Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

5Oá A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. nister ur sokkal többet vett be forgalmi adóban, mint amennyit a budgetben kimutattak. Az a meggyőződésem, hogy a minister ur másképen nem tehette meg azt az ugrást 3%-ról 2%-ra, mert az nem felel meg 20 %-nak, mint ahogyan a minister ur mondta, hogy 20%-kal kevesebbre taksálta a bevételt ; nem felel meg semmi körülmények között, mert 1% 3 %-nak 33%-a. AzonkivüJ azt mondotta, hogy a nagykereskedőknek adott kedvezményt, azok nem fizetnek adót ; igy legalább 50%-kal lesz kevesebb a forgalmi adó, mint volt. Igen, de erre az 50%-ra vonatkozólag is a minister urnák sokkal előnyösebb, ha beszedi igy a forgalmi adót, mintha áttér az osztrák rendszerre, ezt mi világosan látjuk. De menjünk tovább. Mondtam, hogy nálunk 3% volt a forgalmi adó. Ausztriában 2%, Németországban 1%%, Csehországban a mezőgazdasági termékekre 1%, az ipari termékekre 2%. Hogy körülbelül fogalmunk legyen arról, hogy mit tett ki a 3%-os forgalmi adó, ezt kiszámítottuk, még pedig hozzáértő emberekkel. Kitesz a cipőnél 16%-ot, a kenyérnél 12%-ot, a ruházati cikkeknél 14%-ot. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Rettentő teher, amelyet teljesen fogyasztási adókhoz kell sorolni ; nem is tudom, hogy ez a szegény Magyarország hogyan és miképen birta el. (Fábián Béla : Belepusztult az egész ipar és kereskedelem ! Ebbe is !) Ha ezt látom, akkor azt kell mondanom, hogy még mindig nálunk a legmagasabb a forgalmi adó' az egész világon, sehol sincs ilyen magas, mindenütt olcsóbb, mert Ausztriában, ahol 2%, ott már megvalósították a fázis-rendszert. Mi az tehát, amit a pénzügy minister ur, mint valami nagy ajándékot — 1%-os engedményt a forgalmi adóból — adott a nemzetnek? ! Mi már három év óta mondjuk, hogy ez lehetetlen adó, amelyet a lakosság nem fizethet meg ; hiszen mindent a konzumens fizet, senki más. Ebből is a minister ur csak egy minimális összeget, 1 %-ot engedett el. Most megint azt hallom, hogy a minister ur habozik és azt mondja : Ohó, megint itt van egy érdekképviselet, amely azt mondja, hogy a minister a nagykereskedőknek adott kedvezményt ismét nem akarja megvalósítani. Ilyen hirek járnak. Mi az a nagykereskedőknek adott kedvezmény ? Sajnos, hogy a nemzetgyűlés közgazdasági kérdésekkel olyan ritkán foglalkozik ! Ez azt jelentette, hogy a külföldi kereskedő 3%-kal olcsóbban adhatja el az árut Magyarországban, mint az itteni kereskedő. Ez történt eddig. Három százalékkal hátrányban volt a belföldi kereskedő a külföldi kereskedővel szemben. Három százalékot kellett tehát fizetnie annak az adóalanynak, aki az ország összes terheit vállain vitte, annak még azonkívül volt egy adója a külfölddel szemben, amely viszont 3%-kal olcsóbban tudta adni az árut. Ezt a t. minister ur most megmásította és remélem, hogy ez meg is fog maradni, bár hallunk olyan hangokat, mintha a minister ur ezt az igéretét erre a 3%-ra vonatkozólag máris vissza akarná vonni. De remélem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Áttérek most a minister ur beszédében előforduló arra a passzusra, amely azt mondja, hogy az Omke. olyan elaborátumot adott át nekem, amelynek egyetlen adata sem helytálló (Fábián Béla : Honnan kapta a minister ur az információt? /) Az ilyen ministeri kijelentés, azt hiszem,, kell, hogy az egész lakosságot megdöbbentse, mert nekünk, mint egyesületnek meg kell szűnni, akkor nekünk el kell menni a fészkes fenébe ha ez igaz, ha mi képesek vagyunk minist érnek vastag elaborátumot átadni tele számokkal, amelyeknek egyetlen adata sem felel meg a valóságnak. Ha szabad tisztelettudóan megjegyeznem, azt hiszem, hogy mint professzor ezt a vádat nem igen hangoztatta volna. Ezt a kijelentést is egyébként nem a minister urnák tudom be, hanem a környezetének, amely a t. minister urat hamisan informálta. (Fábián Béla : Nem először !) Legyen szabad visszatérnem arra, hogy ezt az elaborátumot miképen készítette az Omke. A minister ur felszólítására az Omke. magára vállalta azt a rettenetesen nehéz feladatot, hogy tervezetet nyújt be arravonatkozólag, hogyan és miképen lehet a fázisrendszert megvalósitani. Ez a rendszer arra volt alapítva, hogy a minister ur 100 millió aranykoronát akart a forgalmi adóból bevenni. Az Omke erre összeült a következőkkel :, a Kereskedelmi- és Iparkamarával, az ükisz-szal, a Fővárosi Kereskedelmi Egyesüléssel, a Magyar Kereskedelmi Csarnokkal, a Baross-Szövetséggel, az Országos Iparegyesülettel, egymásután 110 ülésen tárgyalta ezt a kérdést és megszerkesztette az elaborátumot a rendelkezésre álló statisztikai kimutatások és egy percentuáció alapján. Megjegyzem, hogy az iparra vonatkozó adatokat a Gyosz. adta a belföldi termelés tekintetében. Tehát két pillérre támaszkodtunk. Az egyik a statisztika volt •— ez pedig csak 1923-ból állott rendelkezésünkre — a másik pedig a Gyosz. által adott ipari adatok. Megjegyzem, még fokozta a borzasztó nehézséget az, hogy a régi statisztikának 1100 tételét 700 tételre kellett redukálni, úgyhogy nekünk az 1100-as osztályt be kellett osztani a 700-as osztályba. Lehetséges, hogy ebbe hibák kerültek be, de ez az elaborátum nem azért készült, hogy azt mindjárt mint törvényt adjuk be, hanem egyszerűen kísérlet volt arra, hogyan lehet a fázisrendszert a százmillió alapján megvalósitani. Yegye tudomásul a minister ur, ha nem tudná, — mert a környezete bizonyára nem mondta meg, -— hogy a percentuációt együttesen dolgoztuk ki és együttesen állapítottuk meg. Mi sokkal nagyobb összegre jutottunk, a fázisrendszer alapján, mint hogy 100 milliót hozzunk, ki, de amig a költségvetésben a bevétel 702 millió aranykoronában van felvéve, addig mi a statisztikai kimutatásba csak 500 milliót vettünk fel. Értesítették a minister urat arról, hogy mi ezt bejelentettük a pénzügy minister urnák ? Értesítették. Akkor azonban nem értem a minister ur felfogását, hogy amikor mi csak 500 milliót veszünk fel a 702 millió helyett és a kulcsokat igy vettük fel előzetes megegyezéssel, egységes alap számításával, hogyan mondhatja a minister ur, hogy ennek egyetlen adata sem helytálló ? (Bud János pénzügyminister : Azt mondtam, a rendszer szempontjából nem helytálló !) A t. minister ur azt követelte tőlünk, mutassuk ki, hogy a 100 milliót bevételezheti. Amikor mi ezt kiszámítottuk, lényegesen nagyobb összeget hoztunk ki. Azt hiszem, a múltkor a minister ur is allegálta és pedig nagyon helyesen, hogy nem minden áru fizet forgalmi adót, amelyet Magyarországon forgalomba hoznak. Ezt a minister ur mondta és ebben teljesen igaza van, demi ezt nem vettük át, mert a minister urnák mód- és alkalma van arra, hogy minden egyes árut adóval sújtson, akár a vámnál, akár a termelés helyén. Hogy milyen óvatosak voltunk, talán érdekelni fogja a t. Nemzetgyűlést, bizonyítja az, hogy a mezőgazdaságot legnagyobb részben mentesítettük a forgalmi adótól. Méltóztassanak csak meghallgatni a bevezetésből néhány pontot : azokat a nyersanyagokat, vagy félkész gyártmányokat, amelyek kizárólag ipari vagy további feldolgozásra használhatók, a legtöbb esetben az általános forgalmi adó alól menteseknek tüntettük fel ; ez vonatkozik az iparra. Azután azokat a cikkeket, amelyeket a mezőgazdaság termel, és amelyek ennek következtében az általános forgalmi adóval meg nem terheltetnek, a kereskedelmi, forgalmi adó alól mentesen hagytuk. Tehát adómentesen hagytuk a mezőgazdasági forgalmat ; bele sem vontuk, és igy tovább. És az