Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

506 A nemzetgyűlés 443. ülése 19: hogy ez hibátlan, de a pénzügyminister ur az ő orgánumaival átdolgozhatta volna. Azt azonban, amit a minister ur mondott, hogy t. i. ez veszélyezteti a bud get et, nem tudom megérteni és erre nézve szives felvilágösitását kérem" Tegyük fel, hogy a 100 millió nem fog befolyni és akkor természetesen veszélyezteti ez a rendszer a budgetet. De ha a minister ur az első hónapban látni fogja, hogy a fázisrendszer mellett forgalmi adóból nem futnak be az összes bevételek, akkor a minister urnák jogában van a fázisrendszer kulcsát felemelni. Ennek t. minister ur, semmiféle nehézsége nincsen adó szempontjából, mintha fentartjuk a jelenlegi rendszert és ha egyet kiküszöbölünk. Azt az egyet küszöbölné ki a minister ur, hogy a zaklatások tömege az egész országban megszűnjék. T. minister ur, mindent megér az országnak, ha a zaklatások ki vannak küszöbölve. Mi nem akarunk beleavatkozni a kulcs nagyságába, hiszen mi csak azért vettünk fel 100 milliót, mert láttuk, hogy a forgalmi adóban inkább csökkenés lesz — most az aratás következtében egyelőre talán nem — a minister urnák azonban jogában állt volna ezt a kulcsot minden hónapban revideálni, ugy, ahogy a minister ur a vámnál megállapitotta időközönként a kulcsot. (Bud János pénzügyminister : Elképzelhetőnek tartja ezt a képviselő ur?) T. minister ur, ennek a kulcsnak felemelése nagyon egyszerű dolog. A minister ur azonnal f elállíthat ja azokat a skálákat, amelyeket a jövőben alkalmazni akar. Amikor látja, hogy nem elégséges a kulcs, — ez csak pár hónap kérdése — és ha pár hónap alatt a minister ur meggyőződik arról, hogy megtalálta a helyes kulcsot, akkor már meg is van" oldva az egész kérdés. T. minister ur, ne méltóztassék lekicsinyelni ezeknek az egyedeknek kétségbeesését. Méltóztassék csak elgondolni, milyen keveset kivannak : csak a zaklatásokat akarják megszüntetni. Semmi mást nem akarnak. (Dénes István : Csak a forgalmi adó eltörlését !) Azt akarják, hogy ne legyenek meghurcolva, hogy ne legyenek kénytelenek baksist adni az egész vonalon, hogy nyugtuk legyen. Ezt az egyet követelik. Ez csak néni olyan rettentő nagy követelés és ezt csak nem lehet terrorisztikus kísérletnek venni? Kérdem tehát a t. minister urat, hogyha a mi elaborátumunkát helyesbíteni fogják a pénzügyministerium révén, garancia lesz-e" ez arra, hogy a minister ur megkapja a 100 milliót? Én szívesen és nagy köszönettel akceptálom a pénzügyminister ur ajánlatát, hogy azt az elaboratumot egy ankét elé vigyük és ott vitassuk meg ; vitassuk meg közgazdasági szempontból, még ha nem is származik belőle semmiféle előny, mert érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezt elfogadom. De kérdezem a minister urat, tényleg meggyőződése-e, hogy a fázisos rendszer alapján kevesebbet fog bevenni, akkor felemelheti ezeket a kulcsokat ; mi ezt akceptáljuk a legnagyobb örömmel. De az, hogy a Gyosz. cukoripari érdekeltsége, amellyel az állam megosztja a hasznot, esetleg nem lesz megelégedve, s hogy nem lesznek megelégedve a vasiparosok és a gazdag bőrgj^árosok, ez nem tarthat vissza bennünket attól, hogy az ország legnagyobb részének nyugalmát helyreállítsuk. Ez önöket sokkal jobb világításba helyezi és nem teszi ki annak a gáncsnak, hogy önök csak a kicsiket gáncsolták és a kicsiken nem segítettek. Sokkal okosabb ezt megcsinálni, hiszen a minister ur meghatározhatja a kulcsot a fázisos rendszer szerint is. Mi ebbe nem fogunk beleszólni. De azt kérdem a minister úrtól, mint közgazdasági tudóstól, megvalósíthatónak tartja-e ezt a rendszert, annál is inkább, mert Ausztriában igen nagy eredménnyel járt. Mint privát utón értesültem — s valószínűié g minister ur is értesült erről, — a fázisrendszernél ÈS. évi fulkis hó 7-én, kedden. Ausztriában meglepetések voltak : sokkal többet vettek be, mint amennyi elő volt irányozva. Azt kérdezem tehát at. minister úrtól — mint tudóstól és nem mint ministertől, aki csak bizonyos ideig marad foteljében és azután visszatér a tudomány műveléséhez — megvalósíthatónak tartja-e ezt általában, igen vagy nem ? Másodszor pedig azt kérdezem a t. minister úrtól, bevált-e a fázisrendszer Ausztriában, igen vagy nem ? Végül harmadszor : vallja be a t. minister ur egész egyszerűen, hogy azért nem akarja ezt a fázisos rendszert, mert a 100 millicfkevés neki. Vallja be t. minister ur egészen őszintén, hogy ez kevés, hogy ön a mostani rendszer mellett többet vél bevenni, (Dénes István : 150 milliót.) Mi felemeljük a kvótát, méltóztassék nagyobb összeget venni, csak a zaklatást küszöböljük ki az egész vonalon. Méltóztatik tehát látni, hogy mi nem abban leselkedünk, hogy az államtól minél nagyobb bonifikációkat csaljunk ki ; mi semmi mást nem akarunk, csak azt, hogy a zaklatások megszűnjenek. A legnagyobb hibának azt tartom, hogy a mimister ur és közegei között nincs meg a harmónia, amelynek egy pénzügyministeriumban lennie kell. Hallottam a pénzügnminister urat, amikor dicsérte az ő személyzetét. Ezt természetesnek tartom, mert bárki ugyanazt tenné, mint a minister ur, hiszen tényleg érdemes tisztviselőkről van szó. De viszont hogyan lehetséges az, hogy a minister ur háta mögött másként csinálják a dolgokat, mint ahogy a minister ur azokat kontemplálta ? Mert kétségtelen, hogy amikor a t. minister ur szavai itt bent a Házban minket kellemesen érintenek és reményt nyújtanak bizonyos irányban, ugyanakkor kint, ahol megvalósítják a t. minister ur intencióit, egészen más világításban hozzák a dolgokat napfényre. Mi, képviselők itt a legkellemetlenebb helyzetben vagyunk. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de annak, amit már az előttem szólott kormánypárti képviselő mondott, egy tisztességes házban nem szabad előfordulnia, hogy tudniillik a minister ur tudta nélkül ilyen dolgok történjenek. Olyantanura hivatkozom, akit a minister ur el fog fogadni : Bud János pénzűgyministerre, aki legutóbbi beszédében lerántotta összes hivatalnokait, hogy mi mindent csináltak. Felolvassam, minister ur ? (Bud János pénzügyminister : Igen !) Keményebb kritikát, mint Bud minister ur, nem gyakorolt ebben a Házban senki sem és én sem mernék gyakorolni, mert ez nem konveniál nekem. De nem megyek tovább. Amit Bud János mondott, az a legrosszabb bizonyítvány, amit csak ki lehet állítani a pénzügyministerium részére. Tisztességes kormányzati rendszerben lehetetlen, hogy egy pénzügyminister felálljon — becsülöm ezért a t. minister urat ; becsületes, tisztességes dolog volt — és hogy ugy mondjam, saját fészkébe . . . stb. Ez lehetetlenség. A t. minister ur és elődei három éven át ünnepélyes ígéreteket tettek, amelyeknek még egy jottáját sem látjuk megvalósítva. Mert nekünk az nem engedmény, hogy a forgalmi adó kulcsát 3%-ról 2%-ra méltóztatott leszállitani ; nekünk az nem engedmény, hogy ezt teszi, amikor három évig a magyar adófizető kereskedő 3%-kal drágábban kereskedett, mint a külföldi kereskedő, úgyhogy jóformán művésziesen vitte ki áruját a külföldre. Beszélt a t. ministerelnök ur tranzito kereskedelemről. Hol vagyunk mi attól, ha tűrjük, hogy saját • hazánkban a német, vagy az osztrák, vagy a francia 3%-kal olcsóbban tudjon eladni, mint az itteni kereskedő, akit adók sújtanak az egész vonalon. Ez engedmény, t. minister ur ? Ez nem engedmény ! Engedmény ez az egyetlenegy lenne : ha méltóztatik felszabaditani ezeket az apró kis egyedeket a zaklatásoktól az egész vonalon, ha megengedi a minister ur nekik, hogy tisztességes emberek marad-