Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

4?2 À nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi július hó 6-án, hétfőn. 22 évig az ellenzéken, legnagyobbrészt a függetlenségi padokon ültem.. (F, Szabó Géza : Ezért csodálkozom a képviselő úron ! — Zaj.) A magyar nemzetet parádéval megmenteni nem lehet. (Huszár Dezső : Megtagadja a nemzeti hadsereget ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (F. Szabó Géza : Szeresse azt a kis magyar hadsereget ! — Maday Gyula : Nem illik az ilyen beszéd Baross Jánoshoz !) Baross János : Ez a lenn az ernyő, nincsen kas csak ziccert ad a kisentente intrikusainak és besúgóinak. (F. Szabó Géza : Most adja neki ! — Zaj.) Azt mondják, nagyon könnyű a dolgot ugy beállítani, hogy uram Isten, mennyit tud a magyar nemzet titokban katonai célokra forditani, ha ilyen parádéra tellik, mert fel sem merik tételezni, hogy igaz az a helyzet, ami pedig sajnos, igaz, hogy nincs pénz a legszükségesebb hadi felszerelésekre sem. Könnyen elhiszi az angol külügyminister ur azt, hogya besúgóknak van igazuk, mert ha Anglia lenne ebben a szerencsétlen helyzetben, mint mi magyarok, akkor az angolok nem vonultatnának fel Erzsébet királyné és Stuart Mária királyné korabeli kosztümökben hadseregecskéjüket London utcáin, hanem összeszorított foggal, csendben a rendelkezésükre álló erőt hadászatilag sokkal hatékonyabb eszközökre fektetnék, mint csillogó, aranyos és ezüstös sisakokba. (Zaj a jobboldalon.) Mivel a sisakok az utcán, nyilvánosan vonulnak fel, tehát jobb, ha nyilvánosan foglalkozunk vele. A csehek örülnek neki, ha aranysisakra fordítják a pénzt és ha parádéra megy az el, — hasznos hadiszerek helyett. De az ilyen bosszantó kisebb faux tiradeok, — mert hisz ez tulaj donképen csak az, — elhalványulnak a kormánynak ma már szinte elviselhetetlenül tehetetlen külpolitikája mellett, amely minden magyar kérdést, minden magyar igazságot mintegy fojtogajó ködben elfed a külföld közvéleménye elől. Mi a célja a kisententenak azzal, hogy szinte hetenként megújuló rágalmakat szór Magyarország ellen? Egyszerűen az, hogy ezzel akarja elleplezni, hogy ő saját maga százszorosan megszegi a trianoni békét. Azért állítják be Magyarországot, mint békebontót, mint békerontót és békemegszegőt, hogy kormányunkat zavarbahozza, hogy kormányunknak tehetetlen védekezése közben ne legyen ereje, se ideje visszaforditani a vádat és rámutatni arra, hogy nincs a trianoni békének egyetlen olyan szerény pontja sem, amelyben magyar jogok lennének lefektetve s amelyből egy morzsányit is betartana a kisentente. Nem akarok mostani felszólalásomban részletesen foglalkozni Magyarország öt esztendős Kálváriájával, de meg kell állapitanom azt, hogy a magyar kormány külpolitikailag nem is próbálta meg komolyan érvényesíteni ezeket a jogokat. Aki kissé figyelemmel kiséri a külföldi sajtót és közvéleményt, látja azt, hogy ezek a szerződéses magyar jogok el vannak sikkasztva. Velünk szemben minden kákán csomót keresnek, velünk szemben még négy esztendei levetkőztetés után is szükségesnek tartják a katonai ellenőrző-bizottságnak, természetesen a mi költségünkön való ittartását. Ellenben a mi leigázott, kifosztott nemzetünknek utolsó reményeit magábanfoglaló kardinális jogainkat századrész erejéig sem tudjuk érvényesíteni. Egyszerűen nem tekintik ma már ezeket a jogokat. Szembe kell állítanom ezeket a tényeket a nagyon szükségesnek vélt magyar katonai ellenőrző-bizottsággal, hogy melyek azok a pontok főbb vonásokban, amelyekben Magyarország megcsalatottnak érzi magát a trianoni békekötést illetőleg. Egyik legfontosabb a Millerand-féle levél, amelyben megigérik s kilátásba helyezik nekünk az etnográfiai határkiigazitást. Ezzel ugratták be az előző magyar parlamentet a békekötés ratifikálására. (Igaz ! Ugy van ! balról.) Mi lett a vége ? Az, hogy a határkiigazitó-bizottságok legfeljebb annyi koncessziókat tettek, hogy ahol a gazda kútját elvágták a háztól, ugy javították ki a határt, hogy járhasson a kutjára vízum nélkül. Valóságos frivolitás és megcsúfolása volt a magyar nemzet legszentebb vágyainak, az elszakított 4,000.000 magyarság visszacsatolására vonatkozó igényeinknek, ahogy ezek a határkiigazitó-bizottságok eljártak, ahogy véleményt tettek és ahog}

7 ezeket a frivol véleményeket a Népszövetség széntesitette. S a magyar kormánynak nem volt egy energikus szava, nem fordult támogatásért a magyar néphez, ahol megtalálta volna a támogatást, nem fordult pedig egyszerűen azért, mert ennek a magyar kormánynak a magyar népben nincs gyökere. (Helyeslés balról.) Azután ott van a ruténkérdés. Rutén testvéreinknek meg van Ígérve a saint germain-i okmányokban és a Millerand-féle kísérőlevélben az autonómia. A Millerand-féle kísérőlevél még külön megveregeti a rutén nép vállát, hogy az aláíró hatalmak figyelmüket különösen ráirányítják a rutén területre. Nos, azok a hírek, amelyek a rutén nép szenvedéseiről, az úgynevezett Ruszkakrajna összes lakosainak jajkiáltásairól érkeznek, ugylátszik, máig is siket fülekre találnak a Népszövetségnél Tessék a budapesti ellenőrző-bizottságot kiküldeni a rutén földre, hisz már ugy sincs itt semmi dolga, nincs itt semmi keresnivalója, ott fent több dolga akadna, vizsgálják meg, hogy a kötött írásos szerződések ellenére milyen sorsa van ott a ruténeknek a cseh uralom alatt, és hogy hol késik már az éjhomályban az okiratokkal beigért ruténautonómia? Kötetekre terjedő drámákat és tragédiákat lehetne irni a harmadik kérdésről, hogyan forgatják ki vagyonából megszállott vidékeken a magyar népet. Arról pedig, hogy miként fojtják meg kultúrájában a magyar kisebbségeket, erről különösen épen az angol és amerikai református missziótársaságoknak ittjárt kiküldöttei közöltek rettenetes referadákat. Tessék oda kiküldeni a megszállott vidékekre, az elnyomott magyar kisebbségek sérelmeinek tanulmányozására a bizottságokat, arra több jogcím és ok van, mint hogy itt tartsák négy éven keresztül a katonai ellenőrző-bizottságot azért, mert minden héten bead a kis entente egy-egy ujabb feljelentést, hogy valahol el van ásva Magj

r

arországon egy bodzafapuska. (Helyeslés balfelől.) És végül ott van a legújabb és sorozatos elnyomása a magyar kisebbségeknek : az állampolgári kérdés. A trianoni béke 61. §-a világosan rendelkezik, amikor azt mondja, hogy mindazok a személyek, akiknek illetősége oly területen van, amely azelőtt a volt osztrák-magyar monarchia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak állampolgárságát szerzik meg, amely az emiitett területen az államfő hatalmat gyakorolja. Akik 1910. év előtt nem voltak a megszállt területen, azoknak az állampolgársága csak ugy szerezhető meg, ha azt kérelmezik és arra engedélyt kapnak. T, Nemzetgyűlés ! Ezen világos rendelkezések dacára mégis ép a községi illetőség kérdésébe kapaszkodott bele a kisentente, különösen pedig Csehország, amely annyit hangoztatja kifelé a jogegyenlőséget, a kultúrát, a demokráciát, és már harmadízben kezdi rostálni a magyar kisebbségeket, részben ideszoritván őket, részben pedig otthon lehetetlen, bizonytalan helyzetben tartván őket, tönkreteszi exisztenciájukat, anyagilag és szellemileg. A magyar ministerelnök ur, aki most jött hazza Genfből, diadalmi készedében szomorú dolgokat mondott, különösen a magyar tisztviselőkérdésről. T. i. a magyar állampolgársággal való frivol játékot