Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

498 A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. a kis- és a nagyiparosok hosszú időkön keresztül .amióta alkotmányos élet van ebben az országban, (Propper Sándor : Hol van ? Melyik országban ?) nagy százalékban a mindenkori kormányok szavazói voltak. (Szilágyi Lajos : Nem a mi embereink !) Nem ellenzékiek voltak ők ! A kormánynak álltak szolgálatára a választások alkalmával. Nem lehet tehát őket a forradalmiság jelzőjével, a forradalmiság bélyegével megbélyegezni. És kérdezem, ha az a szelíd, ártatlan tüntetés, amelyet tegnap a kisiparosok és kiskereskedők csináltak az országban, amely oly jámboran és szelíden folyt le, tényleg forradalmi jelleget öltött volna, nem lett volna-e még ez is indokolt ? Hiszen azok a szenvedések, azok a vexálások és az az érzéketlen kezelés, amely kezelésben a pénzügyi kormányzat a kisiparosokat és kiskereskedőket tartja, elég alkalmat adott volna az iparosságnak és kereskedőknek, hogy még ezt a legszélsőbb álláspontot is megközelítsék magatartásukkal. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! De nemcsak ezek a kérdések, nemcsak a forgalmi adónak szörnyűségei, igazságtalanságai azok, amelyek az iparosságot elkeserítik. A mindennapi élet számtalan panaszt hoz fel, amelyek az iparosságot és a kereskedőket elkeserítik. Miután azonban a pénzügyminister ur tegnapi felszólalásában Ígéretet tett arra nézve, hogy az adóbehajtás terén az ország különböző helyein a pénzügyigazgatóságokat bele fogja kényszeríteni abba a szükséges, elmaradhatatlan, törvényes keretbe, amely törvényes kereten kivül erősen kicsapongtak az utóbbi esztendőkben, én ezzel a kérdéssel nem óhajtok foglalkozni. A forgalmi adó kérdésénél legyen szabad még egy dolgot felhoznom, amely szintén olyan speciális valami, amely eddig — azt hiszem — magának a pénzügyminister urnák sem tűnt fel. Ugyanis az őstermelőkre nézve a forgalmi adó nem kötelező, az őstermelő nem fizet forgalmi adót. Nem tudom azonban, hogy az őstermelő fogalma alatt a pénzügyminister ur kiket ért. Csak azokat, akik csizmában járnak ? Csak azokat, akik a falvakból hozzák be szekérszámra áruikat ? Csak azok az őstermelők ? Vannak a termelők között olyanok is, akiknek speciális foglalkozása a városok élelmezésének ellátása. Ilyenek a kertészek. Százával vannak kertészek, akik szintén termelnek a saját földjükön árut s azt beszállítják a legközelebb eső városba. Ebben az esetben például vegyük Pécset. A pécsi kertészek hetenként kétszer behozzák áruikat a pécsi piacra. Bár saját földjükön termelnek, bár saját termelt áruikat árusítják a piacon, mégis forgalmi adót kell fizetniük. (Őrify Imre előadó : Ezek nemcsak őstermelők, hanem kereskedők is !) Ők megfellebbezték ezt, én eljártam, a pénzügyigazgatóság azonban egy rendeletre hivatkozott. Utána néztem ennek a rendeletnek és megállapitottaml hogy a pénzügyminister ur 130.000/1921. P. M. számú rendelete 11. §-ának 2. bekezdése a következőképen szól (olvassa) : »Önként érthetően nem esik azonban általános forgalmi adó alá, ha a föld tulajdonosa kizárólag saját földjének terményeit árusítás céljából alkalomszerűen maga viszi a nyílt piacra, anélkül« — és itt van az ugrópontja az egész kérdésnek, amely sérelmes — »hogy ott az elárusitás céljaira nyílt üzlethelyiség jellegével biró elárusitóhelyet (bódét, sátrat) biztositana magának.« Nem tudom megérteni ennek a rendeletnek tulajdonképeni céljaimért ha meg akarnám érteni, akkor azt kellene mondanom, hogy a pénzügyminister ur célzatosan szántszándékkal rekesztette ki a termelők osztályából azokat a becsületes polgárokat, akik konyhakertészettel foglalkoznak. Hogy áll a helyzet etekintetben pl. Pécs városában? A kertészek minden héten kétszer, kedden és pénteken kocsival beviszik az árut a piacra. Szem előtt tartják a közegészségügyi kívánalmakat és szempontokat és míg a közeli falvakból bejövő szekeresek, tehát termelők a poros földre rakják le árujukat, addig ezek a városi kerLészek sátrat visznek magukkal és nem a porba, piszokba rakják le az árut, hanem felteszik deszkára a sátorban. Ebben a kis sátorban természetesen szemelőtt tartják a fogyasztóközönség egészségügyi szempontjait is. Mi ennek, a következménye? A pénzügyminister ur emiitett 131.000/921. számú rendelete "alapján azon a címen, hogy néhány darab deszkából sátrat állítanak fel, nem részesülnek abban a kedvezményben, melyben azok a termelők részesülnek, akik a földre, a porba teszik le az árut. De hogy mennyire igazságtalan a pénzügyministériumnak ez a rendelete a pécsi kertészekre nézve, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezek csupa apró kisexisztenciák, akiknek egyedüli keresetforrása az, hogy a hetivásárra beviszik azt amit egy hét alatt termelnek. Ezzel szemben a nagy cégek, amelyek különböző más vállalatokból is hatalmas jövedelmeket szereznek maguknak, így pl. a pécsi püspöki uradalom, a Littke pezsgőgyár, a Gazdasági Egyesület, amelyek erős tőkével rendelkeznek, forgalmi adómentességet kaptak, mint őstermelők. Ez a 10—20—30 ember Pécsett és az ország különböző helyein, ezek az apró exisztenciák ettől a kedvezménytől elesnek. Ha a minister ur tényleg csökkenteni akarja a lelkek keserűségét, s ha "súlyt helyez arra, hogy az ország kisexisztenciái, a kisiparosok, kiskereskedők lelkükben megnyugodva, egész erejükkel és munkabírásukkal hozzájárulhassanak ennek az országnak termeléséhez és újraépítéséhez, akkor nagyon kérem, hogy nagy elfoglaltsága mellett ezekre az igazságtalan esetekre is méltóztassék nagy súlyt helyezni. A t. pénzügyminister ur által forradalmi jellegűnek nevezett gyűléseken panasz tárgyává tették az iparosok azt a helyzetet is, amely a közszállitások terén van. A közszállitásoknál rendesen pályázatot szoktak hirdetni és kikötik a pályázattal együtt a bánatpénz beadását. A kisiparosság részére ez is sérelmes, mert az a kisiparos, aki önmaga vagy 3—4—5 segéddel dolgozik, nem rendelkezik oly összeggel, hogy bánatpénzt letehessen, pedig a pályázatban emiitett munkákat ugyanúgy el tudná végezni, mint az a nagyobb cég, amely tőkével rendelkezik és amely bánatpénzt tud adni Rámutatok pl. a pécsi egyetem építése körül történt dolgokra. A pécsi kisiparosok tömegei szívesen pályáztak volna és nagy reményeket fűztek a pécsi egyetem építéséhez. Akkor, amikor a tőkeszegény kisiparosok egész tömegei munka nélkül tengődtek, az erősebb nagyvállalkozók kaptak munkát a pécsi egyetem építésénél. A kisiparosságnak tehát az a tiszteletteljes és nem forradalmi kérése, t. pénzügyminister ur, méltóztassék intézkedni, hogy a közszállitásoknál a pályázó ne legyen köteles bánatpénzt is leadni, mert ez nagyon sok kisexisztenciának lehetetlenné teszi a munkavállalást. Súlyos panasza a kisiparosságnak az is, amit én már ismételten elmondottam itt a nemzetgyűlésen. Szállítanak az államnak, a városoknak, de azután hosszú hónapokon keresztül várniok kell, amig a pénzükhöz hozzájutnak. Hogy a munkát elvégezhessék, kénytelenek pénzt kölcsönvenni, számítva arra, hogy a munka elvégzése után a leszállításkor kellő időben megkapják követelésüket. Pedig elmúlik egy esztendő s még hosszabb idő is, míg végre kijárhatják, hogy a pénzüket megkapják. Az elmúlt hetekben s tegnap is a kisiparosság erősen tiltakozott gyűlésein az ellen a rendszer ellen, amely különösen nálunk divik s amelyet ilyen mértékben seholsem láthatunk. Amikor