Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-432
44 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. csatolásával a lajstromos választást kiterjeszteni, (Rassay Károly : Helyes, de titkosan !) Titkosan. Ugy szeretném ezt megfogalmazni, hogy minden olyan város, amely tízezer választónál több választóval rendelkezik, környékével együtt egy lajstromos kerületet alakítson és mint ilyen lastromos kerület titkosan és a modernebb választási módszer szerint válasszon. Mert feltétlenül áll a lajstromos választásnak az az előnye, hogy a demagógiát nem engedi szóhoz ; lajstromos és titkos választás esetén a parlament nívója feltétlenül emelkedik, mert hiszen minden párt lajstromának élére nem a legutolsó embereit szokta állítani ; feltétlenül áll az, hogy az önjelöltek, önpártok nem képződhetnek, hanem csakis országos pártok tudnak ilyen esetekben érvényesülni. Ezek feltétlenül előnyei ennek a lajstromos választási rendszernek. Másik előnye pedig a közrend szempontjából van meg, mert feltétlenül áll az, hogy lajstromos és titkos választás mellett maga a választási mozgalom és magának a választásnak lefolyása végtelenül sima és végtelenül egyszerű. Méltóztassék bármelyik budapesti választásra hivatkozni, szemben bármelyik vidéki választással : feltétlenül áll az, hogy a csend és a rend fentartásának eszközei sokkal kényelmesebben állanak a hatóságok rendelkezésére, mint a vidéki választásoknál (Ugy van! balfelől), úgyhogy a közrend megóvása és a közcsend fentartása szempontjából ennek előnyeit nem lehet alábecsülni és nem lehet alábecsülni azt az előnyt sem, hogy egy választással el van intézve az egész ciklusra a választás, mert pótválasztásra a sor nem kerülhet ; a pótképviselői rendszer bevezetésével időközi választásra nincs többé szükség, ennek következtében az általános választások lezajlása után azokban a kerületekben a köznyugalom többé fel nem borittatik. Ezeket olyan előnyöknek tartom, amelyeket különösen városokban nagyon megszívlelendőknek tartok és épen ezért az általános vitában tartott beszédem kiegészitéseképen bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani a 13. § első bekezdéséhez, amely igy szól (olvassa) : »Indítványozom, hogy a harmadik sorban »azok« szó töröltessék«. Ez tudniillik annyit jelent, hogy ezzel minden törvényhatósági jogú város titkos választással szavaz. Utána a szöveg igy módosulna (olvassa) : »a törvényhatósági jogú és a tízezernél nagyobb választószámú rendezett tanácsú városok, amelyek környékükkel együtt nagyobb lajstromos kerületekre kikerekitve egynél több képviselőt választanak«, aztán jön folytatólag a szöveg (olvassa) : »képviselőiket az arányos képviseleti rendszer szerint lajstromos szavazással választják«. Kérem inditványom elfogadását. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakasz két fontos rendelkezést tartalmaz. Az egyik a lajstromos választás elve, másik pedig annak meghatározása, milyen kerületekben legyen a szavazás titkos, milyen kerületekben legyen nyilvános. A bizottság munkálata ezt a két elvet egybefoglalja. Megvallom, nem értettem a bizottságban és azóta hosszas töprengés után ma sem tudom megérteni, hogy miféle logikai salto mortale alapján került kapcsolatba a lajstromos szavazás és a titkos szavazás gondolata, minő logikai salto mortale alapján mondatik ki az, hogy azokban a törvényhatósági városokban, amelyekben nem lajstromos a szavazás, a szavazás nyilvánosan kell, hogy történjék és a többiben történjék titkosan. Hogy elsősorban a lajstromos szavazásról szóljak, már a választójogi bizottságban kifejtettem és itt megismételhetem, hogy nem vagyok híve egyáltalában a lajstromos szavazásnak. A lajstromos szavazást különben is helytelenül kapcsolják össze az arányos képviselettel. A kettő nem egyet jelent. Lehet lajstromos választás arányosság nélkül, amiként annak idején Franciaországban azt a kisebbségek megsemmisítésére törő lajstromos szavazási rendszert, amelyet inauguráltak, arányosság nélkül csináltak meg és lehet kerületi választás az arányosság megvalósítása mellett, aminek példája az általam ajánlott dánrendszer, ahol minden kerület egy képviselőt választ és a pótmandátumok megosztásával történik a mandátumok arányos szétosztása, történik olyanképen, amint az tegnap leszavazott javaslatomban meg volt magyarázva, hogy azok a pártok, amelyek kevesebb szavazatot nyertek el, mint amennyi mandátum esnék rájuk az országos quotienssel való számítás után, a megállapított pótmandátumokban részesednek. Lehetséges, tehát a kerületi szavazás mellett is az arányosságot megvalósítani. Én ellensége vagyok a lajstromos szavazásnak és teljesen ellentétben vagyok azokkal, akik tegnap itt azt fejtegették, — ha jól emlékszem, Frühwirth t. képviselőtársam is — hogy a lajstromos szavazásnak konzervatív eredményei vannak, vagy hogy konzervatív országok hozták be a lajstromos szavazást. Ellenkezőleg : épen a forradalom volt az, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amely a lajstromos szavazást mindenütt rapid módon megvalósította ; megvalósította Németországban, megvalósította Ausztriában és nem lehet figyelmen kivül hagyni azt, hogy sem Anglia, sem Franciaország, vagyis a győztes országok mégsem tértek át a lajstromos szavazás mellett az arányos képviselet rendszerére, hanem megmaradtak a kerületi szavazás mellett. Nekem az a meggyőződésem, hogy azok az országok is, amelyek a forradalom hatása alatt elméleti választójogi dogmatizmus alapján áttértek a lajstromos szavazásra, csakhamar meg fogják unni ezeket a rendszereket, és meg is unták, mert a lajstromos szavazás sem biztosítja tulaj donképen az igaz arányosságot. Én egész sorát hozhatnám fel példaként arithmetikai játékoknak, amelyek egyenesen nevetségessé teszik vagy kifigurázzák az arányosságot. Mert micsoda arányosság van pl. abban, hogy egy nagy párt hatszor egymásután kihozza a nagy quotienst és azután a számok játéka következtében ott, ahol a legkisebb töredék alapján lehet mandátumot nyerni, valaki 347 szavazattal lehet pl. képviselő azért, mert az a nagy párt, amely a hatezres quotienst már hatszor egymásután kihozta, hetedszer csak 215-tel hozza ki a töredéket? Hogy miért nevezik ezt a rendszert arányosnak, azt nem tudom. (Szilágyi Lajos : Megtörtént Budapesten ! — Petrovácz Gyula közbeszól.) Elméletileg ezt tizzel is meg tudom csinálni ; eggyel nem tudom megcsinálni, de elméletileg, arithmetikai játékkal el tudom képzelni azt is, hogy tiz szavazattal a legkisebb töredék alapján képviselőt választanak, mert kihoztam a quotienst hatszor és azután csak kilenc maradt nekem töredéknek, mint nagyobb pártnak. ** ; i Azokban az országokban is, ahol a lajstromos szavazás megvan, folytonosan tökéletesítésen törik a fejüket. Egyet azonban nem tudnak, nem tudnak listakapcsolásokat csinálni, hanem a maradékok országos egyesítését csinálják meg és a maradékok országos egyesítése után vagy a maradékoknak nagyobb körzetekben való összeadása után osztják fel a mandátumokat. Ez tulajdonképen az arányosság, nem pedig az, hogy én csinálok egy mesterséges körzetet, Budapesten pl. megcsinálom, és ahelyett, hogy a maradékokat összeadnám egész Budapestre nézve és e maradékok alapján osztanám szét a mandátumokat, ilyen aritmetikai játék alapján adományozok mandátumot.