Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi- július hó 7-én, kedden. 513 komáromi huszárosztály felszerelése és a sisakok közt. Itt egy kis időbeli eltérés van a dologban. T. i. az az állapot, amelyet a huszárosztály felszerelésére nézve felhozott az igen t. képviselő ur, körülbelül ilyen formában, ha nem is olyan crassan, fennállott ezelőtt másfél esztendővel ; másfél évi ministerségem alatt azonban, hála Istennek, sikerült annyira vinnem, hogy semmiféle felszerelési hiány sem lehetséges ma sehol, egyetlenegy csapatnál sem. Arra nem volt időm, mert még csak két nap telt el, hogy meggyőződjem arról, hogy \annak-e tényleg Komáromban ilyen bajok. Ha azonban vannak, akkor az ottani parancsnokság volna a hibás, mert, mondom, másfél év óta már kétszer volt alkalom rá, hogy minden csapat megkapja azt a felszerelést, amelyet igényelt ; ha tehát neki hiányoznék felszerelése, akkor nem igényelt helyesen. ( Ugy van ! jobb felöl.) Ez a másfél esztendei időeltérés egy momentumban igy összehozva, mindenesetre hamis világot vet az egész beállításra. Ami már most az u. n. ezüstös-aranyos sisak kérdését illeti, (Malasits Géza: Ezt is a trianoni szerződés irja elő !), ezt nem a trianoni szerződés irja elő, hanem amióta a világ áll és amióta népek katonaságot tartanak (Roíhenstein Mór : Nem mind arany ami fénylik !), azóta minden nép, minden vezér, minden nagy katonai uralkodó arra igyekezett, hogy hadserege csinos legyen. Ez magától értetődik, benne van a Katonai etikában. Hiszen nem kell itt, nem tudom én, micsoda dolgokra visszanyúlni, tessék csak elmenni a botokud indiánok közé, ott is a botokud katonának szebb a tolla, mint a nem katona botokudnak, hosszabb a lándzsája, lehetőleg ezüst végű és a teste szebben van bepingálva, mint a nem katonáé. Tessék végignézni a nagy uralkodók, nagy nemzetek hadseregem, azoknak felszerelése mindig csinosabb, jobb, mutatósabb volt, mint a katonai téren elmaradottabb népeké. És most térek rá a Potemkin-falura. Abban aztán igaza van t. képviselő urnák : az az ezüst és arany sisak egészen hasonlít a Potemkin-faluhoz, mert az egészen szerény, könnyű, vékony aluminium fém, amelynek egyes részei rézzel, sárgarézzel vannak bevonva. (Derültség jobbfelöl és a középen.) Egyéb dolgokról is hallottam, miután azonban nem voltam itt, nem tudom, hogy tényleg állitotta-e azokat a képviselő ur, vagy pedig csak egyik-másik lapba tévesen kerültek be. Valamit hallottam arany mandaringombokról és tiszta arany főparancsnoki sisakról. Ezek dajkamesék. Ha a képviselő urnák ilyen értesülései vannak, méltóztassék tudomásul venni, hogy ezt valamilyen dajka mesélte el az utcasarkon és nem tudom én, hányadik szájból került a képviselő úrhoz. (Derültség jobbfelöl és a középen.) Az igen t. képviselő ur nagyon keményen szólalt fel, a parádék ellen és azt mondta, hogy a honvédségből nem lát egyebet, mint hogy folyton parádézik. (Baross János : Ezt nem mondtam ! A parádéból sok !) Épen ebben a kijelentésbe foglaltatik annak a bizonyítéka, hogy mennyire szükséges a parádé. Ez is olyan kérdés, amelyre azt mondhatnám, mint előbb az öltözetre, hogy amióta a világ fennáll, azóta a katonának parádézni is kell. De a mi viszonyaink között épen az, amit a hépviselő ur mond, hogy a honvédségből soha mást nem látott, csak parádét, bizonyítja, hogy parádé kell, mert ha kicsi is a hadseregünk, de mutatnunk kell, különösen ma, mert minél kisebb és mennél kevesebb, annál inkább kell mutatni, hogy van és hogy jó és megáll a helyén. (Szilágyi Lajos: A románok is egy zászlóaljat négyszer-ötször végigvonultattak az utcán egy napon, amikor Budapesten voltak I) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ezt a külföldön nem fogják megérteni. Nagy tévedés. Ahol katonai kérdésekkel foglalkoznak, ahol katonai érzés van, ott igenis mindenhol megértik ezt, sőt oda törekszenek, hogy a katonák mutassák meg. hogy mit tudnak, milyen fegyelmezettek, milyen rendesek, milyen csinosak. Tessék megnézni példának okáért az angol katonaságot. Én nem tudom, volt-e alkalma az igen t. képviselő urnák, — nekem, hála Istennek, egjszer volt — hogy Gibraltárban láttam az angol katonaságnak egy kis osztagát díszruhában kivonulni. Mondhatom, hogy a mi u. n. ezüst- és aranysisakunk és a mi jó becsületes harctéri khaki-ruhánk nagyon messze van attól a parádétól, amelyet ők csináltak, pedig ők értik a dolgot, ők értenek a katonasághoz. (Zaj a szélsőbaloldalon : — Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! (Szilágyi Lajos : Kétháromévenként uj egyenruhát készítenek nálunk !) Gr. Csáky Károly hon védelmi minister : Egyben egyetértek az igen t. képviselő úrral és ez az a kijelentése, hogy kicsi, de erős és imponáló hadsereget akarunk. Mi is olyat akarunk, méltóztassék erről meggyőződve lenni. Méltóztassék azonban megengedni nekem azt, hogy én ezt a kicsi hadseregünket az én meggyőződésem, az én tudásom, és az én legjobb törekvésem szerint alakítsam erőssé és imponálóvá. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő urnák olyan kevés a bizalma hozzám (Baross János : Nem is beszéltem erről !), de ne vigye át ezt a bizalmatlanságot rólam a honvédségre. (Baross János : Erről szó sincs !) És meg lehet győződve arról, hogy akármilyen bizalmatlan lesz irántam és akárhogyan fog támadni, ezentúl is a saját meggyőződésem, a saját lelkem sugallata szerint fogom a honvédség ügyeit intézni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) Baross János : Félreértett szavaim helyreigazítása cimen kérek szót ! Elnök : Tessék ! Baross János : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a hadügyminister ur személyével . . . (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Pardon, honvédelmi minister !) . . . bocsánat, honvédelmi minister, — de Magyarországnak is van hadügye. (Farkas István : Hadügyminister majd Bécsben lesz, vagy Prágában Î —• Szilagyi Lajos : A honvédelmi minister elnevezést is mi javasoltuk !) A honvédelmi minister ur személyével eszemágában sem volt foglalkozni és nem panaszkodhatik a honvédelmi minister ur, hogy, ha bármiféle kérdéssel jön, az ellenzék neki nehézségeket okozna. Az ő személye iránt, azt hiszem, soha egyetlenegy ellenzéki párt részéről sem nyilvánult meg bizalmatlanság. (Szilágyi Lajos : Kérdezze meg a minister ur Sréter Istvánt !) Ez a kérdésnek első része, a személyi része. Ami a kérdés második részét illeti, azt hiszem, maga a honvédelmi minister ur sem magyarázhatja szavaimat ugy, hogy én a magyar hadsereg ellen beszéltem. Nem. Nagyon precizül idézte a honvédelmi minister ur azt, hogy én egy kicsi, erős hadsereget akarok ; olyan legyen, mint a bors, — de én nem láttam, hogy a bors fényes volna, hanem szürkés-barna és erős. (Derültség a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Megjegyzem, az egész epizódot, az egész kérdést egy kicsi pottirage-nak neveztem, mint ahogy az is. A kérdés lényege az, hogy Magyarországnak olyan kevés a pénze hadseregre, hogy ami pénzt hadseregre tudunk és szabad fordítani, azt inkább komolyabb felszerelési tárgyakra fordítsuk, mint évenként változó uniformisokra. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Nem változásról van szó !) Ami azt illeti, hogy másfél évvel ezelőtt hiány-