Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án,_ kedden. 43 fölénj'ét, hogy az állampolgárnak szavazatával erkölcsi felelősséget kell vállalnia ténykedéseért. A mai súlyos helyzetben különösen szükséges az, hogy minden polgár lelkiismeretesen mérlegelje ténykedéseit és hogy felelősségének tudata elevenen éljen lelkében. Épen ezért, a súlyos magyar helyzetben különösen szükséges tudni és reámutatni arra is, hogy mit jelent és mit eredményezett a titkos választójog Európaszerte. Mindenütt a szélsőségek uralomrajutását eredményezte, mindenütt azt jelentette, hogy a szélsőségek váltogatják egymást. Angliában a munkáspárt után a konzervatív párt került uralomra, Franciaországban a jobboldali blokk után a baloldali blokk, Németországban Ébert után Hindenburg következett és Olaszországban a baloldali radikalizmus után jött Mussolini. Ezek a hatalmas és számbelileg is nagy n emzetek elbírhatják a szélsőségeknek ilyen változásait es az ezekkel mindig együttjáró megrázkódtatásokat. Egy kis, megcsonkított nemzet belepusztulhat a szélsőségek ily változásába. Népünk egyrésze egyébként is hajlamos a szélsőségekre, mint a magyar klima, talán épen a magyar klímának a kedélyre való visszahatásaként is. Amikor egy kísérletezés az ország kétharmad részének elvesztéséhez vezetett, én a magam részéről a megmaradt egyharmadrésszel nem tudnék kísérletezni. Nem tudnék és nem is kívánok olyan választójogot megszavazni, amely a tömegindulatökra és nem az észszerű okokra számit a választásokon. Nem tudnék ilyen választójogot megszavazni azért sem, mert tudom azt is, hogy az antik Görögországban még Periklész kora után is a fecsegő Kieonok következtek és utánuk jött a hóditó macedóniai Fülöp és azután vége is lett Görögországnak. Nem tudnék ilyet megszavazni azért sem, mert azt látom, hogy az általános és titkos választójog mindenütt a parlamentek nívójának lesüllyesztésére vezetett és mert láttuk azt, különösen a háború előtt is Ausztria példájából, hogy az általános és titkos választójog ahelyett, hogy összegyűjtené, szétfeszegeti és mozaikokra tördeli szét a nemzeti erőket. Hiszen Ausztriában körülbelül 40 politikai párt volt, amelyek között alig lehetett kormányzásra képes koalíciót összehozni. Nem akarok visszaélni az igen t. Nemzetgyűlés türelmével. (Halljuk ! Halljuk ! — Hegymegi-Kiss Pál : Végre egy kormánypárti !) Beszédem befejezéseként hivatkozom arra, hogy Peidl Gyula t. képviselőtársam felszólalása során azt a kijelentést tette, hogy vagy a jogokat kell a legszélsőbb mértékben kiterjeszteni, vagy pedig a nép minden rétegéről gondoskodni kell. Én ezzel szemben azt mondom, hogy a jogokat a nemzet érdekének megfelelően, a lehetőségek szerint kell kiterjeszteni, bármilyen legyen is azonban, a választójog titkos vagy nem titkos, a nemzet minden rétegéről egyformán gondoskodni kell. Nemcsak azért, mert ezzel bizonyíthatjuk be erről az oldalról is azt, hogy nem osztályérdek vagy pláné pártérdek vezet bennünket e javaslatnál való állásfoglaláskor, hanem azért is, mert a súlyos magyar életben minden tisztességes, becsületes és jó magyar szív összedobbanására van szükség és mert a társadalom minden rétegének egyforma kielégitésével biztosithatjuk csak azt a társadalmi békességet, amelyre szükség van akkor, amikor a jobb Magyarországot akarjuk megteremteni, amelynek kívánása egyaránt kötelességünk, bármely politikai párthoz tartozzunk is. A javaslatot elfogadom. (Általános helyeslés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam hivatkozott beszédében Tisza Istvánra és ekkor Farkas István igen t. képviselő ur azt állította, hogy Tisza István, ha élne, feltétlenül a titkos választójognak volna hive. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza is van ! — Propper Sándor : Megbarátkozott az idők haladásával !) Ilyen nagy államférfiunak halála után az ő gondolatkörébe nem merem magamat beleélni, nem merek arról nyilatkozni, de mindenesetre, ha valami megtántorithatta volna ilyen irányú haladásában ezt a nagy államférfiut, ugy feltétlenül megtántorithatta volna az a választás, amelyet Farkas István t. képviselő ur vezetett le, mint a szovjetnek választási biztosa, amikor a titkos választásnak az a neme . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalról : Nem ő vezette le !) igenis, választási biztos volt, — amikor a titkos választásnak az a rendszere ment keresztül, hogy a választóknak összehajtogatva adták kezükbe a szavazólapot és az igy összehajtott, tényleg titkos szavazólapot kellett az urnába bedobni anélkül, hogy az illetők azt látták, vagy rajta bármilyen javítást eszközölhettek volna. Ez a titkos választás aggodalomba hozta volna azt a nagy államférfiut és ezért Farkas István t. képviselő urnák igazán nem ajánlatos erről beszélni. Magam részéről az általános vita során kijelentettem, hogy általánosságban a titkos és lajstromos szavazásnak vagyok a hive. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a titkosat és lajstromosat együtt értem. A titkos és többségi elv szerinti választásnak nem vagyok a hive és az erre vonatkozó javaslatot semmi esetre sem fogom szavazatommal támogatni, mert ennél a rendszernél a titkos szavazásnak csak hátrányai érvényesülnek, az előnyei nélkül, ellenben a titkos és lajstromos szavazásnál érvényesülnek a titkos választásnak tényleges és valóságos előnyei és arányos módon a kisebbségnek is képviseletet nyújt. (Rassay Károly : A kettő két különböző dolog !) Látom azt, hogy a nyilt szavazásról erre a modernebb szavazási módra való áttérésre szükség van. Ezt teljesen belátom, de azt nem látom be, hogy miért történik e tekintetben a törvénjj avaslatban lépés nem előre, hanem visszafelé. Eddig az összes törvényhatósági városokban titkos volt a szavazás. Éz a törvényjavaslat csak bizonyos törvényhatósági városokra korlátoza ezt és azokban a törvényhatósági városokban, amelyekben egy képviselőt választanak, a nyilt szavazás rendszerére tér át. Ezt retográd intézkedésnek és igazságtalannak tartom azért is, mert a kerületi beosztásokban meglehetős anomáliák vannak. Nem tuldom pl. megmagyarázni magamnak, miért választ Hódmezővásárhely 11,074 választóval két képviselőt és ugyanakkor Sopron 11.175 választóval, tehát 101-el több választóval egy képviselőt. (Farkas István : Székesfehérvár is egyet választ !) Nem látom be, hogy miért választ Kecskemét 12.355 választóval két képviselőt és ugyanakkor Székesfehérvár 12.536 választóval, vagyis 181 választóval nagyobb kerület létére egy képviselőt. Igénytelen véleményem szerint ezt a diszparitást ki kellene küszöbölni és amennyiben Hódmezővásárhely és Kecskemét két-két képviselőt választ, akkor emezeknek a városoknak is, amelyek választóinak létszáma amazokénál nagyobb, feltétlenül két képviselőt kell választaniuk és ezzel mindjárt megvan az alkalom a lajstromos szavazás bevezetésére. Én az általános vita alkalmával már emiitettem és most is felhozom azt a gondolatot, nem kellene-e ezeket a nagyobb városokat a környékük becsatolásával nagyobb lajstromos kerületekké átalakítani. Itt ebben a gondolatkörben én nem is ragaszkodnám pontosan csak a törvényhatósági jogú városokhoz, hanem a nagyobb rendezett tanácsú városokra is szeretném a környék hozzá-