Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hő 7-én, kedden. 503 lenség és ezt a kis exisztenciák nem birják ki. Ha én ezekre rámutatok, ám cáfolják meg önök. Hiszen hallottunk ma két felszólalást az önök részéről. Görgey t. barátom elég kemény volt és mégis azért, mert a minister ur akarja, — önkényesen akarja, — a nemzetgyűlés többsége meggyőződése ellenére mégis meg fogja szavazni a minister ur ezen javaslatát (Derültség és felkiáltások jobb jelöl : Egész biztosan!) és nem fogja elfogadni az én indítványomat azért, mert pártkérdést csinálnak dologból, pedig ez közgazdasági kérdés és nem pártkérdés. (Zsirkay János : Szeretném látni azt a javaslatot, amelyet ön nem szavaz meg, ha ráparancsolnak ! — Barthos Andor : Erre nem felelek ! Nem veszem észre, hiába akarja magát észre vétetni !) A mi tegnapi »terror«-gyűlésünkre az összes pártok meg voltak hiva és eleve ki volt mondva, hogy politikáról egy szót nem szabad szólni. És amikor Fábián t. képviselőtársam felállott és csak közeledni is akart a politikához, én voltam olyan merész és ötezer ember jelenlétében, akik lehurrogtak engem, percekre félbeszakítottam őt és tiszteletteljesen kértem, hogy ne beszéljen politikáról. És azokba a terroremberekbe, akik megtöltötték nemcsak a Redutot, hanem a lépcsőházat is, bele tudtam vinni azt az érzelmet, hogy méltóságteljesen és tisztességesen, ugy, amint az kereskedőkhöz és iparosokhoz illik, emeljék fel óvásukat és kérésüket mint nyomorultak és utolsók ebben az országban. Ez az a terror, amely szóval ön ezt az egész eljárást jellemezte. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) -— Fábián Béla : Csak sokáig folytassa a pénzügyi kormányzat ezt a dolgot, akkor szeretném látni azt az iparost és kereskedőt, aki nem szélső ellenzéki lesz ! — Zaj jobb felől.) Elnök : Csendet kérek ! (Fábián Béla : A minister ur terrorizálta őket, nem én !) Sándor Fái : A t. pénzügyminister ur azt mondotta buclgetbeszédében, hogy nem járja, hogy a közönségben hangulatokat keltünk egy szisztéma mellett, amelyre nem találunk komoly argumentumokat. Ezt mondta a t. pénzügjmünister ur arra a szisztémára, amelyet Ausztriában már inauguráltak. Én erre a témára beszédem folyamán alaposan vissza fogok térni, azonban, ha a t. minister ur a ministeri padról azt mondja, hogy nem találtunk komoly argumentumot, akkor ezt indokolni is kell valamivel. Mely argumentumok komolyak, t. minister ur ? Csak az ellenargumentumok, amelyeket ön kihasznál ? Ha itt vitatkozunk egy közgazdasági kérdés felett éveken keresztül, melybe a minister ur már beleavatkozott, akkor, mielőtt még minister volt, ha itt állnak az egyik oldalon az erkölcsi testületek százai és azt mondják, t. minister ur ezt nem lehet megcsinálni, könyörgünk, méltóztassék egy más eshetőséget keresni, akkor ha a minister . ur csak egy kissé engedne a maga rideg magatartásából, meg lenne oldható a kérdés. Nem hiszem, nem akarom elhinni, hogy ez a rideg magatartás a minister urnák saját meggyőződéséből fakad ; ugy veszem észre, hogy a minister urat folyton piszkálják és piszkálják odafent a rniriisteriumában, — amit egj^szer már megmondtam, — hogy a minister urat saját hivatalnokai szögezik le olyan dolgokhoz, amelyekhez nem tudom hinni, hogy Bud János rncgát ícfzcgczte volna. T. pénzügyminister ur ! Mi történt volna, ha egy kis engedékenységet tanúsított volna ? Mi lett volna, ha ön azt mondta volna, hogy ám jó, ennyit és ennyit tesz ki a forgalmi adó bevétel, amelyre nekem szükségem van. Megcsinálom a próbát 10%-kal ; 10% árut veszek alapul, megnevezem az árukat és megpróbálom ; talán ezeknek az embereknek mégis igazuk van. A minister ur nem sokat veszített volna, ha annál a 10%-nál a próbát megcsinálta volna. Ez előzékenység lett volna, mert ha az a 10%-os próba nem sikerül, akkor azt mondjuk : a mini stern ek tényleg igaza van, neki erre a bevételre okvetlenül szüksége van. Mi nem vagyunk olyan balgák, hogy annak tegyük ki az ország"budget-jét, hogy visszafelé menjünk és ismét deficitre dolgozzunk, hanem akkor azt tartjuk, hogy a minister urnák teljesen igaza van és akármilyen vexációval jár, ennek meg kell történni, mert az ország budget-jének rendben kell lennie. Ha a minister ur a másik oldalon azt látja, hogy ott többet kap mint rendesen, akkor nem kellett volna engednie a befolyásokat érvényesülni, hanem azt kell mondania, hogy : megvalósítom, mert látom, hogy ez helyes. Ha a minister urnák nem elég az osztrák próba, akkor azt mondta volna a minister ur, bogy próbát eszközöl egyes cikkeknél. Ezt proponáltuk és tanúsíthatja ma is, ma is odaállhat és azt mondhatja : fentartom ezt, mert nem látom biztosítottnak a budgetet ; rendben van, gondoskodni fogok arról, — ugy tudom, hogy ezt a minister ur mégis mondotta,—hogy a vexatórius eljárás enyhittessék, próbát fogok azonban csinálni egyes cikkeknél, mondják meg, melyek azok, amelyekkel ezt megcsinálhatom. Méltóztassék ebben az irányban menni és ne méltóztassék terrorral vádolni bennünket, akik távol vagyunk a terrortól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekünk eszünk ágában sincs, hogy terrorizáljunk, csak fel akarjuk hivni a figyelmet, amint mások zászlókkal akarják felhívni, mi gyűléseinkben tesszük ezt, nem tudjuk másképen és azt mondjuk, hogy ez a szisztéma rossz, ezen az alapon nem lehet állani tovább, tessék ezt megváltoztatni. Igazán nem értem, hogy a minister ur annyira elveszítette a contenanse-át, hogy minket vádol terrorral, akik az állam legártatlanabb és legszerényebb egyedei vagyunk. Érdekes, hogy a minister ur arra hivatkozik, hogy argumentumokat nem hall. (Bud János pénzügyminister : Érvet érv ellen ! Azt mondtam !) Érvet érv ellen. Leszek olyan bátor megvilágítani a kérdést, miután a minister urnák nincs mindenről tudomása ; megértem, hogy nem is lehet mindenről tudomása, mert tényleg el van foglalva, hiszen a legjobban tudom, hogy a minister ur a legszorgalmasabb ministerek közé tartozik Engedje meg tehát, hogy erről a helyről felvilágosítsam egy és másról, amire a minister ur talán azt fogja mondani, hogy nem heryes, de én mégis fogok argumentálni komolyan és objektive s azt hiszem, hogy a minister ur is azt fogja mondani, hogy ezen az alapon okvetlenül lehet biztosítani a budget-t. Hiszen ne méltóztassék bennünket, kereskedőket olyan balgáknak tartani, hogy a budget-nek véres áldozatok árán elért egyensúlyát reszkírozni akarnók ; ezt semmiesetre sem akarjuk. (Bud János pénzügyminister : Akkor egy véleményen vagyunk !) Voltunk is egy véleményen, csak a minister ur ugy tüntette fel, mintha nem lennénk egy véleményen ; ezt veszem rossz néven a minister úrtól. T. minister ur ! Magasabb forgalmiadó általában az egész világon nem volt, mint Magyarországon. (Bud János pénzügymfnisíer : Most nem ugy van ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Még most is !) Mindjárt rátérek. Miután ezek a dolgok nincsenek megvilágítva, szükséges azokat ismertetni. Kezdve az amerikai forgalmiadótól, — mert Amerika kezdeményezte a forgalmiadót, — egészen a mai napig Magyarország a legdrágább a forgalmiadó tekintetében, itt a legmagasabb a forgalmiadé. 1921-ben a forgalmi adó 1.5% volt, 1922 márciusában felemeltük 3%-ra, azóta, több, mint három éven át, 3% rettenetes forgalmi adót fizet ez az ország. Irtózatos teher, amelyet általában nem is tudunk elképzelni. (Eőri-Szábó Dezső : Dehogy nem, erezzük !) Meg vagyok győződve arról, hogy a mi'-