Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én

} kedden. 499 ugyanis kint az országban, a falvakban, községekben és városokban az iparosság agyon van terhelve adóval s nem győz annyit dolgozni, hogy a reárótt adót kifizesse s amikor a műhelyek munka nélkül, üresen állanak, ugyanakkor bőségesen vannak ellátva munkával a különböző fegyházak. Méltóztassanak csak megnézni a soproni, a váci fegyházat, a szegedi börtönt. Akkor, amikor Szegeden, Pécsett, Sopronban a kisiparosság tömegei várják a munkát, nem tudnak dolgozni, de az adót fizetniök kell, mert különben az állam behajtja rajtuk, a fegyházakban különböző kedvezményes vállalkozók bőségesen el vannak látva munkával ; rabokkal csinálják a konkurrenciát annak az iparosságnak, amely itt az országban él és fizeti a súlyos adót. Van még egy kérdés, amellyel röviden foglalkozni szándékozom. Legutóbbi beszédem alkalmával szóvátettem a kisiparosság hosszúlejáratú hitelének kérdését és rámutattam arra a szörnyű helyzetre, amelyben a kisiparosság van. Rámutattam arra, mennyire nemzeti szükséglet az, hogy az iparosságnak ugyanolyan mértékű hitelt nyújtson az állam, mégpedig jóakarattal, jóindulattal, mint amilyen hitelt ad pl. a nagybirtokos-osztálynak. (Förster Elek : Hol van a hitel ?) amilyen mértékben ad kedvezményeket más társadalmi osztályoknak. A minister ur ebben a kérdésben egyik közbeszólásomra azt mondta, hogy épen ma adtam a cipészeknek ötvenmilliós kölcsönt, de a valójában négymilliárdot, mert nem ötven milliót, hanem négymilliárd koronát adatott a minister ur. (Erdélyi Aladár : Öt milliárdot !) Efölött én örültem és szinte lelkiismeretfurdalást kezdtem érezni, hogy igazságtalanul támadtam a pénzügymmister urat, mert épen most adott a cipészeknek négy milliárdot. Ellenben ma már, mélyen t. pénzügymmister ur, az a helyzet ebben a kérdésben, hogy nem érzek lelkiismeretfurdalást, amiért a pénzügymmister urat emiatt támadtam. Megállapítottam ugyanis, hogy amit a pénzügymmister ur adott, távolról sem volt az, amit az iparosság akart. A pénzügymmister ur összetévesztette — nem tudom, nem szándékosan-e — ezt a két kérdését beszédében. A kisiparosság ugyanis hitelt, hosszúlejáratú és olcsó kamat melletti kölcsönt akart, amely mellett lehetővé válik számára, hogy ismét talpraálljon, lehetővé válik az egész ország kisiparossága részére, hogy ismét uj vérkeringés jöjjön az ő gazdasági életébe. Amit a t. pénzügymmister ur csinált, elismerem, helyes, jó, azonban ez a négy milliárd korona nem ilyen hitel volt, hanem rendkívüli hitel egy termelő szövetkezet részére. Ez pedig egészen más, mert ebből a hitelből az a termelő szövetkezet szanáltatott, ebből a rendkívüli hitelből azok a kisiparosok kapnak, akik annak a termelő szövetkezetnek tagjai, azonban ne méltóztassék azt hinni, t. pénzügymmister ur, hogy ennek a termelő szövetkezetnek adott — kijelentem, helyesen adott — rendkívüli hitel alkalmas arra, hogy az egész ország kisiparosait kielégítse. Méltóztassék tudomásul venni, — hogy csak a cipész szakmánál maradjak — hogy csak százan, ezren és tízezren vannak az országban olyan cipész kisiparosok, akik ennek a termelő szövetkezetnek nem tagjai, c's akik (Kun Béla : Ezek uzsorakamatra kapnak pénzt !) nem részesülnek a pénzügymmister által adott rendkívüli hitel áldásaiban. Ezek a cipész kisiparosok le vannak szegényedve, nem bírnak munkát vállalni, mert még annyi pénzük sincs, hogy bőrt tudjanak venni, pedig dolgozni akarnak. Ezeknek, ennek a sok tízezer kisiparosnak érdekében kérjük mi innen ezekről a padokról és kérik a kisiparosok is a pénzügyi kormányt, hagy haladéktalanul adjon és necsak ígérjen olyan rendkívüli hitelt, (Kun Béla : Olcsó kamatra adjon !) amely alkalmas arra, hogy vállalkozásukba belefektetve az iparosok munkájukkal, képességükkel ennek az országnak szolgálatot tehessenek. Ezzel t. Nemzetgyűlés, be is fejezem beszédemet. Csak méltóztassanak még megengedni, hogy a kisiparosságnak néhány szakaszban összefoglalt kívánságát terjesszem határozati javaslat alakjában a nemzetgyűlés elé (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy vigye keresztül a közszállitási feltételek sürgős módosítását, mert a mostani szabályrendelet elavult és főképen a tőkében gyengébb, lelkiismeretes és képzett önálló közép- és kisiparosságot gátolja meg a közszállitásokban való részvételben. A kormány gondoskodjék arról, hogy a már kiadott és elvállalt közmunkák fizetési kötelezettségének az illetékes hatóságok lejáratkor pontosan tegyenek eleget. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az építkezés előmozdítását célzó 1925 : XVIII. te. végrehajtási utasítását adja ki. Gondoskodjék arról is, hogy az építőipar a törvényben biztosítót kedvezményekhez mielőbb hozzájuthasson. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az adózás egyszerűsítésére javaslatokat terjesszen a Ház elé, amelyek a kis- és középipar adóterheinek csökkentésével, igazságos, arányos és progresszív adóelveken alapuljanak. A pénzügymmister rendeletben tegye lehetővé, hogy az adókivető és adófelszólamlási bizottságokban a kisiparosok, kiskereskedők és középiparosok képviselete helyet nyerjen. Amennyiben a kormány nem szüntetné meg az általános forgalmi adót, vegye figyelembe a forgalmi adó kivetésénél és behajtásánál felmerült sérelmeket és panaszokat és megfelelő rendelettel szüntesse meg a már régen hangoztatott és a Ház előtt ismert panaszokat. A nemzetgyűlés utasítsa a pénzügyministert, hogy az általános forgalmi adó végrehajtására vonatkozó 130,000/1921. P. M. sz. rendelet 11. íjának 2. bekezdésében a következő két sort : »anélkül, hogy ott az elárusitás céljára nyilt üzlethelyiség jellegével bíró állandó elárusító helyet (bódét, sátrat) biztositana magának« helyezze hatályon kivül. A pénzügyminister rendeletileg engedélyezzen halasztást a gazdasági válság által sújtott kis- és középiparosoknak és kiskereskedőknek az elmaradt adók befizetésére, illetve függessze fel a kitűzött végrehajtásokat. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a munkásbiztositó pénztárak autonómiáját állítsa vissza. A nemzetgyűlés utasítsa az igazságügyministert, hogy rendeletben tiltsa el a fegyházak igazgatóságát attól, hogy a közönség számára munkát vállaljon, illetve a szállításokban részt vegyen. A nemzetgyűlés utasitsa végül a kormányt, hogy a kis- és középipar számára folyósított hitelt megfelelő tőkék rendelkezésre bocsátásával szélesítse ki és teremtsen biztosítékot arra, hogy a hitel hosszúlejáratú, alacsony kamatozású legyen és minden mellékköltségtől mentesen jusson a kis- és középiparosok kezéhez«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután sem a pénzügyminister ur felszólalásában, sem a jelen nem lévő t. előadó ur beszédében, sem magában a javaslatban nem találtam semmi olyat, ami biztosítékot nyújtana arra, hogy a kisés középosztályuak, a kis- és középkereskedők helyzete a közel jövőben enyhülni fog a kormány intézkedései által, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző' : Móser Ernő I Mó

ser Ernő : * T. Nemzetgyűlés ! Nem követ-