Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

A nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi Julius hó 6-án, hétfőn. 4/75 vánják Öt esztendőn keresztül a párttusákat és a társadalmi gyűlölködést. (Esztergályos János : Steinach paragrafus. — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Miért nem szólaltak fel ellene? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tiltakoztunk ellene ! — Szilágyi Lajos : Én is felszólaltam ! -— Huszár Dezső : De amikor tárgyaltuk, akkor senki sem szólalt fel. •— Egy hang a szélsőbaloldalon : Tiltakoztunk ellene ! Tessék megnézni a naplóban !) Amikor nagy perspektívák nyilnak meg Európában, amikor Európa nagy demokratikus tömegei követelik a béke revízióját, vétek a magyar nemzet ellen olyan politikát követni, amely szembenáll a magyar demokratikus tömegekkel. ( Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felkérem tehát a kormányt, feleljen arra a kérdésre, hogy kik felelősek az angol külügyminister ur rosszul informáltságáért a külügyi szolgálatban ; másodszor : milyenek azok az intézkedések, amelyeket a t. kormány tenni kivan, hogy a drága és fölösleges, lealázó katonai ellenőrző bizottság minél előbb elhagyja Magyarországot, mert ennek a trianoni békeszerződés értelmében is már régen meg kellett volna történnie. Harmadszor : milyenek azok az intézkedések, amelyeket a magyar kormány a megszállott területeken levő magyar kisebbségek állampolgári jogainak védelmére a nemzetközi fórumok előtt meginditani szándékozik? Ezt a kérdést különösen aktuálissá tette az, hogy a csehek megfosztották állampolgárságától^ Körmendy-Ékes Lajos prágai magyar képviselőt/a felvidéki magyarság szellemi és politikai vezérét, ellenére annak, hogy már egy negyedszázad óta Kassa város tanácsnoka és ottani háztulajdonos vált. Negyedszer : hogy gondolja elháríthatónak rólunk a kormány az elviselhetetlen nyugdíjterhet, amely csonka Magyarországra háramlik a trianoni béke rendelkezései ellenére kiüldözött 380.000 tisztviselővel? Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert kénytelen lennék tőle a szót megvonni. Baross János : Felkérem a kormányt, hogy az utolsó pillanatban térjen vissza az államcsínyeknek politikájától a magyar nép széles, nagy és demokratikus rétegeinek politikájához, mert nincs más erő, amelynek alapján jogainkat vissza lehet szerezni és testvéreinket fel lehet szabadítani, mint az az egyetlen nagy erő, amely a magyar nép széles, nagy rétegeiben van. (Zajos helyeslés balfelől.) Kérem a minister ur megnyugtató válaszát. (Helyeslés és taps balról.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur, mint helyettes külügyminister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister, helyettes külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halluk ! Halljuk !) A felszólalt t. képviselő ur első sorban az angol külügyminister ur nyilatkozatával foglalkozott, amely nyilatkozat a magyar leszerelés kérdésére vonatkozik. Ez a nyilatkozat az utóbbi napokban a sajtóban olyan beállításban tárgyaltatott, mint olyan kérdés, amely a legszorosabb összefüggésben van a legutóbb júniusban Genfben tárgyalt budget-tel kapcsolatos kérdésekkel és ugy állíttatott be, hogy ez a nyilatkozat ellentétben van a genfi eredményekkel. Ez a beállítás nyilvánvalóan téves. Téves azért, mert Genfben a'magyar budget tárgyalása alkalmával kifogás tárgyává egyrészt az tétetett, hogy a magyar budget költekező módon van összeállítva, másrészt pedig az, hogy egyes katonai természetű tételek más tárcák költségvetésében szerepelnek. Ezzel szemben az angol külügyminister ur nyilatkozata a katonai ellenőrző-bizottsággal és a leszereléssel kapcsolatos egyes kérdésekkel foglalkozott. Ez a magyar budgettel nincs összefüggésben és így összefüggésbe hozatala és ellentét felállítása nyilvánvalóan téves. Baross János t. képviselőtársam nem is ebben a beállításban hozta a kérdést a magyar nemzetgyűlés elé, de szükségesnek tartottam'ezt a megjegyzést megtenni, tekintettel arra, hogy nemcsak à hírlapokban, hanem egyéb nyilatkozatokban is mindig ez az összefüggés kombináltatok. Ami már most a t. képviselő ur által felvetett három kérdést illeti, itt szó van az angol külügyminister ur nyilatkozatáról a leszerelési kérdésben és szó van a katonai ellenőrző-bizottság Magyarországról való távozásának kérdéséről és a magyar kisebbségek kérdéséről. Ami mindenekelőtt az első kérdést illeti, ahol a képviselő ur azt a kérdést teszi, hogy ki felelős azért, hogy az angol külügyminister ezekben a kérdésekben nincs megfelelően informálva, válaszom az, hogy általában a külpolitikai kérdésekben az információkat mindenkor azon követség utján adjuk, amely követség az illető államban a mi részünkről megbízással jár. A békeszerződéssel kapcsolatos katonai kérdések ellenőrzésére Magyarországon egy speciális bizottság, a szövetségközi katonai ellenőrző-bizottság van. Ennek a bizottságnak kompetens fóruma a nagykövetek tanácsa, ez a bizottság oda teszi jelentéseit, ezekkel a kérdésekkel mindig közvetlenül a nagykövetek tanácsa foglalkozik, amely sok esetben a versaillesi katonai tanács véleményének meghallgatása után jár el. Ezekben a kérdésekben tehát sem Magyarország részéről, sem más, a háborúban vesztes állam részéről az érdekelt hatalmakkal közvetlen érintkezés nincs, ennek folytán nincs is meg a lehetősége annak, hogy ezekben a kérdésekben mi közvetlenül hivatalos információkat adhassunk. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy minden egyes esetben igyekezzünk arra, hogy konverzációkban és adódó alkalmakkor kellő felvilágosításokat adjunk ezekről a kérdésekről és mindent meg is teszünk arra, hogy ezek mindenkor helyes megvilágításban tűnjenek fel. (Baross János : Hivatalos útja nincs ?) Ami már most az angol külügyminister ur nyilatkozatát illeti, miután ő hivatalos információit ebben a kérdésben a nagykövetek tanácsa utján a katonai bizottságtól kapja, ennek folytán nyilvánvaló, hogy amikor ő valamely nyilatkozatot tesz, ezt a nyilatkozatot azon információ alapján teszi. Felesleges hangsúlyoznom, hogy mi a magunk részéről mindenképen azon vagyunk, hogy a kellő adatokkal igazoljuk tényleg leszerelt állapotunkat és amennyiben vannak esetleg félreértések, igyekszünk mindenkor ezeknek megfelelő eloszlatására. Ami már most azt a második kérdést illeti, hogy mikor hagyja el ez a katonai bizottság Magyarországot, válaszom az, hogy mi azon az állásponton vagyunk, hogy az itt működő szövetségközi katonai ellenőrző-bizottságnak már rég el kellett volna hagynia az országot. (Ugy van! Ugy van!) Mi ezt az álláspontunkat ismételten ugy a nagykövetek tanácsánál, mint a nagyhatalmaknál erősah hangsúlyoztuk, igyekeztünk is érvényre juttatni és igyekezni fogunk a jövőben is mindenképen érvényre juttatni. (Helyeslés.) Ennek kapcsán a t. képviselő ur megjegyzést tett a katonai ellenőrzés költségeire vonatkozólag. A dolog ugy áll, hogy az 1924. év végén a reparációs-bizottság által hozott határozat értelmében az ilyen természetű költségek, mint békeszerződési terhek, bele tudatnak abba az összegbe, amelyet Magyarország évenként fizet s amely összeg ezidőszerint hét millió aranykoronát tesz ki. Ebből az összegből vonatik le az itteni katonai ellenőrzőbizottság költsége is. Amennyiben tehát nem volna ez a bizottság és ennek nem lenne költsége, ebben az esetben ugyanezt az összeget más címen ugyan, de mindenesetre megfizetnők, mert ez a végösszegen, a hét millió aranykoronán semmikép sem