Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

47Ô A nemzetgyűlés M2, ülése 1925, évi július hó 6-án, hétfőn. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s azoknak az osztályok mellőzésével való napirendre tűzése iránt annak idején fogok javaslatot tenni. Egyben kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e e törvényjavaslatokra vonatkozólag a sürgősséget kimondani? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Herrmann Miksa képviselő ur, mint a közlekedésügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a közlekedésügyi bizottság jelentését az Osztrák Köztársasággal Budapesten 1924. évi augusztus hó 29-én a légi forgalom szabályozása tárgyában kötött ideiglenes szerződés becikkelyezéséről szóló 689. számú törvényjavaslatról beterjeszteni. Ugyancsak van szerencsém a közlekedésügyi bizottságnak a Stockholmban 1924. évi augusztus hó 28-án kötött egyetemes postaszerződés becikkelyezéséről szóló 825. számú törvényjavaslatra vonatkozó jelentését beterjeszteni. Kérem e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején a sürgősség kimondása mellett, napirendre kitűzni. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s napirendre tűzésük iránt annak idején fogok javaslatot tenni. Egyúttal kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e e két törvényjavaslatra nézve a sürgősséget kimondani ? (Igen l) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Baross János képviselő ur Chamberlain angol külügyminister ur nyilatkozata tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. A képviselő urnák a kért engedélyt megadtam s igy Baross János képviselő urat illeti a szó. Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Szeretnék hangfogót tenni a beszédemre, amikor reflektálok Chamberlain angol külügyminister ur legutóbbi nyilatkozatára, nehogy félreértéssem és nehogy ellenségeink beszédembe — azt kommentálva — olyat magyarázzanak bele, ami tőlem a legtávolabb áll. A jelenségi angol kü.ügyminister különösen előttünk személyében kétszeresen tisztelt és szimpatikus. Először azért, mert ama kevés külföldi diplomatákhoz tartozik, akikben igazság- és jogérzet van velünk, leigázott magyarokkal szemben is, holott nekünk az utóbbi öt esztendőben a nemzetközi fórumokon legfeljebb csak elfogult rosszindulatban vagy fagyos közönyben volt részünk. De e speciális magyar szimpátiákon kivül nagy tiszteletnek örvend az angol külügyminister ur az emberi haladás minden igazi barátja előtt azért, mert ama kevesek közé tartozik, akik széles látókörrel meglátták és nyiltan hirdették is, hogy az emberiség haladásának alapfeltétele az igazságtalan békék reviziója. T. Nemzetgyűlés ! Annál inkább megdöbbent az angolbarát magyar közvélemény, amikor megjelent az a londoni hir, hogy az angol külügyminister ur egy interpellációra a következő kijelentést tette Ausztria és Magyarország hadügyi ellenőrzése kérdésében (olvassa) : »Tekintettel az osztrák kormány nyilvánvaló jóakaratára, mérlegelés tárgyává lehetett tenni a szövetségközi ellenőrzés nemsokára való visszavonását Ausztria területén. De sajnálja, hogy hasonló eiőhaladást a trianoni szerződés katonai' klauzulájának keresztülvitelénél nem lehetett elérni, ami főleg a magyar hatóság hiányos közreműködésére vezethető vissza. Ezidőszerint még nem lehetett megitélni, meddig kell ott fentartam* a szövetségesek ellenőrzését. Az ellenőrzés megszüntetésének időpontja mindenesetre magának a magyar kormánynak jövő magatartásától függ. T. Nemzetgyűlés ! Amikor a magyar közhangulat az ehő megdöbbenésen túl volt, kialakult az a közvélemény, hogy ennek a reánk nézve felettébb kedvezőtlen nyilatkozatnak két oka van. Egyik eredője a kisentente sorozatos és fokozatos intrikája, a másik pedig az, hogy a magyar kormánynak általam már nem első izben kritizált tehetetlen külpolitikája megint képtelen volt a kis entente-nak legújabb intrikáját ellensúlyozni. Gondolkoztam rajta, hogy szóbahozzam-e ezt az ujabb ránk nézve felette súlyos és kellemetlen nyilatkozatot a magyar parlamentben, ahonnan a hangnak mégis nagyebb akusztikája van és meggyőződtem róla, hogy feltétlenül szükséges már egyszer, hogy hangot emeljünk innen a magyar parlamentből es tiltakozzunk az ellen, hogy ellenségeink hétről-hétre sorozatos alaptalan támadásokat és rágalmakat szórjanak szét a világba Magyarország ellen. De szükségesnek tartottam felszólalni azért is, hogy rámutassak ezzel kapcsolatban a magyar kormánynak két hibájára, amely szintén hozzájárult ahhoz, hogy az ilyen, felette súlyos nyilatkozat Magyarország ellen a legigazságosabb és velünk szemben soha ellenségeskedést nem mutató nagy angol államférfiú részerői megtörténhetett. Mindenekelőtt meg akarom kissé világitani a nemzetgyűlés és a magyar közvélemény előtt, hogy tulaj donképen hogyan áll a katonai ellenőrzések kérdése. A trianoni béke kétféle ellenőrző bizottságot alkotott Magyarország ellen. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) A trianoni béke 102. cikke ugyanis kimondja, hogy a jelen szerződés életbelépését követő három hónapon belül Magyarország katonai erőit megszabott mértékig le kell szerelni. A 133. és 134. cikkben meg van állapitva, hogy Magyarország ezt a leszerelést külön erre a célra kinevezett szövetségközi bizottság ellenőrzése alatt köteles végrehajtani, amely Budapesten székel, amelynek eltartását és költségeit a 136. cikk értelmében Magyarország viseli. Ezen leszerelési ellenőrző bizottságon kivül a 143. cikk egy külön kutatóbizottságot állapitott meg, amely majd akkor, amikor ez a leszerelési bizottság befejezi működését, egyes ujabb vádak megvizsgálására a Népszövetség külön határozata alapján esetről-esetre ki fog küldetni. A szerencsétlen szanálási rendszer bevezetésének alkudozásai közben belement a magyar kormány ennek a második kutató bizottságnak egy olyan konstrukciójába, hogy abban még a kisentente is résztvesz és helyet kap. Ezzel a kérdéssel, a második kutató-bizottsággal nem akarok foglalkozni. A szanálási törvényjavaslat tárgyalásakor az ellenzék kifejtette skrupulusát és megdöbbenését afelett, hogy igy a magyar kormány lehetővé teszi és előmozdítja, hogy nálunk a kisenetente minden tessék-lássék feljelentése alapján egy demoralizáló spicli-rendszer honosittassék meg. Mai beszédemben főleg az u. n. leszerelési katonai bizottság kérdésével akarok pár szóval foglalkozni, mert hiszen erre vonatkozik Chamberlainnek az a kijelentése, hogy Magyarország hibájából még mindig szükséges a katonai leszerelési ellenőrző bizottságot itt tartani. T. Nemzetgyűlés ! Ne feledjük azt, hogy már körülbelül négy esztendővel ezelőtt leszerelték a magyar hadsereget. Négy esztendővel ezelőtt befejezte munkáját a leszerelési entente-bizottság és bejelentette a nemzetek szövetségének azt, hogy a munkájával elkészült, Magyarország hadserege teljesen le van szerelve a trianoni béke kereteinek megfelelően. Ennek dacára még mindig itt ül a bizottság és még mindig kilátásunk van arra, hogy hosszú időkig itt is marad. Ki ennek az oka, mi ennek az oka? Kétségtelenül számot kell vetnünk azzal, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy elsősorban a kisentente intrikák De hibás a mi kor-