Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

474 A nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi július hó 6-án, hétfőn. T. Nemzetgyűlés ! A kisebbségi jogokat SaintGermaine-i okmányban az öt nagyhatalom garantálta, Északamerika, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán nemzeti becsületük alá helyezték a magyar kisebbségek jogait. Appellálok ennek az öt hatalmas, nagy, nemes nemzetnek nemzeti becsületére és kérem a segítséget pusztuló véreink részére, kérem nem a humanizmus alapján, de kötött szerződések alapján ! (Helyeslés balról.) T. Nemzetgyűlés ! A közös vérnek és a közös fájdalomnak jogán emelje fel támogató szavát a magyar kormány és a magyar nemzetgyűlés a felvidéki magyarság e legújabb kérelmének támogatására, amelyet most juttat a Népszövetség elé. A kis-entente mindennap, minden héten ujabb vádakkal áll elő. Nos, ha megvizsgáljuk, hogyan tartották be ők a trianoni szerződést, megállapíthatjuk, hogy azt minden pontjában megszegték. A trianoni szerződés kétoldalú jogügylet volt, márpedig minden kétoldalú jogügylet olyan, hogy ha az egyik fél megszegi, abban az esetben a másik félnek joga van azt felbontottnak tekinteni. Százezer oka van a magyar nemzetnek arra, hogy a trianoni békeszerződést nemlétezőnek tekintse és követelje a béke revizióját,követelje azon az alapon, amelyről a legutóbbi napokban Coolidge, Északamerikának elnöke legutóbb is beszélt : »a világ megpróbálkozott a háborúval és az erőszakkal és óriási kudarcot vallott, s a siker egyedüli reménye az igazságon alapuló béke«. Mi tehát ehelyett az igazságtalan, be nem tartott és megszegett béke helyett igazságos békét követelünk ! (Helyeslés balról.) De nemcsak a mi érdekünk ez. A kis-entente azért, hogy 4 millió magyart rabságban tarthasson, behálózta, szeparálta, keresztülhuzogatta egész Középeurópát politikai, pénzügyi kinai falakkal, szétdarabolta a nagy egységeket, megakadályozza Európa közgazdasági és pénzügyi vérkeringését és bekövetkezett — hamarabb, mint gondoltam — az, amire 1922-ben Bécsben az interparlamentáris konferencián felhívtam a világ parlamentjeinek figyelmét : hogyha Magyarországot megfojtani hagyják, akkor hullamérgezést fog kapni tőle egész Európa. És olyan nagy koncepciójú államférfi, mint az angol külügyminister ur, nem látja az összefüggést, hogy amikor ő a magyar kérdéssel foglalkozott az angol parlamentben, rövid pár órával utána egy másik angol minister Anglia közgazdasági bajaival volt kénytelen foglalkozni. Foglalkoznia kellett az'angol parlamentnek a nagy munkanélküliséggel, foglalkoznia kellett azzal, hogy a 13 nagy angol bányaterület közül ma már6 veszteséggel dolgozik, hogy az angol vastermelés visszaesett 15%-kal, a textiltermelésük 30%-kal, hogy a bányászok sztrájkolnak, hogy egy nagy vasúti sztrájk készül és az angol parlament, amely mindig a szabadverseny hive volt, kénytelen a régi és nagy iparágakat államilag szubvencionálni, hogy be ne kelljen csukni a gyárakat és el ne kelljen bocsátani a munkásokat, mert már hetenként 10—20—30 ezerrel, növekszik a munkanélküliek száma Angliában. Nem érzi már maga Anglia is a tetánusz mérgezést, amelyet innét a Duna völgyéből kap meg egész Európa ? Nem látják, hogy Franciaországban hogyan esik a frank és hogy a lira hogyan esik Olaszországban ? Nem látják, hogy a velük összefüggő nagy német ipari vállalatok, Stinnesék és Kruppék hogyan inogtak meg ? Egész Európa közgazdasági élete összeomlás előtt van, egész Európa nagy szociális nyomornak néz elébe és mindez azért, mert a Beíies által inaugurált kisentente-politika továbbra is rabságban akar tartani négy millió magyart. (Helyeslés balról.) Ezek a kis-entente államok ép olyan politikai Kriegserscheinungok mai formájukban és nagyságukban, mint amilyen háborús alakulatok közgazdasági téren, pl. Castiglioni és a bécsi Bosel voltak. Európa érdeke elsősorban nem a miénk, hogyha a beteg világot szanálni akarják, ugy ezeket a politikai Kriegserscheinungokat is méltó értékükre és nagyságra épitsék le. Ezeket a kérdéseket kell az ellenőrző-bizottságoknak megvizsgálniok és azután le kell ülni a zöld asztalhoz ! Ahogyan az összes angol politikusok, maga Chamberlain is, de a szocialista vezetőférfiak is, épen ugy a francia baloldali politikusok is megállapították azt az igazságot, hogy nincs más megoldása a nehéz problémáknak, mint az igazságtalan békék reviziója, erre kell rátérni, erre van szükség, ezt a problémát kell elővenni, nem a magj^ar hadseregecskét ellenőrző-bizottság kérdésével kell foglalkozni. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A békerevizió gondolata ma már nem magyar sérelmi kérdés, hanem tömegszociális szükséglet egész Európában. Ezt követelik a nyomorgó és sztrájkoló angol bányamunkások. Ezt követelik Herriot kerületében, Lyonban a gyárimunkások és ezt követelik Bécsben és Budapesten s mindenütt a győző és legyőzött államokban. Ez szociális nagy tömegszükséglet, amely el fogja érni célját és amelynek megakadályozása kint és bent ellentétben áll az egész emberiség érdekével, a humanizmussal és minden jóval és nemessel, amit mi az emberiség jövőjéről elképzelni tudunk. De t. magyar kormány, nem tűnik fel önöknek, hogy az angol külügyminister ur külön kiemelte Ausztriát és érdemesnek itéli a kontroll alóli felszabadításra, mig bennünket nem tart érdemesnek erre, holott mi épugy a végsőkig leszereltünk, mint ahogy Ausztria leszerelt, (Szilágyi Lajos : Ugy van ! •— Strausz István : Sokkal jobban !) És mi lehet ennek az oka ? Két oka van. Először is az osztrák külpolitika jobb, mint a magyar. Ez az egyik oka. A másik ok pedig az, hogy az osztrákoknak van egy Erbonklíjuk, a nagy német nemzet, és amikor elfogy a pénzük, vagy valami jogot akarnak kicsikarni maguknak, akkor a nagyon ügyes külpolitikát játszó osztrák kormány megnyom egy gombot és 200.000 »felelőtlen elem« kivonul Bécs utcáira, elkezdi énekelni a Wacht am Rhein-t, követeli az »Anschluss-t an Deutschland«-ot és akkor egyszerre kiutalványoznak neki pénzt, 90 millió aranykoronát — mint most legutóbb Genfben egy vizmű céljaira — kiutalványoztak neki és viszont elviszik tőlük a katonai ellenőrző-bizottságot is, egyszerűen azért, mert az osztrákok erőt tudnak mutatni. Az osztrákoknak van bátorságuk kimondani azt : hogyha pedig végsőkig fokozzák Ausztria szenvedését, akkor csatlakozunk a nagy német testvérhez és ezzel az egy lépéssel felborítanák a világháború összes nagy eredményeit, amelyeket a nagy-entente elért, hiszen 8 millió osztrák-német csatlakozása ugy megnövelné Nagy-Németország erejét, hogy akkori gazán kérdezhetnék a nagy-entente győztes államai : Hát akkor miért volt ez a véres, Világháború ? Minekünk, árva magyar népnek nincs ilyen Erbonklink, mi nem kereshetjük a támaszt kint, nekünk egyetlen támaszunk van, ez a saját magyar népünk. (Helyeslés balról.) Elnök (csenget) : À képviselő ur beszédidejéből még egy perc van hátra. Kérem, szíveskedjék beszédét ez idő alatt befejezni. Baross János : De erre a magyar népre a kormány csak akkor tud támaszkodni, ha befelé olyan politikát csinál, (Ugy van! Ugy van balfelöl.) ha magához tudja ölelni a nagy nemzeti célok szolgálatára, ha összetudja fogni mindazt a nagy erőt, azt az ellenállhatatlan nagy erőt, amely a demokratikus széles nagy magyar tömegekben van. (Helyeslés balfelöl.) és nem olyan politikát követ, amilyennek tegnapelőtt is tanúi voltunk, hogy egy államcsínnyel azért, hogy egy népszerűségét vesztetpártnak párturalmát fentartsák, állandósitani kit