Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

5Ö8 Á nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július ho 7-én, kedden. törvényjavaslatban benne van, a közalkalmazottak anyagi helyzetének javítását nem eredményezi, úgyhogy itt szembe kell szállanom mindazokkal a kijelentésekkel, amelyeket etekintetben a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur tett, de egyúttal szembe kell szállanom azokkal a kijelentésekkel is, amelyeket Homonnay Tivadar és F. Szabó Géza képviselőtársaim tettek, akik ezideig ellenzéki oldalon is a legnagyobb rokonszenvnek örvendtek épen abból az okból, hogy a közalkalmazottak sorsának kérdésében minden egyes alkalommal felemelték a maguk súlyos szavát. Sajnos, mostani felszólalásunkban mindkét képviselőtársunkat elveszítettük az ügy támogatói közül, mert felszólalásukkal csak gyöngítették álláspontunkat. (Homonnay Tivadar : Téved képviselőtársam !) A kormányjavaslat szűkszavú és keveset mond ebben a kérdésben. Annál többet mondott ellenben a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur és ezekkel a kijelentésekkel kell szembeszállanom. {Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Először is keresem és kutatom — mert nem értem és nem tudom — hogy miért kellett a közalkalmazottak fizetése kérdésében a Népszövetség elé járulni, mikor a szanálási törvényjavaslatban a közalkalmazottak fizetésének felemelésére már megadtuk a kormánynak a felhatalmazást és —• minthogy a szanálási törvényjavaslat előzőleg letárgyaltatott a Népszövetséggel is — a Népszövetség előtt is elintézett kérdés volt egyszer és mindenkorra az, hogy — természetesen a költségvetés keretében — a kormány felemelheti a közalkalmazottak járandóságait. Meg volt tehát a törvényes felhatalmazás és az, hogy a kormány a Népszövetséget és igen sokszor a főbiztos urat emlegeti ebben a kérdésben, ez előttünk azt a benyomást kelti, hogy a kormány menekülni akar a felelősség alól s a közalkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák tekintetében a súlyos felelősséget át akarja hárítani oly tényezőkre, akikkel szemben nem mondhatnak ítéletet a közalkalmazottak, amikor majd a niai pénzügyi politika felett kell Ítéletet mondani. Értem ezalatt a főbiztos urat s a Népszövetség exponensét. A pénzügyminister ur határozottan megígérte, hogy mihelyt felesleg mutatkozik valahol, nyomban segitségére siet a közalkalmazottaknak ; mihelyt a lehetőség meg van, nyomban változtat sorsukon. A pénzügyminister ur saját kijelentéséből tudjuk, hogy már februárban indítványt tett arra vonatkozólag, hogy a közalkalmazottak járandóságait felemelje. Tehát februárban javasolta, márciusban kért rá engedélyt jS most nem tudjuk, kinek hibája volt az, hogy a Népszövetség márciusban nem járult hozzá a közalkalmazottak járandóságának felemeléséhez, hiszen azokat a feltételeket, amelyeket a ministerelnök ur felsorolt és amelyekhez a Népszövetség a hozzájárulását fűzte, a t. kormány már márciusban is biztosíthatta volna. (Bud János pénzügyminister : A költségvetést nem terjeszthettem be márciusban.) Ahelyett azonban, hogy márciusban véglegesen segítségükre sietett volna és felemelte volna a járandóságukat, átmeneti pótlékot adott. Amikor a t. pénzügjmiinister ur 15%-os átmeneti pótlékot adott, akkor már elegendő felesleg állott rendelkezésére, mert hiszen, ha ez nem lett volna, akkor nem tudta volna fizetni a 15%-ot. Tény az, hogy hónapok óta fizetik a 15%-os átmeneti pótlékot s most ugyanazt a 15%-ot tüntetik fel itt a nemzetgyűlés előtt, mint amellyel a közalkalmazottak anyagi helyzetét javítani akarják. Ugyanakkor azonban maga a ministerelnök ur beismeri, hogy az ő belátása szerint 40%-os emelés volna igazságos és arányos a közalkalmazottak fizetésénél. A kormányelnök nézete tehát az, hogy 40%-os emelés volna jogos és kötelező. Az érdekképviseletnek, a KANSz-nak felterjesztése szerint 50% volna kívánatos, tehát már annyira közel van a 40 és 50% egymáshoz, hogy a ministerelnök nyilatkozata majdnem igazolja "az érdekképviselet számítását. De hol van a 15% ama 40% mögött, melyet maga a ministerelnök igazságosnak tart? A ministerelnök ur idejön elibénk és azt mondja a nemzetgyűlés előtt, hogy voltaképen nem 15%-ról, hanem 32%-ról van szó, mert hiszen a pénz értéke február óta 17%-kal javult. A ministerelnök ur kimutat égy számot, amely a tényleges helyzetnek nem felel meg és megint beleesik abba a hibába, amelyet a kormány évek óta következetesen elkövet a közalkalmazottak fizetésének kérdésében. Már tavaly és két éve is támadtam a kormányt, hogy amikor a közalkalmazottak fizetését megállapítja, ne a zürichi jegyzést méltóztassék irányadónak venni. Amikor hónapról-hónapra megállapították a segélyeket, ne a zürichi jegyzést tekintették volna, hanem mindig azt követeltük és vitattuk, hogy a pénz belső vásárlóerejét tekintsék, (Ugu van ! a szélsőbaloldalon.) azt nézzék, hogy a közalkalmazott abból a pénzből főleg mennyi élelmiszert, mennyi húst, mennyi tejet és mennyi zsirt vásárolhat, vagy hogy mennyi ruhát vásárolhat. Annyi tény, hogy a ministerelnök ur által emiitett 17% nem felel meg a valóságnak, mert a pénz csak nemzetközi vonatkozásban javult enynyire, belső vásárló ereje azonban nem javult ennyire. Abból a pénzből nem lehet 17%-kal több élelmiszert vásárolni. Tény az, hogy összehasonlítva a magyar közalkalmazottak helyzetét például az osztrák közalkalmazottak helyzetével, az osztrák közalkalmazottak ugyanazért a pénzért kétszerannyi húst, tejet, zsirt vehetnek, az ő fizetésük tehát lényegesen magasabb, mert a fizetésükből sokkal több élelmiszert vásárolhatnak. T. Nemzetgyűlés ! Az a változás, hogy amit eddig a pénzügyminister ur átmeneti pótlék gyanánt adott, azt most mint törzsfizetést adja, (Bud János pénzügyminister : Elég lényeges !) a zsebet illetőleg és a piaci vásárlást illetőleg, semmitsem jelent. Az a különbség, hogy átmeneti pótléknak vagy törzsfizetésnek méltóztatnak ezt elkeresztelni, a ténylegeseknél végeredményben mindegy, ellenben különbség fog mutatkozni akkor, ha az a tényleges, aki egy hónap múlva nyugdíjba megy, magasabb törzsfizetés után fogja kapni a nyugdíját. Ez a 15% a beszámításnál már valószínűleg érvényesülni fog, habár a KANSz országos nagy választmányi ülésén elnöklő igazságügyi államtitkár ur az elnöki beszédében gyanakvólag azt a kijelentést tette, hogy nem bizonyos, hogy a pénzügyminister ur mostani 15%-os emelése a járandóságoknak, oly természetű emelése lesz, hogy az a nyugdíjba beszámittatik. (Bud János pénzügyminister : Beszámittatik !) Ha beszámittatik és mégsem részesülnek benne a nyugdíjasok, akkor pedig beál az a helyzet, melyet az igazságügyi államtitkár ur is nem egészen határozottan, de mégis megmondott, hogy a kormány elérkezett ahhoz az időponthoz, amikor joggal vethetik szemére, hogy törvénytelenséget követett el a nyugdíjasokkal szemben. Az elnöklő igazságügyi államtitkár ur csak azt mondotta, hogy nem lehet törvénytelenségről beszélni s a kormánynak törvénytelenséget a szemére vetni addig, mig nem tudjuk, hogy ez a 15% a nyugdíjba betudódik-e vagy nem, mert ha betudódik, akkor természetszerűleg a nyugdíjasoknak abból részesülniök kellene. A ministerelnök ur ennek a kérdésnek kapcsán uj létszámcsökkentést jelentett be. De ezt a hiradást mindjárt enyhítette azzal, hogy ezt olyformán kívánják végrehajtani, hogy az üres állásokat nem töltik be. Évek óta következetesen minden pénzügyminister és minden ministerelnök állitja