Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-443
512 A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. gánvállalatoktól vártuk, hogy ezeket vegyék fel. Azt vártuk minden egyes részvénytársaságtól, hogy az eltávolítani kényszerült közalkalmazottakat szárnyai alá vegye. És mi történik? Amikor a pénzügyi politika azzal dicsekszik, hogy az államgazdaság helyrejött, de a magángazdaság, elismeri ő is, nincs rendben, akkor ujabb létszámapasztással, ujabb tömegeket bocsátanak el, és megint azt követelik a magángazdaságtól, hogy vegye fel ezeket az embereket. Tehát a rendbejött állami gazdaság elbocsát, elkerget a kötelékéből alkalmazottakat, és a rendetlenségben lévő, legnagyobb zavarral küzdő, krízisét élő magángazdaságtól várja azt, hogy felvegye ezeket a kitaszitottakat. Megítélésem szerint erkölcstelen ez az eljárás, és nem lehet a kormánynak ezt az eljárását menteni. A t. pénzügy minister ur ide szólt hozzám, hogy tessék anyagi forrásokat megjelölni. Igaza van neki, mert ha nem jelölünk meg anyagi forrásokat, akkor csak üres követeléseket szegzünk szembe és nem tesszük lehetővé az általunk kifejtetteknek megvalósitását. Én megint csak azokat az anyagi forrásokat nevezem meg, amelyeket már az elmúlt esztendőben megneveztem. Említhetném azt is, hogy a szanálási törvényjavaslatok tárgyalása idején Ernszt Sándor, vagy Czettler Jenő képviselőtársamnak javaslata bőségesen tartalmazott olyan anyagi forrásokat, amelyeknek jövedelme a közalkalmazottak sorsának javítására lett volna fordítható. Tehát két parlamenti szónoknak felszólalását emiitettem — nem ellenzéki egyik sem, — amelyekben feltártak uj anyagi forrásokat, és így már meg is neveztem a szükséges anyagi forrásokat. De ezenfelül visszatérhetek Nagy Emil volt igazságügyminister urnák szörnyű vádjára is, aki azzal vádolta a pénzügyi kormányt, hogy milliárdokat szórt szét törvénytelenül a nagybankok között. Ezzel már a harmadik anyagi forrást nevezem meg, amikor felem litem azokat az összegeket, amelyeket az egyik volt minister, tehát a kormánynak helyzetét jól ismerő egyik tagja emiitett meg. További anyagi források lehetnek azok, amelyeket Gömbös Gyula t. képviselőtársam egy izben 500 milliós svájci frank, másik két izben néhány százmilliós svájci frank elherdált pénzre vonatkozólag itt a nemzetgyűlés nyilvánossága elé hozott. Elnök : Másodízben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, méltóztassék tehát beszédét befejezni, mert különben kénytelen volnék a szót megvonni. (Zsirkay János : Most mutatja meg az anyagi forrásokat !) Szilágyi Lajos : Mindjárt befejezem. Csak a parlamenti szokásoknak megfelelően a gondolatmenetem végére akarok jutni. A régi parlamenti szokások szerint még fél óráig is beszélhetett a szónok. Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék olyan szabályokra és szokásokra hivatkozni, amelyek nincsenek és sohasem voltak. Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Szilágyi Lajos : Ilyen anyagi források volnának a kis megyei székhelyek megszüntetése, a kis megyék megszüntetése, amint már ismételten mondottam, a hadsereg nyugdíjasai számára pedig ilyen anyagi forrás volna" az, amit tegnap Baross János t. képviselőtársam kifogásolt, amikor az uj egyenruháknak bevezetését kifogásolta. Igenis, van itt tehát egész sora a kidolgozott tervezeteknek. Itt van az Ernszt-féle javaslat, a Czettler-féle javaslat, Nagy Emil és Gömbös Gyula feltárása, vannak tehát olyan anyagi források, amelyeknek jöA^edelme e célra fordítható lenne. Beszédemet befejezve, az a megállapításom, hogy a trianoni béke nem csattanhat a nyugdíjasokon és ez a balkezü keresztény politika, amelyet önök csinálnak, nem ölheti meg a legkeresztényibb társadalmi osztályt, a közalkalmazottakat, a nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat. Apellálok a többségi párt jóérzésére, cáfolják meg azt, amit mi mindig a szemükre vetünk, hogy nincs elegendő szociális érzékük. Hiszen azért agitálunk önök ellen, azért vagyunk oly kiméletlen hanggal önök ellen, azért követelünk rendszerváltozást, titkos választójogot és tiszta választást, és azért követelünk uj nemzetgyűlést, mert nem látunk elegendő megértést a legfontosabb szociális kérdések iránt. Apellálunk tehát önökhöz, mint akik hatalmon vannak és apellálunk mindenkihez, fel a legfelső fórumig, és annak környezetéig. Apellálunk a sokat emlegetett titkos társaságokhoz és egyéb rejtett nagyhatalmakhoz is, hogy ebben a kérdésben álljanak az elhagyott nyugdíjasok, özvegyek és árvák mellé. Ez a törvényjavaslat nem segit rajtuk, ezáltal tömegesen károsodnak és mivel kis exisztenciák, kispolgárok károsodnak tömegesen, a javaslatot nem fogadom el. Elnök : A tanácskozásra szánt idő letelt. A vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a honvédelmi minister ur a holnapi ülés folyamán válaszolni fog Peyer Károly képviselő urnák a Magyar Országos Véderő Egyesületnek a tényleges katonatisztek közti propagandája, a katonatisztek honvédelmi szervezete és a katonai politikai osztály jelentései tárgyában július hó 4-én előterjesztett három rendbeli interpellációjára. Tudomásul vétetik. A honvédelmi minister ur kíván szólani. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés 1 Baross János igen t. Nemzetgyűlési képviselő ur tegnapi beszédére az érdemleges választ a külügyminister ur már megadta. Teljesen egyetértek vele abban, hogy sajnálatosnak találom, hogy az igen t. képviselő ur a magyar honvédségről abban" a formában nyilatkozott, mint ahogyan azt megtette. (Szilágyi Lajos : Egyik legnagyobb katonabarát a parlamentben ! — Felkiáltások jobbfelől : Megmutatta tegnap !) Ez nem változtat azon, hogy mi sajnálatosnak tartjuk azt a módot, ahogyan ő erről a témáról beszélt. A magam részéről mégis kénytelen vagyok, annak ellenére, hogy a külügyminister ur a választ már megadta, hozzászólni a dologhoz azért, mert az igen t. képviselő ur előadásában a honvédségre vonatkozóan bizonyos tévedések vannak. (Szabó Imre : Az ezüst sisak nem tévedés ! — Farkas István : Az aranyozott sem !) Arra is rátérek, csak egy kis türelmet kérek. Mindenekelőtt kénytelen vagyok tiltakozni az igen t. képviselő urnák legelső bevezető mondata ellen, amelyben katonai politikánkat Potemkin-politikának jellemezte. Erről lehet beszélni, vagy lehet nem beszélni. Potemkin orosz főúr, tudvalevően, azzal vezette félre az uralkodónőjét, hogy elvezette mindenfelé az országban, és gyönyörű falvakat, nagyszerű jólétben élő embereket mutatott neki, amelyeket és akiket hirtelen odavarázsolt, azonban ebben semmi valóság nem volt, (Farkas István : Ez áll a mi kormányunkra nézve is !), mert ő direkt erre az alkalomra állította be ezeket a spanyolfalakat és állította be a máshonnan hozott népességet, hogy a cárnőnek bemutathassa, hogy milyen jól él az orosz nép. Én megvallom, bizonyos Potemkiáda van, sajnos, a mai védőrendszerünkben, ez azonban nem tőlünk van, ezt a trianoni szerződés kényszeríti reánk és ezt az urak épen olyan jól tudják, sőt sokkal jobban, mint én, mert nagy részük már képviselő volt akkor, amikor megszavazták a trianoni szerződést, nekem pedig akkor még nem is volt módomban hozzászólani. Ami már most a dolgok további beállítását illeti, az igen t. képviselő ur párhuzamot vont a
