Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

480 A nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi július hó 6-án, hétfőn. mihez van joga, tisztán diszkrécióra bízták a földbirtok sorsát is és ha az OFB. vagy ennek egyik tanácsa akarja, elveheti a birtok háromnegyed részét, ha nem akarja, 10 holdat vesz el belőle, szóval nincsenek zárt és preciz rendelkezések ezekben a dolgokban, hanem a döntés egy zsűri Ítélkezésére van bizva, ami bizonytalan. De ezenkívül ott van például a mozgófényképszinházak ügye. Márólholnapra, egyszerűen hatalmi intézkedéssel elvették a régi engedélyesektől a mozgószinházakat. Itt vannak az italmérések, a vendéglők, a szállodák. Egy sor írással, egy tollvonással megfojthatok azáltal, hogy megvonja tőlük a közigazgatás az italmérési jogot. Ők nem nyúlnak magához az iparhoz. A nyomda végezheti a maga munkáját, papirost is vásárolhat és nyomathat, amit neki tetszik. A mozgószinháznál sem törődnek azzal, hogy az asztalos csinál-e padokat, vagy a mechanikus és elektrotechnikus csinál-e készülékeket egy vállalkozás számára, hogy készülnek-e filmfelvételek, — bár már abba is beleszólnak — csak azzal törődnek, hogy az engedélyt mi adjuk, s amikor megvan az az iparvállalat, vagy nagykereskedés, vendéglő, szálloda, vagy mozgószinház, vagy akármelyik más vállalat, egy napon elveszik azt a kis engedélyt közigazgatásilag : azzal azonban nem törődnek, hogy ugyanakkor annak egész ipari és kereskedelmi konstrukciója is összeomlott. De ahogy ennél lehetséges ez, ugy lehetséges más vállalkozásnál is. Akármerre nézünk, mindennap és mindenütt megteheti a kormány, mert ahogy a mozikkal, az italmérésekkel és másegyebekkel szemben megvolt ez a hatalma, más vállalkozási élet megnyilvánulásával szemben is megvan ez a joga. Es akkor panaszkodik a t. pénzügyminister ur, hogy ennek az országnak nincs hitele. Persze, hogy nincs, mert nemcsak az nincs meg, amiért mi hét esztendő óta küzdünk, hogy legyen politikai konszolidáció, legyen erkölcsi konszolidáció, legyen jogbiztonság, jogrendi és társadalmi konszolidáció, amelyeket pedig ingyen lehetne megadni, hogy ne ismétlődhessenek meg azok az esetek, amelyek már megismétlődtek, hogy az atrocitások megtörténnek és a felelősség alól szabadulnak azok, akik azt elkövetik, — ez semmibe sem kerülne az államnak, — mondom nemcsak ez nincs meg, hanem a legprimitivebb magánjogi konszolidációnk sincs meg: az a fundamentum, amelyen pedig minden más felépül. Itt minden kényre-kedvre és kockára van vetve. Természetes tehát, hogy ebben az országban nem lehet arról beszélni, hogy hitel van és hitel legyen, ebben az országban örökké ezzel a visszatérő problémával kell foglalkoznunk, a folyton felfakadó sebeket kell gyógyítanunk, folytonosan a legprimitivebb szociális kérdések rendezésével, mint a fizetésemelés és más egyebek, kell foglalkoznunk. Hiszen, hogy már a beruházásokra jut ma pénz és a beruházásokig eljutottunk, — voltaképen már örülni kellene neki, hogy beruházások következnek — ez is csak egy szimptomatikus, gyógyítási rendszer. Beruházások kellenek azért, mert a kormány feleslegesen kiömlesztett az ország testéből annyi vért, hogy most már a bentmaradt vérrel nem élhet meg. A szanálási törvén}? szerint a kormánynak öt félévre volt joga elosztani a deficitet, a szükségleteket és akkor a kormányunk azt cselekedte, hogy az adóprést kegyetlen, irgalmatlan működésbe hozta és különösen iparos és kereskedői osztályunkból úgyszólván minden életnedvet kiszívott. Előidézte azt, hogyha iparunknak és kereskedelmünknek meg is van a tőkéje, de immobillá tette iparunkat és kereskedelmünket azzal, hogy túlságos adóztatás alá vette, rengeteg igazságtalan és aráiét alán adókat vetvén ki rá, amelyeket a kereskedelem és ipar már nem tudott a jövedelméből fedezni, hanem hozzá kellett nyúlnia a forgótőkéhez is. Lassankint az összes mobilvagyon elfogyott, immobillá vált, pedig nagyon jól tudjuk, hogy mit jelént az, ha az ipar és kereskedelem immobillá válik. Ez a legteljesebb csődöt és összeomlást jelenti, még akkor is, hogyha az aktívák sokkal felülmúlják a passzívákat. Most azután, mikor a t. kormány látja, hogy megállította a kereskedelmet és ipart, hogy kiömlesztette a vért, — s ez jórészben a mezőgazdaságnál is igy van —- mikor látja, hogy óriási nagy pangás jön, s bekövetkezik az, hogy a kivetett adók nem folynak be, mert azokat most már még csavarral sem lehet kiszorítani, akkor jön és visszahozza az aránytalan és igazságtalan adóztatással elvett pénzt, és vissza akarja adni azzal, hogy beruház. Méltóztassék elgondolni, mi lett volna, ha nem veszi el azt a pénzt a kereskedelemtől és ipartól, hanem engedte volna, hogy azt az ipar beruházhassa és mobilnak tartsa meg az ő vállalkozását? Akkor nem kellenének ezek a beruházások. De persze, még ez a vigasztalásunk sincs meg. Azt reméltük és gondoltuk, hogy ezek a beruházások tényleg olyanféle beruházások lesznek, hogy amit a kormány feleslegesen egy nagy tempóval elvett az ipartól és kereskedelemtől, azt most legalább visszaadja. De nem ez derül ki. Egyáltalában nem világosit fel bennünket a t. kormány, hogy az ebben a javaslatban szándékozott beruházásokat mibe fogja beruházni. Egyelőre azt látjuk, hogy épen állami közüzemekbe akarják beruházni s a kiszedett vért a magánvállalkozásba, iparba, kereskedelembe és mezőgazdaságba, amelyeket megnyomorítottak azért, hogy ezeket a pluszokat létrehozzák, egyáltalában nem ömlesztik vissza, hanem elviszik az állami üzemekbe beruházni. Ennek a kormánynak gazdasági politikáját önmagában is jellemzi, hogy az olyan virágzó monopolisztikus vállalatok, mint a vasút, azután a hatalmas mezőgazdasági birtokok és erdők, amelyek magánkézben mindenütt konjunkturális nagy felesleget hoznak létre, az állam kezében levő ezek a vagyonok és nagyvállalkozások nem érnek úgyszólván semmit, mert deficittel, ráfizetéssel végződnek, még a mezőgazdaságnak kezelése is 80% rezsit emészt fel. (Fábián Béla : Jól kezelnek itt mindent ! A királyné 40.000 holdas uradalmának hol van a jövedelme? Jó volna ezt tudni! — Hoyos Miksa gróf: 80% rezsi nem sok ! Most alig lehet 85%-on alul kijönni !) De ettől függetlenül is deficittel végződik, mert ezt a80%-ot nem hasznos rezsit állapítottam meg. Tudniillik olyan sok felesleges alkalmazottnak és cafrangnak fizetésére szolgál ez, amely egy normális magángazdaságban vagy nagy uradalomban nincsen meg. Olyan nagy apparátusa és hierarchiája van annak a gazdálkodásnak, amely ismeretlen a magángazdálkodásban. Ezek feleslegesek és egyébként is nagyon minimális kis hasznot hoznak. De különösen ott van a vasút, amelynek privilegizált helyzete van, amelynek okos politikával, különösen az igényekhez szabott élelmes gazdálkodással pluszra, feleslegre kellene szert tennie s még ott is deficit van. Még azt sem fogjuk elérni, hogy ezek a beruházások olyan beruházások legyenek, amelyek a magángazdálkodást, a társadalmi gazdálkodást segitenék ki a bajból, azt gyógyitanák meg. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy marad minden a régiben. Agyonsanyargatták tehát az ipart és kereskedelmet és most nem nyúlik kéz feléje, hogy megmentse. (Fábián Béla : Hogyne nyúlna, a forgalmiadó ellenőr segitő keze nyúlik feléje !) Nemcsak hogy nem nyúlik, tehát beruházkodásokat sem kap, s a hitel feltételei nincsenek adva ebben az országban, hanem még az a könnyítés is, amelyet itt terveznek, amellyel segíteni akarnak, olyan könnyítés akar lenni, amely a romlást megállítani nem tudja.