Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nemzetgyűlés 443. ülése 1925. évi július hó 7-én, kedden. 497 Magyarországon ilyen irtózatos pangás, szegénység, leromlás az ipar és a kereskedelem terén nem volt, mint az elmúlt esztendőben. (Kun Béla : Nyomor és kétségbeesés mindenütt !) Különösen a szanálás megindulásának első idejétől. Száz és ezer számra zárják be kisiparosok hosszú éveken keresztül fentartott üzletüket és elmennek munkaalkalmat keresni oda, ahol épen találnak. Az ország kisiparosainak nagy része kénytelen vándorbotot kezébe venni, akár csak a munkanélküli munkások, a minden nélküli exisztenciák. (Kun Béla : A kis földbérlők !) Kénytelenek odamenni, ahol az országban épen munkát kaphatnak, hogy mindennapi legszükségesebb kenyerüket önmaguk és családjuk részére megszerezzék. Ugyanez a helyzet a kiskereskedelem terén is. A legutóbbi alkalommal számokkal bizonyítottam épen a főbiztos jelentése alapján, hogy mennyi az" elpusztult kiskereskedő exisztenciák száma, hogy mennyi csőd- és kényszeregyezség van. Megmondtam akkor is, most is azt állitom, hogy a csőd és a kényszeregyezség semmiféle formában sem jelenti azt, hogy a kereskedelemnek vagy iparnak virágzó korát éljük, ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a kiskereskedelem és a kisipar olyan súlyos válságban van, elősegítve a pénzügyi politika által, amilyen válság hosszú idő óta nem volt Magyarországon. Ha mindezeket tudjuk, akkor ismételten csak azt állapithatom meg, hogy végtelenül helytelenül teszi a pénzügyminister ur azt, ha velünk szemben, akik ezekről a padokról a kisiparosságnak és a kiskereskedelemnek panaszait felsoroljuk, ahelyett, hogy megértően iparkodnék segiteni, mind gyorsabb ütemben, ahelyett támad, bennünket izgatással vádol, azzal vádol, hogy mi vagyunk azok, akik a kisiparosságot, kiskereskedőket az ország egész területén izgatjuk. (Propper Sándor : A szokásos forma : mindenki izgat, aki igazat mond ! A kereskedőket forradalmároknak nevezi !) Mélyen t. pénzügyminister ur ! Ön tegnap meglepetésszerűen szükségét érezte annak, hogy az előttünk fekvő javaslat általános vitájában felszólaljon. És ezt a váratlan felszólalását a lelkiismeret megnyilvánulásának tartom a t. pénzügyminister urnái. Mert mi egyéb lett volna az t. pénzügyminister ur, mint a lelkiismeret megnyilvánulása ugyanabban a pillanatban, amikor az egész ország iparosai és kereskedői a létfentartás ösztönétől űzve, hajtva, iparkodtak jogos kívánságaiknak az egész országban hangos kifejezést adni. (Propper Sándor : Mindenki forradalmár, aki élni akar ! — Kováts-Nagy Sándor : Az a kérdés, hogy milyen eszközökkel akarja ! — Klárik Ferenc : A pénzügyminister ur azt mondta, hogy forradalmárok !) A pénzügyminister ur, legalább is beszédének egyik részében azt célozta, hogy megnyugtassa az ország iparosait és kereskedőit, megnyugtassa a felizgatott kedélyeket, megnyugtassa azokat, akiket nem a szociáldemokrata pártnak ezekről a padokról elhangzó követelései izgatnak, hanem az élet szörnyű szenvedései, a pénzügyminister urnák helytelen pénzügyi politikája, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : A hatszoros forgalmi adó !) az a politika, amely a kisiparosságot, kiskereskedőtársadalmat gyökerében támadja meg. (Bud János pénzügyminister : Maga sem hiszi el ezt !) Én bizonyítani tudom, t. pénzügyminister ur és majd iparkodom bizonyítani. (Sándor Pál : Akkor a pénzügyminister ur nincs informálva ! Akkor tényleg statisztikus ! Jó lesz a statisztikába visszamenni ! Mint Mátyás király, menjen a nép közé ! —Propper Sándor : Pénzügyi politika harcászati alapon !) Elismerem t. pénzügyminister ur, hogy beszédének ez a része tényleg azt célozta, hogy megnyugtassa a forrongó lelkeket, akik más kivezető utat nem találnak, mint azt, hogy hangosan, az egész ország fülehallatára mondják el annak a sajgó sebnek fájdalmát, amelyet* ők exisztenciájukban éreznek. Talán, ha a pénzügyminister ur beszédének ennél a részénél pontot tett volna, és leült volna, nem fejtegette volna tovább gondolatmenetét és nem helyezkedett volna arra az imént emiilett következetes álláspontra, hogy az ellenzéket ée mindenkit, aki panaszkodni mer ebben az országban, destrukcióval vádoljon, (Szilágyi Lajos : Ez a Bethlen-szisztéma ! Ezt már Bethlen Istvántól sajátította el a pénzügyminister ur ! — Fábián Béla : Dehogy, a budafokiak így informálták ! — Zaj a jobboldalon. .-— Fábián Béla : Nem tudjátok, kik azok a budafokiak a pénzügyministeriumban?) akkor elért volna megnyugtató hatást bizonyos százalékig. Beszédének másik részével azonban, épen azzal a részével, amelynek a helyes, okos politika szempontjából feltétlenül el kellett volna maradnia, lerontotta mindazt, amit előbb felépitett. A minister ur, mint már ismételt esetben, az agresszivitás, a támadás terére lépett és ennek az országnak . becsületes magyar polgáraiba, akik hosszú éveken keresztül tehetségükkel, tudásukkal, fáradságukkal, munkaerejükkel s munkaképességükkel, de sok ezer esetben vérükkel is áldoztak ennek a hazának, ennek az országnak kultúrájáért, felépítéséért, nagyságáért, ebbe a társadalmi osztályba, a kisiparos- és kiskereskedő-osztályba a pénzügyminister ur beszédének második részével eléggé tapintatlanul belerúgott. Azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy nem engedi magát terrorizáltatni pénzügyi kérdésekben. (Gr. Hoyos Miksa : Nagyon helyesen ! — Sándos Pál : Ki akarja terrorizálni? - - Fábián Béla : A budafokiak terrorizálják — Gr. Hoyos Miksa: Ez a boltbezárás mi volt?—Sándor Pál : Ez nem terror ! — Gr. Hoyos Miksa : Az akart lenni, de nem sikerült ! — Sándor Pál : Akkor nem is tudja, mi a terror Î) Elnök : Csendet kérek S (Fáíiíán Béla : A budafoki svábok !) Esztergályos János : Én teljes tisztelettel és nagyrabecsülésem egész őszinteségével arra kérem a pénzügyminister urat, mondja meg, ki volt az, vagy kik voltak azok ebben az országban, akik tegnapi magatartásukkal a pénzügyi kormányzatot vagy a pénzügyminister urat terrorizálni akarták ? (Fábián Béla : Talán felvonultak Budapest utcáin?) Nem vonultak fel fegyveres emberek ! (Bud János pénzügyminister : Még csak az kellett volna ! Fábián Béla : Már volt szerencsénk hozzá !) Megtörtént a minister ur idejében. Ez ellen nem tiltakozott a minister ur, nem tiltakozott akkor, amikor a Bethlen-kormány ellen vonultak fel. Ennek az országnak becsületes polgárai azonban, akik továbbra is dolgozni akarnak az országnak jövője érdekében, akik ebben az országban hatalmas ipart és hatalmas, lüktető kereskedelmi életet akarnak teremteni, éveken át hiába panaszolták fel bajaikat, hiába jöttek panasszal, hiába deputációztak, minden hiába volt, nem értek el semmit sem. (Fábián Béla : Ha a minister valamit igért, akkor az osztály az ellenkezőjét tette !) Ezek, mikor látták, hogy nincs más kivezető ut, az élethez való ösztön által hajtva, ahhoz az alkotmányos és törvényes eszközhöz nyúltak, amely rendelkezésükre állt. (Szilágyi Lajos : Gyűlésezni sem szabad !) Ebben az esetben a gyűlés volt az, amelyet alkalmasnak tartottak arra, hogy a saját érdekükben felszólaljanak és panaszukat az egész országban hallassák. (Kun Béla : Nem forradalmat akarnak, hanem kenyérkereseti lehetőséget !) Kérdem, mélyen t. pénzügyminister ur, terror volt ez ? Hiszen az ország eme társadalmi osztályára a legrosszabb akarat sem foghatja rá, hogy forradalmárok voltak. A pénzügyminister urnák tudnia kell azt, hogy a kereskedők és az iparosok, a kis- és nagykereskedők és