Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

490 A nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi július hó 6-án, hétfőn. exister) ciákra, a kereskedelemre és az iparra nézve. Kijelentem, hogy az a pénzügyminister, aki e tekintetben engedményt tesz, nem fog tudni egye­bet tenni, mint folyton tárgyalni, vájjon 9, vagy 8%-os legyen-e a kulcs és nem lesz többé nyugta ; ha egy helyen meggondolatlanul engedményt tesz, későn fogja látni, mennyire veszélyeztette azt a célt, amelyért mindannyiunknak küzdeni kell. Én látom az igazi célokat, amelyeknek érdekében történnek jórészt ezek a mozgalmak, de kijelentem, hogy bármilyen terror és nyomás jöjjön is, nem fogok engedni mindaddig, amig nem látom, hogy olyan rendszer ki nem alakult, amellyel ezeket a kilengéseket feltétlenül meg tudjuk akadályozni. (Vázsonyi Vilmos : Helyes, de engedni kell, mert kapacitációra vagyunk itt mindnyájan !) Tessék érvekkel kapacitálni, mert terrorisztikus eszkö­zökkel nem lehet ellenem harcolni. Magam is aláirom azt a kijelentést, hogy akár­milyen rendszer legyen, annak lehetőleg zaklatás­mentesnek kell lennie. Magam törekedtem a zakla­tásokat a minimumra csökkenteni. (Ugy van ! Ugy van !) Nem méltóztattak nekem hinni, — hivatkozhatom közbeszólásokra — amikor beje­lentettem a jutalékok megszüntetését. Nem mél­tóztattak elhinni, hogy ez az állitásom komoly. (Fábián Béla : Ma is kapnak százalékot a behajtók !) Legyen nyugodt a képviselő ur, nem kapnak. Fábián Béla : Majd hozok bizonyítékot. Tessék kimenni Kispestre !) Elnök : Fábián Béla képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Bud János pénzügyminister : A bizonyitékok mindig kétoldalúak. Ha azt mondom, hogy senki jutalékot nem kap, akkor higyje el a képviselő ur, hogy ez a tényállás. (Fábián Béla : Majd névre hivatkozom, hogy ki kap !) Hajlandó vagyok minden engedményre — hiszen ez voltaképen kötelesség is, — amely ennek a rendszernek zak­latás jellegét a minimumra csökkenti. De hogy ellenőrzésnek kell lennie, az egészen természetes. Akármilyen rendszert vezessünk is be, méltóz­tassanak elhinni, az ellenőrzéstől szabadulni ugy sem lehet. (Esztergályos János : Nem fog a mi­nister ur jutalékot adni ?) Nem. Teljesen aláirom azt, hogy azoktól a kisexisztenciáktól, akik segéd nélkül, vagy pedig egy, vagy legfeljebb két család­taggal dolgoznak, lehetetlenség könyvvezetést kí­vánni. (Helyeslés.) Kijelentem, hogy a legnagyobb szigorral érvényt is fogok szerezni annak az el­határozásomnak, hogy ezeket az exisztenciákat senki se kötelezhesse a könyvvezetésre, mert ez már zaklatás jellegű volna. (Fábián Béla : Vájjon a pestvidéki pénzügyigazgató meghallja-e?) Azt is tapasztaltam, hogy az adókérdések elbirálása nagyon egyoldalú és ezért, ahol csak lehetett, bevontam a munkába az érdekeltséget. Hiszen lehet azért szemrehányást tenni, hogy ez kissé merész lépés volt, de e tekintetben is nyugodt vagyok, mert azt látom, hogy az érdekeltség be­vonása sokkal tárgyilagosabbá teszi az adóztatást és nagy mértékben hozzájárul az arányos és igaz­ságos megadóztatáshoz. Minthogy azt látom, hogy a pénzügyi hatósá­gok a forgalmi adó tekintetében is egyoldalúan járnak el, néhány napon belül intézkedni fogok az iránt, hogy ezeknek a panaszoknak elbírálá­sánál szakértőket hallgassanak meg és az ellen­kező határozatot jegyzőkönyv alakjában felter­jesszék. Azt hiszem, * a zaklató jelleget ezzel is nagymértékben le tudjuk csökkenteni. (Fábián Béla : De ne budafoki szakértőket alkalmazza­nak ! — Lendvai István : Tarnopoli szakértőket ! — Fábián Béla : Berúgott szakértőket ! — Lend­vai István : Kirúgott szakértőket ! — Derültség. — Fábián Béla : Gyáva szakértőket ! — Lendvai István : Azt a saját fajában keresse ! — Fábián Béla : Most már, ugy látszik, nem ott kell keresni!) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Bud János pénzügyminister : Nem egyszer kifejezésre juttattam azt is, hogy semmiféle visszamenő intézkedésnek nincs helye. (Zaj bal­felöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbjelöl.) Elismerem azt, hogy ebből a szempontból is sok panasz merült fel, különösen ott, ahol az átalányozás kérdése került szóba, (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.), hogy a forgalmi adót megállapító hatóságok vissza­menőleg magasabb adóztatást kivannak. Elnök : Csendet kérek. Kénytelen vagyok az állandóan közbeszóló képviselő urakat "rendre­utasitani. Méltóztassanak csendben maradni. Bud János pénzügyminister : Ezt én teljesen igazságtalannak tartom, mert vagy jól és helyesen tudja elbírálni az a közeg a maga munkáját, vagy nem, és ha hibázott, ő felelős érte, de nem lehet felelőssé tenni az illető felet, aki az elkövetett hiba ellenére alávetette magát egy intézkedésnek. Visszamenő intézkedést, csak egy esetben tartok helyesnek — és ehhez képest kívánok intézkedést tenni. — Ott, ahol nyilvánvalóan megállapítható az, hogy az átalányozás nem az illető anyagi vi­szonyaihoz mérten alakult, tehát túlterhelés követ­kezett be ; ott, ahol az ujabb intézkedés in melius idéz elő változást, de semmi körülmények között nem vagyok hajlandó megengedni visszamenő in­tézkedéseket in pejus. (Helyeslés balfelöl.) Vannak azután panaszok a bevallási szisztéma ellen. (Ugy van! balfelöl.) Elismerem, hogy akibocsá­tott kérdőív, kissé komplikált. (Pakots József : Beugrasztják a kérdések az embereket !) De ab­szolúte nem osztozom abban a véleményben, hogy ez a jövedelemadó céljait szolgálná. (Vázsonyi Vilmos : Lehet kérdezni !) Lehet kérdezni. Ha, t. képviselőtársaim, önök volnának itt és önöknek kellene az adózás rendszerét megállapítani, önök sem tudnának másképen eljárni. (Fábián Béla közbeszól. — Lendvai István : Menjen már a vörös pokolba ! — Fábián Béla : Csak maga után !) Ha azt látom, hogy ezer meg ezer számra történnek a jövedelemadóid vetésnél olyan jövedelembevallá­sok mikor az illetők egész évi keresetüket, még ha több segéddel dolgoznak is, 10—50 arany korona között vallják be, amely összegből egy hónapig sem tudnának egzisztálni, — akkor csak termé­szetes, hogy ilyen esetekben a forgalmiadó, mint minden külső tárgyi szempont, bizonyos fokig alapul szolgál a jövedelem megítélésénél. Ez ellen senki sem tiitakozhatik, mert ha ez nem igy történnék, ez azt jelentené, hogy ezen helytelen, mondjuk meg nyíltan, hamis bevallásoknak azok vallanak kárát, akik tisztességesen teszik meg vallomásaikat. Ezen eljárásnak tehát semmi más célja nincs, mint hogy mentől jobban oldja meg a jövedelmi adó­rendszert. Belátom, hogy a kérdések közül vannak olyanok, amelyeknek egy része komplikált, más része nem egészen odavaló, de megígérem ezeknek is a revízióját és e tekintetben is megfelelő könnyí­téseket vagyok hajlandó tenni. (Helyeslés a jobb­és a baloldalon.) Többet nem tudok mondani. Én azt talá­lom, hogy ezidőszerint ez a rendszer, amely mellett feltétlenül biztosítani tudom az államháztartás egyensúlyát. Különösen ma, amikor olyan pénz­ügyi politikára tértünk át, hogy megkezdtük az adóengedményeket, kétszeresen kötelessége a pénzügyministemek ellenőrizni azt, hogy ne legyen olyan intézkedés, amely megbolygatja az egész célt, mely az egyensúlyozott államháztartásban jut kifejezésre. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem láttam a vita során olyan érvet, amely alkalmas volna arra, hogy ezt a kérdést helyesen megoldja. Ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy tüntetésekkel, gyűlésekkél és boltbezárásokkal célt érnek, ugy

Next

/
Thumbnails
Contents