Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-442
A nemzetgyűlés 44.2. ülése Í925. évi július hó 6-án, hétfőn. 4Ó1 tévednek, (Fábián Béla : Kérni már eleget kértek !) mert engem ilyen eszközökkel soha sem fognak meggyőzni. (Fábián Béla : Nem is akarjuk !) Csak egy példát akarok említeni. A szénkérdés megoldásával próbálkoztam. A dolog a legegyszerűbb volna : van behozatal és egynéhány bánya. Engedelmet kérek, még ha nem is ugy volna a dolog, de abban a percben, mikor kumulative jelennek meg ezek az adótételek, már pszichológice is az érdekelteknek nagy része azon a nézeten van, hogy ránézve túlterhelés állott elő. Ez az a példa, ahol tiltakozik a mezőgazdaság, de az ipar is, azzal, hogy ne tessék termelésünket indokolatlanul megterhelni. Itt a legkönnyebben lehetne a kérdést megoldani, de végeredményben látjuk, hogy a legegyszerűbb helyzetben is milyen nehéz a kérdés végrehajtása. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy mi vakon elzárkózunk és nem kisérjük az életet figyelemmel. Láttuk, hogy a külföldi államok is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Méltóztassanak megnézni azokat a tanulmányokat, amelyeket Németország végzett ; volt rá elég okuk a külföldi államoknak, ha nem tudtak erre a rendszerre rátérni. Továbbra is figyelemmel kisérünk mindent és ha a javításra nézve bárhol posszibilitást látunk, nem kell bennünket nagyon mozgatni, a pénzügyi kormány magától is szivesen hajlandó kötelességét megtenni ; de nem vagyok hajlandó engedni olyan befolyásnak, amelynek sok tekintetben szinte forradalmi jellege van. (Helyeslés jobb felől. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Yázsonyi Vilmos képviselőtársam felvetette a házadórészesedés kérdését. Beszédének azzal a részével, amelyben a háztulajdonosokkal foglalkozott, nem akarok túlhosszan foglalkozni. Azt hiszem azonban, hogy közöttünk nagy különbség van, Azt tartom, hogy nem lehet különböző mértékkel mérni akkor, — és e tekintetben egy bázison vagyunk, — ha a magántulajdon elve alapján állunk. Ha ez igy áll, akkor nem lehet egyik résznek más mértékkel mérni, mint a másik résznek. Nem akarom a háziurak védelmére felhozni azt, hogy tulaj donképen 11 év óta a mai napig mennyi nehézséggel küzdöttek, csak másrészről az ellen akarnék állástfoglalni, hogy végeredményben megváltozott a háziurak helyzete ; mert a háziúr azelőtt patrícius volt, most pedig üzletszerüleg épit, — nem akarom a spekuláns szót alkalmazni. De hát vagy akarunk építeni, vagy nem, s mivel az egész épitési rendszer átment egy más szisztémába, — sajnos, nem a családi ház szisztémája valósult meg, amely a legegészségesebb dolog volna nálunk, hanem átment az egész épitési rendszer a bérkaszárnya-rendszerre, amelyért nem nagyon tudok lelkesedni,— ennélfogva csak az fog építeni, akinek tőkéje van és aki tudja, hogy tőkéjének megfelelő kamatját meghozza az építkezés, másképen erre senki sem fog vállalkozni. Az állam épit ugyan, de azt találom, hogy végeredményben ez egy szükségszerű állami ténykedés és mentől előbb kivánatos, hogy az állam ettől a ténykedéstől megszabaduljon. A beruházásokkal kapcsolatosan gondoskodni kivan a kormány a kislakásépitésről is. Abban egyetértek a t. képviselő úrral, hogy a házak felszabadítását rendkívül meg kell fontolni, mert kétségtelen, hogy itt egy nagyon jelentőségteljes szociális kérdéssel állunk szemben. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezrekre meg ezrekre menő nagy tömegről van szó és végtére is ezeknek szociális egyensúlyát megzavarni nem szabad. (Helyeslés.) Csak akkor lehetséges az, hogy ez az időpont bekövetkezzék, amikor bizonyosan tudjuk, hogy a házbérek tekintetében kiuzsorázások nem történhetnek. (Helyeslés a jobb- és a bal- I oldalon.) Nem akarok itt elébevágni az igen t. I népjóléti minister ur intézkedéseinek, de én azt hiszem, hogy tulajdonképen ez olyan időpontban fog megtörténni, amikor a házak felszabadításának az emiitett szociális biztositéka is meglesz. (Általános helyeslés.) A házbérhaszonrészesedés kérdését illetőleg következő a különbség közöttünk. Én ezt nem akarom, ha csak lehetséges, tovább fcntartani ; magam hangsúlyoztam, hogy a házhaszonrészesedés, — teljesen jól méltóztatott ennek genezisét előadni, — egészen más alapon fejlődött ki, mint ahogy annak idején tervezve volt. A helyezt az, hogy ez olyan igazságtalan adónem, amelyet lehetőleg törölni kell az adórendszerből. (Általános helyeslés.) De én azt sem akarom, hogy ezt lakásadó pótolja. Ez az eltérés közöttünk, mert igen t. képviselő ur azt mondja, hogy a házhaszonrészesedés nag5 r on igazságtalan, — ebben egyetértünk, —^viszont azt mondja, hogy pótoljuk lakásadóval. Én abban a reményben élek — nem tudom beváltani és ezért tértem át erre a rendszerre, hogy a haszonrészesedés 50%-át töröljük — hogy a jövőben olyan költségvetést nyújthatok be, amelyben ez az adónem egyáltalában helyet nem foglal. (Helyeslés jobbfelől.) Természetesen, ha nem tudnám ezt az igéretemet beváltani, — mert nem tőlem függ, hogyan alakulnak a bevételek, — szivesen hajlandó vagyok foglalkozni azzal az ideával, amelyet az igen t. képviselő ur a lakásadó tekintetében felvetett. Ezzel is csak annak akartam jelét adni, hogy bármilyen élesen méltóztatnak is kritikát mondani, — hiszen ez az ellenzék feladata — bizonyos tárgyilagosság feltétlenül kötelező. A költségvetés elkészítésénél pedig teljes erővel törekszem azon célok megvalósítására, amelyeket a jelenlegi gazdasági és szociális élet megkíván, de azon határok és keretek között, amelyek között lehetséges, egy pillanatig sem feledkezve meg az igazi célról, ami nem más mint : kiépíteni ennek az országnak gazdasági életét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, jelentem a házszabályok 197. §-ának 6. bekezdése értelmében a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a földmivelésügyi minister ur a holnapi ülés végén írásbeli választ fog adni Dénes István képviselő urnák Karcag r. t. városban a földbirtokreform végrehajtása tárgyában 1925. évi május hó 13-án Írásban előterjesztett interpellációjára. Tudomásul vétetik. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a legutóbbi interpellációs napon, f. hó 4-én, Rupert Rezső képviselő urnák a bortermelés és a borkereskedelem válsága tárgyában bejegyzett interpellációja, minthogy a képviselő ur az interpelláció felolvasásakor nem volt jelen, töröltetett. Most a képviselő ur levelet intézett hozzám, amelyben előadja, hogy az interpelláció felolvasásakor az ülésteremben azért nem volt jelen, mert az előtte interpellálni szándékozó Dénes István képviselő ur kijelentette, hogy interpellációját meg fogja tartani. Tekintettel azonban arra, hogy Dénes István képviselő ur, amidőn őt szólásra felhívták, kijelentette, hogy interpellációját elhalasztja, ő önhibáján kivül került abba a helyzetbe, hogy az interpelláció előterjesztésének időpontjában nem volt jelen az ülésteremben. Kéri ennélfogva, hogy jóhiszemű tévedésen alapuló mulasztása igazoltnak vétessék. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Rupert Rezső képviselő urnák a július hó 4-iki ülésről történt elmaradása igazoltnak vétessék, igen, vagy nem ? (Igen l) I Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot.
