Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1Ù.25. évi július hó 7-én, kedden. 509 és Ígéri, hogy az üres állásokat nem töltik be. Ezzel szemben adatok vannak kezünkben, — nagyon örülök, hogy az igazságügyminister ur is jelen van, — mert például az igazságügyi tárca keretében csak a kezemben levő adatok alapján 1923-ban 15 ügyvédet neveztek ki biróvá, 1924-ben 10—15 ügyvédet, és most legújabban megint 3 ügyvédet nevezett ki az igazságügjTninister ur a birói státusba. • Ennek az egy kategóriának adatai is bizonyítják tehát, hogy a kormány mennyire nem tartja be azt a kötelezettségét, hogy az üres állásokat nem tölti be. (Zsirkay János : Tegnap is kineveztek egy ügyvédet !) A most a terembelépett honvédelmi minister úrral szemben és a belügyminister úrral szemben is tudnék hasonló adatokat mondani. Már a múltkor emiitettem például, hogy nagyon feltűnt nekem, hogy a gyilkos Léderer Gusztáv halálos ítéleténél miért vette be a biró azt, hogy : próbaszolgálatos tartalékos főhadnagy, holott kezemben van a Csendőrségi Közlöny, amely szerint 1924 március 1-ével a kormányzó ur Léderer Gusztávot, ezt a későbbi gyilkost, tényleges állományú csendőrfőhadnaggyá nevezte ki. Ez az egy évvel ezelőtti dátum bizonyítja, hogy egy évvel ezelőtt még előfordulhatott az, hogy tartalékosokat ténylegesitettek, a csendőrség állományába átvettek, véglegesen kineveztek, tehát, amikor a kormány tagjai azt mondják, hogy »üres állásokat nem töltünk be«, ez a kormányígéret előttünk csak annyi értékkel bir, mint egy meggondolatlan nyilatkozat, mert erre rácáfolnak a tények, a hivatalos lapok figyelésével ezt megtudjuk cáfolni bármely tárca keretében. A ministerelnök urnák a közalkalmazottakra vonatkozó nyilatkozatán kivül sokkal inkább lesújtott bennünket az, amit a nyugdíjasokra nézve mondott. Nem értem, hogy hogy jöhetnek most újra és újra szóba a menekültek? Miért emlegeti most a ministerelnök ur a nyugdíjasok sorában lévő menekülteket? Hogy hány menekült van a nyugdíjasok között, nem tudom ; ő számokat mondott, de nem mondotta, hogy a ténylegesek között is vannak menekültek. Érdekes, hogy a ténylegeseknél nem kutatja a .menekültek számát, de a nyugdíjasoknál nemcsak kutatja, hanem az ország elé is tárja és azzal indokolja a nyugdíjasok mostoha kezelését, hogy nagyon sok közöttük a menekült. Annyi bizonyos, hogy uj menekült nincs, vagy nagyon kevés van, illetőleg annyi uj menekült van, ahány uj menekültnek a népjóléti minister ur a beköltözési engedélyt megadta. A kormány tehát tudja, hogy az elmúlt esztendőbe, hány menekült nyugdíjas jött át, módja volt korlátozni és szabályozni, hogy hányan jöjjenek át. Állitom, hogy az elmúlt esztendőben elenyésző csekély lehetett azoknak a menekülteknek a száma, akik átjöttek és itt nyugdíjat igényeltek és kaptak. De annyi bizonyos, hogy sok olyan csonkamagyarországi illetőségű nyugdíjasunk van, akik épen azért kényszerültek nyugdíjba, mert menekült ténylegeseknek adták át helyüket és ugyanakkor rosszabb helyzetbe kerültek, mint a menekült de tényleges sorsban maradt tisztviselők. A ministerelnök ur most lamentál a trianoni békeszerződés azon hiányossága miatt, hogy a nyugdíjasokat az utódállamok nem voltak kötelesek átvállalni. Nekünk ezt ne mondja, mert a trianoni békeszerződést mi támadtuk, el nem fogadtuk, ő fogadta el, (Ellenmondások a jobboldalon.) ő fogadtatta el velünk s a többségi párt kormánya hajtja végre a trianoni békeszerződést és annak minden vonatkozását. Annyi bizonyos, hogy a kormány évekig tűrte — retorzióval nem élt — hogy kisebbségeinket odaát elnyomják. Igazunkat elmulasztotta érvényesíteni akkor, amikor még nem volt kisentente. Most, amikor a nyugdíjasokról van szó, a NAPLÓ. XXXIV. ministerelnök ur ugy tünteti fel ezt a kérdést, mint amelynek megoldása a kisentente-tal lefolytatandó tanácskozások eredményétől függ. Amikor még nem volt kisentente, vagy amikor még gyenge volt, akkor ezt a kérdést nem oldotta meg s amikor így erőre kapott, most akarnak a kisentente-tal tárgyalásokat kezdeni a nyugdíjasok érdekében ! Mi nem sokat várunk ettőf a tárgyalástól. A mi megítélésünk szerint az a baj, hogy a nagy entente nein törődik az ilyen kérdésekkel, nem törődik a vállalt kötelezettségek betartásával, a kisentente abban az esetben, ha a nyugdíjasok kérdését felvetjük, csak ellenszolgáltatást fog kérni tőlünk. A ministerelnök ur ezt a kérdést a szanálási törvények idején elintézhette volna a kisententetal, igy pl. akkor, amikor arról volt szó, hogy Románia a kártérítés elengedését követeli. Akkor lehetett volna ezt vagy ehhez hasonló kérdéseket felvetni. Most azt mondja a ministerelnök ur, hogy a nyugdíjasok érdekében a Népszövetséghez fordult ; a Népszövetség még nem hozott döntést, de azt hiszi, hogy ez a körülmény lehetővé fogja tenni bizonyos fokig, hogy uj tárgyalásokat kezdjünk. Ezek a kifejezések : »azthiszi«, »lehetővé fogja tenni bizonyos fokig, hogy uj tárgyalásokat kezdjünk«, elégségesek ahhoz, hogy a nyugdíjasok megnyugodjanak ? Azt hiszi a ministerelnök ur, hogy Romániával, legádázabb ellenségünkkel lehetséges lesz tárgyalni ? Nagyobb önmegtagadást nélkülöző, a kormányban bizva-bizó emberektől annyit még nem követeltek, mint most ! A pénzügyminister ur a létszámapasztásról számadatokat mutatott be és azt mondotta, hogy a szanálási törvénnyel megszavaztuk 15.000 tisztviselő elbocsátását. A pénzügyminister ur ugyanakkor mintegy érdemül, hivatkozik arra, hogy nem ennyit bocsátottunk el, hanem 20.475 tiszviselőt. (Buci János pénzügyminister : A tényeket soroltam fel !) A minister ur tehát elébünk tárta, hogy nem tartotta be a törvényt, nem annyit bocsátott el, mint amenmdre felhatalmazása volt, hanem 5475 emberrel többet kergetett el a tényleges állományból s ugyanakkor a megüresedett állásokat betöltötték, uj erőket vettek fel az állam szolgálatába. (Bud János pénzügyminister : Amióta én pénzügyminister vagyok, 3000 állást nem töltöttünk be !) A t. pénzügyminister ur idejéből származik pl. az általam előbb emiitett három ügyvédnek törvényszéki tanácselnökké való kinevezése is. Ez konkrét példa ! (Zaj a jobboldalon.) A t. pénzügyminister ur beszédében ismételten hallottuk, hogy a takarékossági bizottsággal karöltve valami státus-rendező bizottság működik. Nem tudom, hogy ennek a bizottságnak működése törvényen alapulna. Azt tudom, hogy az összes pártoknak közös kívánságuk volt, hogy a közalkalmazottak státusát rendezzék, de hogy ezt a bizottságot milyen törvény alapján alakították, azt nem tudom. Valószínűleg ez is olyan miniszterközi bizottság, mint a többi ellenőrző bizottság. A pénzügyminister ur ugy tárta elénk a helyzetet, mintha a státusrendező-bizottság kezében ez a kérdés a lehető legmegnyugtatóbb helyen volna. Engem csak az nyugtatna meg, ha egy parlamenti bizottság kezében lenne az ellenőrzés, mert minden más ilyen bizottság működése iránt bizalmatlan vagyok. A t. pénzügyminister ur is mostohán emlegette a nyugdíjasokat. Azt mondotta : »ha kedvezőbb mérleget tudtunk volna állítani« ; »minden számitásunk kudarcot vallott és emiatt lehetetlen a helyzetükön való segítés« ; »12—13 millió aranykoronát tenne ez ki« ; (Bud János pénzügyminister : A képviselő ur maga mondotta nekem, hogy ön sem tud megoldást !) »remélem, hogy az utódállamokkal sikerül megfelelő megállapodásokat létesíteni» ; 73