Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

A nemzetgyűlés 442. ülése 19, emelésnek és a felmondásnak teljes szabadsága. Tiltakoznak ez ellen azért, mert ők nagyon Ínségeseknek érzik magukat. Elismerem azt, hogy a háztulajdonos sokáig a háború alatt és addig, amig meg nem indult az aranyparitáshoz való közeledés, olyan terheket viselt Magyarországon, amelyek nem a háztulajdont illették volna, hanem az államot ! — itt célzok a hadbavonultak házbérére —• azonban amióta évnegyedről-évnegyedre az aranyparitás felé közeledünk és csakhamar elérjük az 50%-ot és amióta megtörtént az összes ingatlanok tehermentesítése azáltal, (Fábián Béla : Papírkoronával fizették vissza adósságaikat !) hogy aranykoronában felvett kölcsöneiket papirkoronában fizették vissza, azóta egy kissé furcsának és nagyon hipokritának tartom ezt a panaszkodást. Ez a legnagyobb hipokrizis, mert először is gondoljuk meg, mi volt a háztulajdon régebben, mivé lett és mi ma? A háztulajdon régebben patriciusság volt. Békében a polgárok nem azért szereztek maguknak házakat, hogy azok jövedelméből megéljenek, hanem azért, mert a háztulajdonosi háttér adta meg a patriciusság jellegét. Annyira igaz ez, hogy egyes külföldi államokban a polgárjog ahhoz volt kötve, hogy valakinek saját háza legyen. Ezt látjuk például Bernben és egyebütt, ott vannak azok a kis keskeny házak, amelyeken csak egy ablak vagy egy ajtó van. Ott azért vannak ilyen kis házak, mert ha valaki polgár akart lenni, ehhez háztulajdon volt szükséges. Azután kifejlődött egy háztulajdonosi réteg, amely háztulajdonosi réteget az úgynevezett bauspekulánsok alkották. Ezeknek legtöbbször annyi pénzük sem volt, mint amennyi annak a teleknek az ára volt, amelyre házukat építették. Ha a teleknek felét kifizették, könnyű volt kölcsönt kapni, megkapták az épitési kölcsönt s amint emelkedett a telek ára, akkor a többi kölcsönök és az épités költségeinek kifizetésére törlesztési kölcsönöket vettek fel, egy második bankkölcsön alakjában, s azután várták a házbérek emelkedését, hogy először e réven saját házuk házmesterévé, később saját házuk tulajdonosaivá alakulhassanak át. Mi történt azután? A régebbi időkben a jövedelmek legnagyobb részét a törlesztési részletek vették igénybe, mert hiszen ezeket a házakat tulaj donképen kölcsönpénzen építették. Akik olyan roppant nagy pózokkal állanak elénk, hogy nekik köszönhetjük Budapest nagyságát, gondolják meg, hogy a zálogleveleket a közönség vette meg és a közönség vesztett az államlevelek devalvációjával, a bankkölcsönök pedig nem a bank pénzéből adódtak, hanem a közönség betétjeiből és igy itt is a közönség vesztette el a devalvációval pénzét, mint ahogy elvesztették pénzüket a záloglevelek szerencsétlen tulajdonosai és a betétek tulajdonosai, ellenben a mélyen tisztelt háztulajdonos urak, akik csak házmesterei voltak ingatlanaiknak, amikor a korona lezuhant és lerongj^olódott, kifizették a félmillió, vagy egy millió korona adósságot lerongyolt papirkoronával s kaptak egy nagyszerű nemzeti ajándékot, amelyről nem beszélnek soha, pedig ez a nemzeti ajándék mutatkozik minden törlesztési negyednél, amikor most már nekik nem kell lefizetniök jövedelmük legnagyobb részét törlesztésre, mert hisz tehermentesítették ingatlanaikat, s azok, akik a háború alatt, mint túlterhelt ingatlanok tulajdonosai, koldusok voltak, egy csapásra milliárdosokká változtak át, igy bizonyos épitő társaságok is, amelyek csak csekély vagyonnal rendelkeztek. És épen ezek a munkanemesi-temberek, akik egy konjuktura következtében, a lerongyolt papírkorona következményeképen, tehát olyan időben, amikor százai és ezrei az embereknek, özvegyek és árvák, hadikölcsönök, záloglevelek, államkötvények egészen tönkrementek és elpusztultak, ezek a leg25. évi július hó 6-án, hétfőn. 487 hangosabbak és leglármásabbak, ezek a legnagyobb forradalmárok és ezek követelik azt, hogy ha törik, ha szakad, bármilyen rosszak legyenek a közgazdasági viszonyok, el kell jönnie az uj márciusnak, amikor ismét szabad lesz a béremelés és felmondás. Én ezzel szemben azt mondom : hátra van még a feketeleves a t. ingatlantulajdonos urak számára. Mert mikor az építkezési akciót még a magunk hibájából nem tudtuk megcsinálni, amikor még a régi pénzügyi igazgatásból, amikor a korona még nem volt olyan rossz, mint ma, ahelyett, hogy megragadták' volna az alkalmat, hogy a rossz papirkoronát folyékony aranyként beépitsék és konzerválják, amikor az épitőipar nálunk pang, és lakásalkalmak nincsenek, amikor az üzleti forgalom egyre csekélyebb lesz, akkor is fel keli vetnünk magunknak azt a kérdést, vájjon minő jogon kívánják az ingatlantulajdonosok azt, hogy ők hozzájussanak ehhez a nagy nemzeti ajándékhoz, amely abban nyilvánul, hogy a korona lerongyolódása következtében ők ingatlanaikat — a városi ingatlanoknál elsősorban, — városi ingatlanaiknak, amelyek kölcsönökből épültek fel, kétharmadát, felét, egyharmadát egyszerűen ajándékul kapják ? Mi jogosítja fel őket erre a nemzeti ajándékra ? Donációk voltak a múltban is, de ezek azon alapultak, hogy valaki a hazáért nagyon kitüntette magát. De azt kérdezem, micsoda aiapja van ennek a donációnak ? (B. Prónay György : Nagyon egyoldalú beállítás ! — Baross János : Ez a nagybirtoknál is épen ugyáll !) Áll a nagybirtokra is épen ugy, mint a háztulajdonokra. Nekem is van egy kis házam—tessék rámolvasni — én magam is érzem. Azon volt 40.000 aram-korona teher, és én ezt a 40.000 aranykorona terhet kifizettem tudomisén 300.000 vagy hány papirkoronával. Miért érdemeltem én meg azt, hogy nekem ajándékot adjanak, 40.000 aranykoronát és a többiek is mivel érdemelték meg ? Nem mondom én azt, hogy ezt bár kitől is követelni lehetne, hanem azt mondomhogy követelni lehet egy szerény percentuációját annak a nyereségnek, amelyet, szereztek. Nem megyek tovább, de egy szerény három-öt százalékot, ezt a szerény percentuációt adják vissza az ingatlantulajdonosok részletekben az államnak és ez legyen az épitési akció alapja. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Nem kívánom ,azt, hogy ezt visszafizessék. (Viezián István : Minden háborús szerzeményre ! — Fábián Béla : Forradalmi és ellenforradalmi szerzők is vannak, nemcsak háborús szerzők. Teljesen mellékes, hogy valaki ezt az ingatlant mikor szerezte, a kérdés az, hogy ezt az előnyt mikor élvezte és ki élvezte? Ez a lényeges. Ezt a kérdést nem méltóztatik átjátszani semmiféle más tabellára. A tőkének, a háztulajdonnak és az ingatlannak etekintetben nincs vallása, sem faja. A kamat minden rítus szerint egyforma nagy és egyforma kicsi. Nem ismerek olyan rítust, amely elengedte volna a kamatokat. A háztulajdonosok is váltakoznak. Nekem tökéletesen mindegy, hogy ez a dolog kit ér és kit nem ér. Az ér engem magamat is kicsi mértékben, magam részérői ezt igazságosnak tartom és azt mondom a t. pénzügyi kormánynak, méltóztassék csak odanyúlni ehhez a ponthoz. A záloglevelek valorizációját nem csinálhatjuk meg, de megcsinálhatjuk ezt a szerény mértéket a valorizálásnak a köz javára, az épitési akció javára. Csak ezzel a két kérdéssel, a forgalmi adó kérdésével és a kincstári haszonrészesedés kérdésével kívántam foglalkozni. Arra akartam csak rámutatni, hogy a javaslat mind a két kérdésnél elhibázott, mert a kincstár szempontjából áldozatokat hoz céltalanul, ahelyett, hogy olyan módon szabályozná ugy a forgalmi adó, mint a kincstári 70*