Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

502 A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. Genfből visszajőve a budget beterjeszteni méltóztatott. Akkor én egész felszólalásomban tényleg azt fejtettem ki, hogy a minister ur jó és hasznos munkát végzett és az ország érdekében cselekedett és ezért kaptam én azt az epitethont, hogy kormánypárti vagyok. Egész beszédemben nem volt egyetlen gyülölködési momentum sem, egész beszédem jóformán csupa dicséret volt. A t. pénzügyminister ur akkor higgadtan és tárgyilagosan beszélt, de ennél az egy pontnál, a forgalmi adónál elhagyta a nyugalma. Már akkori helyesbítette egy mondatomat közbeszólás folytán, már akkor demagógnak minősítette a t. pénzügyminister ur azt, aki a forgalmi adó kérdésében ellene foglal állást. (Bud János pénzügyminister: Nem is használtam ezt a kifejezést !) Tegnapi beszéde azután előttem teljesen érthetetlen rébusz volt. Ha én abban a tónusban akarnék a pénzügyminister úrral vitatkozni, legyen meggyőződve a t. pénzügyminister ur, hogy meg tudnám találni én is azokat a hangokat, amelyek fájnak. (Bud János pénzügyminister : Nem az ön személye ellen szólottam !) Tudom. Figyelmeztetem a t. pénzügyminister urat, hogy én, mint az Omke. elnöke megvívtam már itt a pénzügyministerekkel sok harcot, de még soha senki sem vetette a szememre azt, hogy én terrort fejtettem volna ki. (Bud János pénzügyminister : Nem is az ön személyének szólt !) Csak emlékezzék vissza a t. pénzügyminister ur arra, amikor mi a jövedelmi adóra vonatkozó harcokat vivtuk meg az Omke, révén, amikor Teleszky és Wekerle háromszor bukott meg a mi agitációnk folytán s amikor harmadszorra végre törvény lett belőle, nem merték még szentesittetni sem a jövedelmi adóra vonatkozó törvényt azért, mert tényleg nem felelt meg Magyarország akkori valóságos helyzetének. Azt hiszi a t. pénzügyminister ur, hogy mi jókedvünkből csináljuk ezt az agitációt ? Azt hiszi, hogy azért járunk el igy, mert egyszerűen csak akadékoskodni akarunk olyan kérdésben, amely nem politikai kérdés ? Ez önöket épugy érdekli, mint minket s ha ezt a kérdést nem oldják meg, a mi kezünkbe olyan agitációs eszközt fognak adni, amelyet esetleg önök, még terror esetén sem birnak ki. Mert a forgalmi adó olyan agitációs eszköz, amely akármilyen erős pártot le fog rombolni, mert ezek az emberek az exisztenciáj ükért küzdenek ; ezek az emberek sinylik a borzasztó helyzetet, a borzasztó intézkedéseket, amelyeket a kormány eddig ellenük tett ; ezek az emberek kétségbeesett exisztenciák, t. pénzügyminister ur ! Ha ön nem akarja ezeket az exisztenciákat a szocializmus karjaiba dobni, akkor ne méltóztassék azt úíiitfni rólunk, hogy mi terroristák vagyunk, hogy mi terrorizálunk és teirorral akarunk a minister úrra hatni, mert az, amit mi itt teszünk, az minden lehet, csak terror nem. Vegye tudomásul a t. minister ur, hogy négy héten keresztül folyt az agitáció a mi körünkben, hogy nekünk nagygyűlést kell szerveznünk. Az Omke elnöksége minduntalan azt mondta, hogy nem tartjuk meg ; agitáljunk a mi rendes eszközeinkkel. Pénteken volt az a nap, mikor a többi kereskedelmi egyesülések deputációval jöttek az Omke-hez és követelték a nagygyűlés megtartását azzal fenyegetőzve, hogyha pedig nem csinálják meg, akkor "égy politikai gyűlés alapján fogják azt megcsinálni egy párt részéről. Bocsánatot kérek, nem volt-e helyes akkor, ha én vettem kezembe a dolgot, (Bud' János pénzügyminister : Nagyon helyes volt !) és higgadtan, méltóságteljesen — a legerősebb szó az volt, hogy nem kérünk, hanem követelünk — azt cselekedtük, amit csináltunk ? Ezért a t. minister úrtól a legszebb szavakat kellene elvárnunk, nem pedig olyan beszédet, aminőt a minister ur tegnap tartott. (Bud János pénzügyminister : Mégis mondottam !) Háromszor ismételte a minister ur azt, hogy »nem engedem magamat terrorizálni«. Minister ur ! nem akarja önt senki sem terrorizálni ! Ha önnek ellenkező véleménye van, ám tessék ezt a véleményt fentartani, tessék loyális eszközökkel küzdeni és ne tessék , álláspontjának diadalát ilyen módon kiküzdeni ! Én mondhatnék más dolgot is a minister urnák, de kívánom, hogy ez a kérdés a higgadt tárgyalás keretében maradjon. Ha egy órával előbb beszélek, akkor máskép beszéltem volna, minister ur, azonban igenis meggondoltam, hogy sokkal okosabb, sokkal helyesebb az ügy érdekében, ha higgadtan fogom kifejteni az egész kérdést, épen azért, mert a minister ur azt is mondta többek között, hogy »érvekkel lehet velem beszélni, de terrorral engem nem lehet megfélemlíteni«, mi pedig argumentumokat a minister urnák nem adtunk. Hát t. Nemzetgyűlés, három év óta nem teszünk semmit, egyebet sem teszünk a mi lapunkban, nem teszünk egyebet felterjesztéseinkben, nem teszünk semmi egyebet a kereskedelemügyi minister úrral szemben sem, akitől szintén kértük a pénzügyministeriumban való interven ciót, hogy változtasson a helyzeten, hogy ezek vexaturák az egész vonalon megszűnjenek. Hát három évi munka nem argumentum? A minister ur hivatkozik egy állítólagos levélre, amelyben mi argumentumokkal nem szolgáltunk, de nem mondja el a t. minister ur azt, hogy mi mindent tettünk és végeztünk három éven keresztül a forgalmi adó kérdésében. Mi nem adtunk argumentumokat? Nem mentünk-e a minister ur ankétjeire, amelyeket szives volt egybehívni? Nem, tettünk-e meg mindent, ami lehetséges volt? És ekkor a pénzügyminister ur, akinek vigyáznia kellene arra, hogy onnan a bársonyszékből finomabb beszéd hangozzék el, mint ezen fapadokból, mondom, akkor a minister ur beleakar lovalni abba a tónusba bennünket, amelyet a minister ur használt velünk szemben? Bocsánatot kérek, nagyon kérem a minister urat, amennyiben mi nem fogjuk önt erre felingerelni, ugy ne méltóztassék velünk igy beszélni, mi igazán nem szoktuk meg ezt, különösen közgazdasági kérdésekben. Én 23 éve vagyok — előbb a képviselőház, most pedig a nemzetgyűlés — tagja, de soha még közgazdasági kérdésekben nem hallottam egy ministertől azt a kijelentést, hogy valaha is terrort alkalmaztam volna. Vagy terror-e az, ha népgyűlést, tartanak és két órára az .üzleteket becsukják? Én elhoztam és leteszem a Ház asztalára azokat a sürgönyöket, amelyek vidékről érkeztek ebben a kérdésben, ahol ugyanolyan lázadás folyik, hisz tulaj donképen onnan jön az, mi hozzánk, mert ott még sokkal nagyobb az elkeseredés, mint nálunk. íme elhoztam, méltóztassanak meggyőződni az adatokból, mennyire meg vannak ott botránkozva, hogy a nemzetgyűlés nem tudja megóvni a lakosságot — és most már nem a gazdag lakosságot, hanem a szegény lakosságot, — a kisiparost, a kiskereskedőt nem tudja megóvni a vexációtól. Hát azt hiszik, t. uraim, ha a t. minister ur most mondja is azt, hogy nem megy bele ebbe a dologba, mert neki más véleménye van, azt hiszik, hogy Önöknek nyugalmuk lesz odalenn azoktól az exisztenciáktól, akik tüzet kiáltanak, akik azt mondják, hogy nem bírják és nem birják már ezt semmiképen? ! Azt hiszi a minister ur, hogy ezzel el van intézve az ügy? Borzasztó tévedés, t. minister ur, mi az agitációt folytatjuk, mi az agitációt nem hagyjuk abba. És ha a minister ur ezt terrornak nevezi, ám, tessék igy nevezni. (Kuna P. András : Izgatás !) Én rámutathatok az ön pártjára is, amely ép ugy tudja, mint én, ahol ép ugy meg vannak győződve róla, mint én, — nem hiszem, hogy volna egyetlen ember is, aki ellenkező nézeten van, — hogy a forgalmiadó mai struktúrája egy lehetet-