Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

A nemzetgyűlés 442. ülése 1925. évi juUus hó 6-án, hétfőn. 471 mányunk is két iránjiaan, amely két irányt leplezetlen őszinteséggel akarok feltárni a Ház előtt. Ne feledjük, hogy a trianoni békekötés után pár hónappal — hogy ugy mondjam — meztelenre levetkőztették a magyar hadsereget. Minden gyermek tudja nálunk azt, hogy még a trianoni béke 104. cikkében engedélyezett 35.000 főnyi hadsereget sem tudjuk elérni és fentartani, ami pedig a jelenlegi csonka határok védelmére még az entente-nagyhatalmak szerint is szükséges lenne, mert tényleg voltak pillanatok — és ezt nem győzöm újból figyelmébe ajánlani a feledékeny magyar közvéleménynek — még legutóbb, is 1923 januárjában, amikor csak Olaszország energikus diplomáciai beavatkozásának köszönhettük, hogy bennünket, csonka Magyarországot, a kisentente mondvacsinált okok alapján teljesen fel nem osztott, vagy pedig bele kellett voína mennünk ezzel a kis mustármagnyi hadseregünkkel egy kétségbeesett önvédelmi harcba. 1923 elején ugyanis Románia mozgósitott ellenünk és a kassai cseh generalisszimusz Gajda tábornok ur már el is inditotta hadseregét Miskolc felé. Az indok az volt, hogy mi állitólag fegyveresen átléptük a román demarkációs vonalat. A nemzetközi vizsgáló-bizottság vizsgálatának eredménye egy nagy nevetség, egy nagy blamázs volt az entente-ra nézve, mert kiderült, hogy ennek a nagy lármának, ennek a nagy nemzetközi esetnek, amely miatt Románia mozgósitott Magyarország ellen, semmi más komoly oka nem volt, mint egy farsangi tréfa, egy farsangi kaland. Három magyar finánc egy szép holdvilágos farsangi este átszökött a babájához román megszállott területre és ettől ijedtek meg a románok, ezt a három szerelmes fináncot nézték magyar katonai előőrsnek. Itt állunk fegyvertelenül, itt állunk lealázva, kitéve minden percben annak, hogy farsangi tréfák okából is megtámadjanak állig felfegyverkezett ellenfeleink. Kár, hogy Aezópus már nem él. Ujabb meséket Írhatna a farkasról és a bárányról. Bennünket kell ellenőrizni, mi veszélyeztetjük Európa békéjét, a Duna völgyében, ellenben Csehország ma mégegyszer akkora állandó hadsereget tart fenn a pacifizmusra, a demokráciára és a világbékére irányuló frázisok hangzatos jegyében, mint amekkora a nagy osztrák-magyar hadsereg valamikor volt. A régi nagy monarchia fejenkint 12 aranykoronát, Csehország pedig most fejenként 178 aranykoronát költ hadicélokra, tehát 12 aranykorona helyett 178 aranykoronát és a cseh imperializmust szolgáló diplomáciát és propagandát pedig fejenkint 3 aranykoronával dotálja a cseh nép a régi monarchia 38 fillérjével szemben. Csehország állandó hadilétszáma 150.000 ember, Romániának 145.000 katonája van, Jugoszláviának 115.000, igy tehát a kis-entente 400.000 főnyi állandó hadserege áll szemben Magyarország engedélyezett, de soha el nem ért 35.000 állítólagos emberével szemben. Magyarországnak összesen 175 ágyuja és tarackja van, Csehországnak van 1788, Romániának 4200, Jugoszláviának 1.000, a kis-ententenak tehát összesen 6.000 ágyuja van Magyarország 178 darab öreg ágyujával szemben és még mindig szükséges, hogy a veszedelmes magyar népet ellenőrizzék, megcsúfolják, még mindig szükséges, hogy a magyar özvegyek, árvák és munkanélküliek szájától vonják el a falatot azért, hogy drága nemzetközi kötelezettségeinknek eleget tehessünk és hogy fizessük a már négy éve itt lévő katonai ellenőrző bizottságot ! (Zaj.) Meddig tűri ez a tunya és önérzet nélküli magyar társadalom és magyar közvélemény ezt a nemzetközi komédiát, amely velünk folyik ? Azt mondják, hogy a jóvátételből fizetődik most legutóbb az ellenőrzés költsége, tehát nem ujabb teher. Hát a jóvátételt ki fizeti ? A jóvátétel megállapított összegét is mi magyarok fizetjük. Nem akarok kitérni arra, hogy milyen hallatlan hibája a magyar kormánynak, hogy belement a jóvátételi kérdés időelőtti felvetésébe, f£7#i/ van! Ugy van ! a baloldalon.) holott a trianoni béke értelmében módja lett volna ezt kitolni a jóvátételi kérdésnek Németországgal való rendezése utáni időkre. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az a pénz, amit mi jóvátételben fizetünk, hiányzik ebben a koldusországban, amelyben hasznos beruházásokra összesen évenként csak 12 milliót tudunk fordítani, és amelynek társadalma 60%-ig vagyontalan és ma már, sajnos, óriási percentekig munkanélküli. A magyar kormány, amint mondottam, két irányban felelős ezért a lealázó, felesleges és idegölő állapotért. (Strausz István : A nyugdíjasokat nem tudják fizetni ! — Zaj.) Az első az az üres, tartalomnélküli Potemkinkatonai-politika, amely Magyarországon folyik. (Zaj.) Amikor a szőnyi-komáromi huszárezredben be kell szüntetni az ujőnekiképzést, mert nincs pénz arra, hogy az újoncoknak alsónadrágot vegyenek az elszakadtak helyett, amikor tehát a legprimitívebb szükségletekre nincs pénz a magyar nemzeti hadseregben, akkor örökös parádét látunk (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és azt látjuk, hogjr komoly férfiak folyton uj kosztümök tervezésén törik a fejüket. Azt látjuk, hogy szinpadias kosztümökben felvonulások rendeztetnek az utcán a magyar nemzeti hadsereggel, mert a törökverő Hunyadi Mátyás korabeli ezüstös sisakokkal látjuk felvonulni, sarzsik szerint szebb és szebb sisakokkal, Budapesten. (Zaj.) Nagy ezüstsisakokkal, s ugy emlékszem, hogy némelyiknek aranyo-s mandaringolyó is van a tetején. A hadseregfőparancsnoknak díszes, tiszta aranyozott sisakja van, (Zaj.) ellenben a szőnyi újoncoknak nincs alsónadrágjuk, hogy a lovaglást begyakorolhassák. (Strausz István : Szomorú !) Összeszorul az ember szive, ha látja (Strausz István : Az ország pénzén csinálják ! — Zaj.) ezeket a dolgokat. Arról van szó, hogy azt a kevés pénzt, ami szükséges a kis nemzeti hadsereg fentartására. amit erre a célra szavaz meg a nemzetgyűlés, ne parádéra költsék el, hanem arra költsék, amire a magyar nemzet adta : egy komoly, erős és imponáló kis hadsereg fentartására.- (Strausz István: A hadiárvák, mint a legyek ugy hullanak el I Zaj.) Ha ezt látjuk, elszorul az embernek a szive. Szomorú, ha latjuk ezt a fenn az ernyő, nincsen kas, svihák magyar politikát, amely " itt folyik, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Petrovácz Gyula : Örül ennek a cseh sajtó !) A cseh sajtó azoknak az üres sisakoknak örül ! A cseh sajtó annak örül, ha a magyarok erre költik a pénzt ahelyett, hogy harcászatilag jobb, megfelelőbb, eszközökre fordítanák ! (Petrovácz Gyula : Halljuk az argumentumokat ! — Zaj.) Majd erre is feleiek. (Strausz István : Tessék jó költségvetést készíteni I) Itt állunk ezer veszedelemmel szemben, kitéve ellenségeink frivol könnyelműségének és rosszhiszeműségének és (Zaj.) és amikor azt látjuk, hogy 1923 január havában mozgósítanak ellenünk, akkor azt a kevés pénzt, amely nyomorúságunkban a nemzetvédelmi eszközök céljaira nekünk jut, nem aranyozott sisakokra kell fordítanunk, hanem komoly katonai eszközökre. (F. Szaí)ó Géza : Képviselő ur, már nem az osztrák hadsereg van itt! Magyar nemzeti hadsereg van: Nem lehet örülni annale, hogy szépen néz ki a hadsereg? — Zaj.) Erre csak azt jegyzem meg, hogy én egész életemben az I. honvéd huszárezred kötelékébe tartoztam, (F. Szabó Géza: Ha oda tartozott, akkor örülnie kellene ennek Î) tehát soha az osztrák hadsereg tagja nem voltam és 24 éves politikai multam alatt 68*