Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

5lÖ A nemzetgyűlés 443. ülése Ï92Ô. évi július hó 7-én, kedden. s végül »remélem, hogyha nem is túl gyorsan, de a költségvetés is kedvezőbben fog alakulni és ha egyszer odajutunk, akkor fogok segíteni a nyugdíjasokon«. T. pénzügyminister ur, ne méltóztassék várni azt, hogy a nyugdíjasok ilyen nyilatkozatokra megnyugodjanak ! À nyugdíjasokat a pénzügyminister ur magatartása nem oda tereli, ahová Sándor Pál képviselőtársam mondotta, amikor a fővárosi választásokat emlegette s szélsőséges pártoknak nevezte például a győztes demokratikus blokkot, hanem a pénzügyminister ur politikája a nyugdíjasokat a kommunisták közé fogja kergetni, ha idejében meg nem gondolja, hogy az ő mellőzésükkel mit okoz. Sajnálom, hogy Homonnay Tivadar képviselőtársam, aki ennek a kérdésnek épen olyan alapos ismerője, mint én, hiszen együtt dolgoztunk, ahelyett, hogy etekintetben a kormányt a legerősebben támadta volna, segítségére sietett. (Itothensteiii Mór : Időközben kormányfőtanácsos lett !)Sajnos, hogy ő is azt a megállapítást tette, hogy javult a közalkalmazottak helyzete a szanálás óta, amit tagadnak a közalkalmazottak és tagadok én is, és sajnálom, hogy még ennek a törvényjavaslatnak jövendő életbeléptetését is ugy ítélte meg Homonnay képviselőtársunk, mintha itt a késedelemből Valakinek valaminő kára kcltkezhetnék. (lïud János pénzügyminister : Kérdezzék meg a tisztviselőket ?) T. pénzügyminister ur, ha a közalkalmazottaknak abból kára van, hogy itt ez a vita egy vagy két nappal tovább tart, akkor a pénzügyi közigazgatás csődjét méltóztatik beismerni. Amint ugyanis Genfből hazajött a pénzügyminister ur, rögtön alkalma lett volna, hogy technikailag előkészítse a közalkalmazottak fizetésének kiutalását. Nagyon erősen ül a t. kormány a nyeregben, tudja azt, hogy javaslatai változatlanul keresztül mennek, ha akarja ; ebből kifolyólag, igenis, a kormány még a szavazás előtt minden egyes esetben intézkedhetik és intézkedni tud, ha akar, a közalkalmazottak fizetésének kiutalása kérdésében. A t. pénzügyminister ur a javaslatot bizonyára előbb letárgyaltatta saját, pártjával, és tudta azt, hogy pártja keresztülviszi ebben az eredeti formában ezt a törvényjavaslatot, így tehát semmi akadálya sem volt annak, hogy technikailag előkészítse a kifizetéseket. Azért az ilyen szemrehányás, hogy itt a vita egy-két napig folytatólagos nélkülözésre kényszerit tömegeket, lehet rossz vicc, lehet tréfa, de nem állhat ezzel elő komoly törvényhozó, mert ilyen kifogásokkal nem lehet minket terrorizálni. Épen olyan sajnálattal hallottuk F. Szabó Géza képviselőtársunk felszólalását is, aki egyik leglelkesebb híve — megállapítjuk mi is — minden olyan mozgalomnak, amely a közalkalmazottak anyagi helyzetének javítására irányul. Különösen, terhére irjuk, hogy azt mondotta a képviselő urhogy fordulatot jelent ez a javaslat a közalkalmazottak sorsát illetőleg. (F. Szabó Géza : Állom !) Nem tudom, hogy abból a táborból, amelyet olyan helyesen aposztrofált, abból a tiszteletreméltó embertömegből, amelyet a magyar közalkalmazottak tömege jelent, hányan vannak még egy véleményen a képviselő úrral? Nem tudom, hogy az az eljárás, hogy az eddigi 15%-os átmeneti pótlékot most, mint törzsfizetést adják, minő fordulópontot jelenthet a közalkalmazottak sorsában? Ezt nem tudom megérteni. Nem fordulópontot jelent ez, inkább csak az elkeseredést fokozza, mert sokkal többet vártak. Pedig a közalkalmazottak eddig is keserűséggel voltak tele. Az alsóbb fizetési osztályokban nem volt meg és nincs meg a létminimum, a felsőbb fizetési osztályokban pedig nincs meg az egészséges progresszió. A közalkalmazottak hosszú ideig azt sem tudták, hogy mi jár nekik. Amit kaptak, mint fizetést vagy járandóságokat, elkésve kapták s azt is olyaii mértékben és formában, hogy mikor pl. a kormánynak egy intézkedése áremelkedést vont maga után, ugyanakkor nem követte azt az áremelést rögtön a kormány intézkedése a járandóságok felemelése terén. A kormány a fizetésemelésekkel állandóan csak utána cammogott a. tényleges megélhetési lehetőségek rosszabbodásának. Mikor azután végre az alapfizetéseket megállapította a kormány, akkor rosszul és igazságtalanul állapította meg. Később ezeket a rosszul megállapított alapfizetéseket szorzandóknak tekintették s a szorzószámokkal ezeket az alapfizetéseket nagyították. Az eltéréseket, hibákat és mulasztásokat ezek az uj, hónaprólhónapra történt százalékos emelések tehát csak élesebbé tették. Amikor emelt a pénzügyi kormány a közalkalmazottak járandóságain, ugyanakkor a legtöbb esetben csökkentett egyéb mellékjárandóságaikon, mint pl. a kedvezményes ellátáson. Tény az, hogy a kormány állandóan azt csinálta, amit most Bethlen István ministerelnök ur csinál, hogy nagy számjegyeket dobott a nyilvánosság elé. Nagy dobbal segített akkor is, amikor végrevalahára segített s ez a nagy lárma, a nagy számjegyeknek publikálása a legutolsó piaci árust, kofát is felbiztatta arra, hogy a közalkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák táborával szemben a maga árait emelje. A közalkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák amugyis elszegényedtek a t. pénzügyminister ur elődeinek pénzügyi politikája miatt. Vagyonuk devalválódott a legteljesebb mértékben. A takarékbetétek, záloglevelek, kölcsönkötvények, részvények, osztalékok és biztosítások egyaránt devalválódtak az egész vonalon. És most a közalkalmazottak azt mondják, hogy ezzel az intézkedéssel sem nyernek semmit, ez sémi, egyéb, mint az eddigi előleg állandósítása. Márpedig a megélhetés azóta is drágult, mégpedig lényegesen drágult. A közalkalmazottak biztonságérzése évek óta nincs meg, fejük felett van Damoklesz kardja, mindig fenyegeti őket az elbocsátási veszély. Legjobban bosszantja a közalkalmazottakat az, hogy látszólag segítenek rajtuk. Hallják, hogy rajtuk segítenek, de ők ezt tényleg nem érzik. Ezt a 15%-os emelést egy uj elnevezéssel lineáris emelésnek méltóztattak elkeresztelni. Ezt a szót még sok-sok siró közalkalmazott család fogja emlegetni. Legalább majd visszaemlékeznek rá, hogy mit jelent az, mikor a magyar kormány lineáris fizetésemelést csinál. Most majd megtanulják, hogj- a lineáris fizetésemelés az, amikor nem emelik az ember fizetését, hanem amit eddig kapott előlegnek, azt most megkapja ugyancsak, de most szépen elkeresztelve lineáris fizetésemelés formájában. A ténylegesek azonfelül elkeseredettek nyugdíjas kollegáik miatt is. (Zsirkay János : Az elkeseredés is lineáris !) A ténylegesek nemesen együttéreznek a nyugdijasokkal és a közalkalmazottak táborának legutolsó nagygyűlése is azt bizonyítja, hogy a ténylegesek mélységes elkeseredéssel nézik, hogy miként bánt el a kormány a nyugdijasokkal. (Bnd János pénzügyminister : Kérem a fedezetet.) Rátérek arra is. Sötét látásaik vannak a ténylegeseknek, látva nyugdíjas társaik sorsát (Bud János pénzügyminister : Milyen uj adót akar bevezetni?) A nyugdijasok eddig is mostoha fiai voltak a pénzügyi kormánynak. Hosszú ideig azért kellett nekik harcolni, hogy 35 évi szolgálat után teljes 100%-os nyugdijat kapjanak. Végre a szanálási törvényjavaslat idején elérték céljukat a nyugdijasok, sőt jól tudom, hogy akkor a részletes vitánál Őrffy Imre t. képviselő társam az előadói székből javaslatot tett a nyugdíj asokat illetőleg, mivel nem volt eléggé világos és esetleg félremagyarázható volt a szöveg. Ő maga javasolt még egy mellékmondatot, hogy : »tehát