tőzsdések rohantak a jövedelemre. Igaza lehet abban a t. pénzügyminister urnák, amit Sándor Pál t. képviselőtársam közbeszólására mondott a t. pénzügyminister ur, hogy most már nincs jutalék, de van jutalom